Akik olvassák hónapmutató szösszeneteimet, biztos észrevették már, hogy szeretem itt-ott versekkel, versrészletekkel megteremteni az adott hónap hangulatát. Egyik kedves költőm, kinek strófákba szedett gondolatait előszeretettel idézni szoktam, az Kányádi Sándor. Álljanak most is itt, Szent György hava bemutatásának elején, Kányádi hangulatos, vidám sorai!

Kányádi Sándor: Április hónapja (részlet)

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,

hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,

ingujjra vetkőztet;

mutatja a tavaszt

hol nyárnak, hol ősznek.

A római hagyomány szerint, e hónapnak is Romulus adott nevet, isteni anyjának, Venusnak etruszk neve után (Apru, vagyis a görög Aphrodité). Terentius Varro, az ókori római tudós viszont a név eredetét népies etimologizálással az aperire „kinyílni, feltörni” igére vezeti vissza, mondván, most nyiladozik a természet, most töri fel az eke a talajt.

A szerelem hónapja

Ha a márciust Romulus atyjának, Marsnak szentelték, csak méltányos volt, ha a rákövetkező hónapot Mars kedvesének, Venus-istenaszszonynak dedikálták, annál is inkább, mert hiszen a naptárt reformáló Julius Caesar a maga családjának ősanyját tisztelte ebben az istenasszonyban. Márpedig Venus mellékneve „aprilis” volt.

Április elseje, bolondok napja!

Április 1-je Hugó napja, a téli napfordulótól számított századik nap, ezért népünk régente „száznapnak” is nevezte. Egyébként pedig „negyvenesnap” volt, e nap időjárásából a terméskilátásokra következtettek. Április 1-je az indás növények vetőnapja is, viszont minden más munka végzésére szerencsétlennek tartották, mert a nép úgy hitte, Júdás ezen a napon akasztotta fel magát.

Az „áprilist járatás”, „április bolondja” pedig az ókori tavaszkezdő tréfás örömünnepekre vezethető vissza. Hozzánk, magyarokhoz (mint sok más) német közvetítéssel került.

JELES NAPOK

ÁPRILIS 2. – EGYIPTOMI MÁRIA

A legenda szerint, Mária örömlányként kereste kenyerét Alexandriában. Azonban szakítani akarván parázna életmódjával, elhatározta, hogy Jeruzsálembe zarándokol a Szent Sírhoz, ám nem volt hajójegyre pénze. Miután volt, ami, vagyis rüfke, kézenfekvő (ill. hátonfekvő) volt a megoldás: testével fizetett a hajósoknak. El is jutott így Jeruzsálembe, és a Szent Sírnál látomásban részesült. Ez olyan hatással volt rá, hogy a sivatagba ment, ahol 47 (!) évig vezekelt három kővé aszott kenyéren tengetve életét. Remeteként (és igen soványan) halt meg. Pusztabéli remetetársának és hitoktatójának, Zoszimusznak két oroszlán segített eltemetni.

Bármilyen fura, Egyiptomi Mária V. századi történetének lehet valóságalapja, mégis inkább erkölcsre nevelő példázatnak tekinthetjük, amelybe – talán – Venus jelképes megtérítését is „belecsempészte” az egyház. Venus nemcsak április pogány úrnője volt – ezért kerülhetett Mária névünnepe április 2-ára –, hanem tengerből született (vö. Mária hajóútjával), s mint szerelemistennő, az örömlányok védnöke (ámbátor érthetetlen, mi köze a kurváknak a szerelemhez??), keresztény szemmel a paráznaság megtestesülése is. A Mária név a héber Mirjam görögös-latinos változata, egyesek szerint „úrnőt”, mások szerint „tengert” jelent.

