Jeles nap, Lőrinc napja van... A Lőrinc latin eredetű név, a Laurentius névből származik. Jelentése: Laurentum városából való.

És hogy ki is volt ő, Lőrinc? Hogyan lett szent és vértanú? A legenda szerint, II. (Szent) Sixtus pápa diakónusa (szerpapja) volt. A vértanú pápa elfogatásakor őrá bízta az egyház kincseit azzal, hogy ossza föl a szegények között. A pápa egyben azt is megjósolta, hogy három nap múlva ő is mártíromságra jut. Lőrinc, Sixtus végakarata szerint cselekedett. Amikor őt is letartóztatták és az egyház értékeit rajta követelték, a szegényeket vezette a bíró elé, mondván: "Íme, az egyház vagyona!". A szellemes vallomástétel eredménye: Kegyetlen halálra ítélték, illetve azt szenvedett el, anno 258. aug. 10-én. Rostélyon sütötték meg... Helyzetéhez mérten, - a legenda szerint -, meghökkentő humorérzékről tett tanúságot. Amikor már sült a roston egy ideje, így szólt hóhérához: „Az egyik oldalam már megsült, fordíts a másik oldalamra!” Ez a kívánsága volt valószínűleg az utolsó. Hogy teljesítették-e, arról nem szól a fáma...

Lőrinc a IV. század óta az egyik legnépszerűbb, ünnepelt szentje a kereszténységnek,- ill. a katolikus egyháznak. Fiatalemberként ábrázolják, diakónusi dalmatikában. Az elszenvedett mártíromsága okán a tűzoltók, a tűzzel foglalatoskodók (cukrászok, pékek) védőszentje, s elsősorban égési sebek gyógyulásáért fordultak hozzá.

Ünnepe a földműves nép körében határnapnak számított, amit országszerte ismert szólás is jelez: „belepisilt Lőrinc a dinnyébe”, azaz a Lőrinc-nap után szedett dinnye már ízetlen. Hasonló szentenciák: Lőrinc-nap után a fa már nem fejlődik, továbbá, ez az utolsó fürdőnap, mert már hideg a víz. A kígyó is már elbújik. Ha nem bújik el, akkor el akar pusztulni, a kerékvágásba fekszik, hogy ott lelje halálát, hiszik a muravidéki Göntérházán. (Gyaníthatólag, ez utóbbiak, - fürdőnap, stb. -, a szeptember 5-i Lőrinc-naphoz kötődő népi megfigyelések, csak a naptár-reform következményeként keverték az augusztusi Lőrinc-naphoz.) 

Egy érdekesség: az angol néphagyomány az augusztusi meteorhullást „Szent Lőrinc könnyeinek” hívta.

Nekünk, magyaroknak azonban kis szomorúságra is okot adó nap ez a mai... 1543-ban I. Szulejmán seregeivel e napon foglalta el Esztergom várát.

  *

Nekem ez a nap, - a hugyos dinnyén túl -, valahogy mindig a nyár, a meleg, hosszú nappalok végét jelezte… Korábban, gyerek koromban, ami kb. a pattintott kőkorszak végére tehető, mikor még mamutok rohangásztak a kőrúton a Combinók helyett… szóval,  akkoriban, ezen a napon, vagy legalábbis e jeles nap környékén jutott először eszembe ismét a suli,  a napi robot 8-tól délután 2-ig… (mert világéletemben utáltam a megkötöttségeket), a tanulás ... és hogy ideje végre összeraknom az időgépet!:) Mostanság pedig? Hát, egyrészt elfogytak a mamutok, az egy kivételével, ami bevásárlóközponttá avanzsált… szóval, már jóideje nem jut eszembe az iskola (időgép-projekt is megbukott), és inkább egyfajta kellemes, várakozó érzéssel gondolok lassan, de biztosan közelítő, ezerszínű őszre.:)