Miért a cím? Mert erősen filózom, egész pontosan; törpölök azon problémán, mivel  keltsem fel és bírjam szóra az idetévedő nagyérdeműt?... Hm? Gyakorlatlan blogíró (fúj, de utálom ezt a szót!) vagyok, ez tény. De úgy voltam vele, én tulajdonképpen nem akarok blogot írni. Több okból. Alapvetően, persze azé', mert utálom! Továbbá, mert csak magyar nyelven van vagy 127517 másik a Hálón. Persze, ez még nem lenne önmagában baj, de ösztönösen hányok az amatőr, öntömjénező, buta és giccses, bújtatott exhibicionizmus ezen irányzatától! Én inkább arra gondoltam, - igen naívan -, beszélgetnék Veletek, az egyoldalú, buta monologizálás helyett. A gondolat jó volt. Mitöbb, tetszett! Nosza, bele is vágtam. Mik voltak a reakciók? Hát, reakciók, azok nem voltak…  Bocs-bocs-bocs! Nem igaz,- volt kettő! Hm... Ez, sajna, nagyon karcsú, fiúk, lányok!  Pedig, a statik szerint, ha nem is másfél milliónyian (számlálta az Andersen Kft.), mint Viktorka népröffentésén, de azért meg-megfordultok itt. Mit tegyek, hogy felkeltsem a figyelmeteket és  kommunikáció legyen monológomból? Segítsetek! Énekeljek példul, azt' nyomjam ide mp3-ban?  Nem ajánlanám... Ez kipróbált út: kutyum már elpusztult, de cicómat még kezeli az  állatpszichiáter. Állítólag van remény... Egér elől már nem tér ki. Vagy tegyek  föl magamról fotókat, ahogy feszítgetek? De hát, nem akartok sírni... vagy igen???  (Bocs', ez felért egy fenyegetéssel!) Szóval? Akkor mi legyen? Legalább az ötleteiteket írjátok ide!... - Hihetetlenül optimista családból származom, így remélem,  most kapok néhány visszajelzést! ;-)