ÁPRILIS 4. – JUHÁSZ GYULA SZÜLETÉSNAPJA – 1883

   KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR SZÜLETÉSNAPJA – 1784 

ÁPRILIS 5. – ÖRKÉNY ISTVÁN SZÜLETÉSNAPJA – 1912

ÁPRILIS 6. – YBL MIKLÓS SZÜLETÉSNAPJA – 1814

ÁPRILIS 11. – JÓZSEF ATTILA SZÜLETÉSNAPJA – 1905; A KÖLTÉSZET NAPJA MAGYARORSZÁGON

  MÁRAI SÁNDOR SZÜLETÉSNAPJA – 1900 

ÁPRILIS 12. – A MUHI CSATA EMLÉKNAPJA – 1241 (bővebben már írtam róla ITT)

ÁPRILIS 14. – TÓTH ÁRPÁD SZÜLETÉSNAPJA – 1886

ÁPRILIS 18. – NÉMETH LÁSZLÓ SZÜLETÉSNAPJA – 1901

ÁPRILIS 21/22. – BIKA HAVA

A Bika (Taurus) a Zodiákus talán legszebb csillagképe. A Kost követi, és az Ikreket előzi meg az állatövi sorban. A Bika jegy az április 21/22. és május 21. közötti időszak jegye. A hozzá fűződő mitológia és legendárium igen gazdag. Ennek fő oka az lehet, hogy az ókori magaskultúrák felvirágzása kezdetén az évkezdő tavaszpont még a Bika jegyébe esett (kb. i.e. 4400–2200 között). Ez az időszak a bikaistenek és tehénistennők tiszteletének virágkora. Amikor a tavaszpont továbbhátrált a Kos csillagképbe, a bikamítoszok értelme is megváltozott. Sok ismert rege a héroszoknak a bikával vívott küzdelméről szól. Ezekben a történetekben a mesélő az új korszak pártján áll, ezért a Bika a letűnt világ, immár alvilág képviselője. Egyiptomban ez a harc a Szeth bika és Hórusz napisten között folyik. Persze Hórusz győz – a Szeth-kultusz az ó-birodalom végén lehanyatlik Egyiptomban –, a napisten megölt ellenfelét földarabolja, combját a Sarkcsillaghoz kötözi. A „Marhacomb” csillagkép, azaz a mi Göncölszekerünk, amelyet egy római korból való csillagtérképen ugyanolyan kos őriz, amilyen az állatövi jegyek sorában is található. A csillagászati korszakváltásra látszik emlékezni a híres bibliai epizód, amelyben a „kosszarvú” Mózes, az új törvények hozója összetöri az aranyborjút, a régi vallás jelképét.

ÁPRILIS 22. – A FÖLD NAPJA

1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató mozgalmat indított el a Föld védelmében. Azóta a diákból az alternatív energiaforrások világhírű szakértője lett. Már mozgalmának megindításakor több mint 25 millió amerikai állt mögé, ma pedig szinte az egész Földre kiterjed az általa kezdeményezett mozgalom. Ezernél több szervezet vesz részt benne. A FÖLD NAPJA célja, hogy tiltakozó akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Magyarországon 1990 óta rendezik meg.

Úgy vélem, kevés aktuálisabb globális probléma van, mint ez... Ha az emberiség igen rövid időn belül nem dolgoz ki végrehajtható stratégiát bolygónk védelmében, és persze, nem is hajtja végre, hát akkora szopás lesz kollektíve, hogy még a szomszéd galaxisban is hallani fogják az E. T.-ik a cuppogást! Ezt borítékolom.

Álljon itt még Márai Sándor néhány idevágó gondolata a Füveskönyvből:

"Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „Én más vagyok, mint a tenger.” Vagy a szikra: „Rajtam nem fog a tűz.” De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember."

 **

"És ne feledd soha, hogy a világ fia is voltál. Rokona a négereknek és a csillagoknak, a hüllőknek és Leonardo da Vincinek, a Golf-áramnak és a maláj nőknek, a földrengésnek és Lao-cénak. Mindehhez közöd volt, egy anyagból vagytok, egy lélek teremtett, ugyanaz a lélek fogad vissza. Ez egészen biztos."

