Ma töröltem magam az egyik népszerű társ/párkereső portálról. Lényegtelen előzmények után vetődtem oda, X-idővel ezelőtt és relatíve hosszú ideig ”tag" is maradtam ott. Mindig érdekeltek az emberek (ókori feljegyzések szerint pszichomókusnak készültem), így, bár okafogyottan, de elég sokáig elidőztem ezen a portálon. Persze én is ismerkedtem, beszélgettem, mint a többi idevetődő jótét lélek, de igazándiból az emberi karakterek nyűgöztek le egyre inkább. Félreértés ne essék, nem rossz értelemben "tanulmányoztam" az ide beregisztrált emberkéket, vagy gyűjtöttem volna adatokat, valami szenzációhajhász riportkönyvhöz (ámbár, tudnék belőle írni, de nincs szándékomban), hanem pusztán és egyszerűen csak a saját érdeklődésem volt, ami motivált. Egy jó ideig. De ennyi elég volt. Úgyis mondhatjuk, megcsömörlöttem. Igaz, néhány kedves, szimpatikus embert is megismertem ottlétem alatt... Ugyanakkor, bepillantást nyerhettem sok kisiklott, szomorú élettörténetbe. Láthattam magakellettő, lelkibeteg embereket is… nőt és férfit egyaránt... Nomeg, ugyanígy, nemtől függetlenül, több torz, perverz szexuális érdeklődésű emberforma lényt. (Megjegyzem, némelyiknek a szülőbolygója, feltételezésem szerint, egy messzi, messzi galaxisban lehet!...) Érdekes világ ez a virtuális világ. Azon belül is ez a társ/párkeresős része. Igaz, én konklúzióként azt vontam le belőle, hogy így, virtuális alapokra építve, csak elvétve találhatja meg az ember a párját. A billentyűk nyomkodása, fotók nézegetése, melyeken általában persze, mindenki a legelőnyösebb oldalát próbálja megmutatni (és itt most tekintsünk  el az ottlét okát egyértelműsítő, nedves vaginák vagy az ágaskodó farkak mutogatásától,- mert ilyenek is akadnak szép számmal), és a virtuális beszélgetés (chat) bátorsága nem helyettesíti a való világot. Pontosabban, hamis képet alakít a (még) virtuális partnerről. Persze, sokan már a regisztrációs panelükön beírt adatokkal, leírásokkal nevetésre ingerlően megbuknak. Mondok példát: Lehet a fotón egy 30-as, vagy egy 40-es, láthatóan "lelakott" nő, vagy akár egy 50-es, lepukkant férfi,- mindegy, az életkor, nem, indifferens. Látszik rajtuk, hogy bár legelőnyösebb fotójukat tették be, az életük feltételezhetőleg nem volt habostorta. Magányosak, itt bóklásznak a virtuális húspiacon, szexuális életüknél mégis az "intenzív” szó virít... Aztán nézem lentebb... iskolai végzettség: főiskola, egyetem, posztgraduális... Nézem még lentebb,- partner vágyott fizikai paraméterei (egy szóval): Adonisz vagy Vénusz. Leírása (többek között): legyen érdeklődő, inteligens. Csak így, egy  "L”-lel.... Ehhh! Persze, ez így sarkított és általánosítás - ezt nem győzöm hangsúlyozni! -, de rengeteg hasonlóba futhat az ember, ha egy ilyen portálon nézelődik. A lényeg, hogy itt, a virtuális térben a pár- és társkeresők túlnyomó többsége a vágyait és az ideáljait kergeti meglátásom szerint. Aztán persze, bekopog a való világ és (általában) jön a pofáraesés...

Összegezve, érdekes tapasztalatokat gyűjtöttem frílávos garázdálkodásom ideje alatt… De megismertem azért érdekes, kedves embereket és rátaláltam néhány virtuális barátra is.

.

(Megkérnélek benneteket, ha hozzászóltok ehhez az írásomhoz, tartózkodjatok minden személyes vonatkozástól, vagy felhangtól! Miért? Mert tartózkodtam én is. Mert nem kívánok senkivel se személyeskedő vitába bonyolódni nyilvánosan. Akinek ilyen gondja akad velem, keressen meg privát üzenetben, vagy e-mailben! Aki mégis itt tenné... annak a hozzászólást törlöm, az illető pedig repül.)