ÁPRILIS 23. – SZENT ADALBERT

Adalbert, csehül Vojtech, németül Albrecht, egy cseh főúri család sarjadéka volt (956–997). Magdeburgban, a német-római császárság keleti missziós középpontjában tanult. Itt barátságot kötött Ottó herceggel, a későbbi II. Ottó császárral. Belépett a római Szent Alessio bencései közé. Az örökvárosban tanácsadója volt III. Ottónak. Várták a millenniumot, az első keresztény ezredévet, Krisztus új eljövetelét. Az ebben való hit határozta meg életüket, terveiket is, így a birodalom szomszédságában élő pogány népek megtérítését és felajánlását.

Adalbert a csehek, magyarok, lengyelek, poroszok között végzett missziós munkát. Amikor hazánkban térített (992–994), megkeresztelte Géza fejedelmünket és fiát, Vajkot. A poroszoknál nem járt ekkora sikerrel, mert legyilkolták. Egész pontosan 997 április 23-án szenvedett vértanú-halált, ezért e nap emlékének ünnepe. Adalbertet azonnal szentként kezdték tisztelni. Ereklyéit Prágában, Esztergomban és a római S. Bartolommeo templomban őrzik.

Szent István királyunk őt választotta az esztergomi főegyházmegye máig tisztelt védszentjének (pius patronus ecclesiae Strigoniensis), és nevére székesegyházat épített (1010), amelynek később a Nagyboldogasszony-dedikáció mellett is társpatrónusa maradt.

ÁPRILIS 24. – SZENT GYÖRGY NAPJA

A légiónyi katonaszent legnevezetesebbje Kis-Ázsiában született a legenda szerint, és Palesztinában halt mártírhalált Diocletianus alatt. A IV. századból már tudunk kultuszáról, amely a keresztény légionáriusok révén terjedt el a birodalomban. Előbb a görög részeken, nyugati tisztelete csak a XIII. században vált általánossá. A keleti egyházban Demeterrel, Prokópiosszal és Theodorral a nagy katonaszentek közé tartozik. Közöttük is ő a „zászlótartó”, hiszen Konstantinápoly védőszentje volt, s az Athosz-hegyi Festőkönyv előírása szerint képének minden templomban ott a helye. A cári birodalom, Bizánc szellemi örököse, Györgyöt a címerébe emelte, s később a legmagasabb katonai rendjelet (györgykereszt) róla nevezte el. Rómában az V. században már temploma volt, a frank Meroving királyok (448?–751) ősatyjuknak vallották. Különös tekintélyre tett szert a Brit-szigeteken. Oroszlánszívű Richárd saját védszentjének választotta, 1222-től pedig Anglia hivatalos patrónusa lett. Jelvényét – fehér, illetve ezüst alapon vörös kereszt – a legelőkelőbb angol rend, a térdszalagrend viseli (alapítását 1345-re teszik), s a brit lobogó is a skót andrás- és az angol györgykereszt kombinációja. A lovagkorban tisztelete általánossá vált, más lovasszentekkel együtt.

Szent György-kultuszunk virágzására a számos egykorú, még felsorolandó patrocinium mellett jellemző, hogy Károly Róbert megalapította (1318) a Szent György-vitézek lovagrendjét (Societas Beati Georgii), amelynek kötelessége volt az Egyház védelme, a lovagi erények: istenfélelem, foglyok kiváltása, szegények istápolása, bajtársias érzület ápolása, továbbá a királyhűség és a haza védelme. A rendnek ötven tagja volt, aki tartozott minden vigasságban, de különösen a harcjátékban a királyt követni. Jelvénye fehér mezőben piros kereszt, ruházata pedig térdig érő hosszú fekete, csuklyás köpeny. Jelszava: IN VERITATE IUSTUS SUM HUIC FRATERNALI SOCIETATI, vagyis: valósággal igaz vagyok e testvéri társaság iránt. A tagok az Úr halálának és feltámadásának emléknapjain, azaz pénteken szomorkodni, vasárnap pedig örvendezni kötelesek. Fogadják, hogy pénteki napon ebédig lovagot vagy mást nem gyaláznak, nem kötekednek. Aki nem vigyáz a nyelvére, annyi hamus kenyérfalatot eszik éhgyomorra, ahányszor mást gyalázott.

A magyarság úgy tartja, Szent György-napig szabad legeltetni a kaszálókat. Szent György- nap után így szokták kiáltani a határon: Hajtsd kis onnan a marhádat, már elmúlt Szent György napja! A babonás szokás szerint meg, ahol fejőstehén volt, ott csipkebokrot tettek a kapura, hogy ne vigye el a boszorkány a tejet. Ered ez abból, hogy eleink Szent György napját tavaszi gonoszjáró napnak tartották, mikoris a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak. A régi boszorkányperekben állandóan felbukkan Szent György napja mint olyan időpont, amikor a boszorkányoknak különösen nagy a hatalmuk. A hiedelem úgy tartotta, aki ilyenkor a keresztútra ment, megláthatta a boszorkányokat.

E nap hajnalán mentek a néphit szerint a banyák harmatot szedni. Lepedővel szedték fel a mezőről a harmatot, majd kifacsarták a lepedőt, s az így nyert nedvet megitatták a tehenekkel. Másutt a harmattal együtt a búza hasznát lopták el a boszorkányok másoktól. Közben azonban azt mondogatták: „szedem, szedem, felét szedem”, ezzel jelezve, hogy csak a haszon felére pályáznak, nehogy a hatás nagyon is feltűnő legyen, s kiderüljön a gonoszság.

Népi "okosság" még az is, hogy a boszorkányok össze ne bogozhassák Szent György (április 24.) éjszakáján a lovak sörényét, előző este szentelt mákot kell az istálló köré hinteni, ezt mondva: Szépasszony, akkor fond be a lovam sörényit, ha ezt a mákot megolvastad!

ÁPRILIS 24. – JÉKELY ZOLTÁN SZÜLETÉSNAPJA – 1913

ÁPRILIS 25. – SZENT MÁRK EVANGÉLISTA

Márk, a négy evangélista egyike. Pál és Barnabás apostolokat kísérte volt misszióikon, majd később Pált Rómába is követte. Zsidó származású volt, eredetileg Johanannak (János) hívták, de mivel nem zsidók között térített, latin nevén (Marcus) vált ismertté. A hagyomány szerint Szent Péter „tolmácsolója” volt, az ő diktálása nyomán írta meg evangéliumát. Állítólag ő volt Alexandria első püspöke, ott is szenvedett mártírhalált április 25-én, húsvét napján (Márk a legkésőbbi szent a naptárban, akinek a névnapja még húsvéttal egybeeshet). Állítólagos maradványait Velence szerezte meg a IX. században, azóta ő a város védőszentje. Attribútuma a szárnyas oroszlán, középkori kommentárok szerint azért, mert evangéliumát Keresztelő Szent János pusztában „bömbölő” kiáltásával kezdi.

Már nem élő szegedi hiedelem szerint, a papok Márk napján könyörögnek a teljes búcsú kegyelméért mindazok számára, akik húsvétra meggyóntak, megáldoztak.

A búzaszentelés, rábaközi nevén sásszentelés, nyilván az antik Ambarvalia ünnepének helyettesítésére alakult ki. A rómaiak április 25-én körmenetet tartottak, amely a Via Flaminián át elment a milviusi hídig, ahol Robigus istennek egy kutya és egy juh beleit áldozták, hogy a vetéseket a rozsdától megóvja. Ezt a körmenetet a keresztények is megtartották már Nagy Konstantin óta, természetesen elhagyva a pogány vonatkozásokat. A búzaszentelés szertartása és a vele kapcsolatos könyörgések azután az egész keresztény világban elterjedtek.

ÁPRILIS 26. – SZENT KILIT

Kilit, latinul Cletus Anacletus, Szent Péter második utóda a pápai székben (†91). Tisztelete hazánkban is fölbukkan. Erre néhány patrocinium, illetőleg helynév utal: Kiliti (Somogy 1334, Moson), azaz Kilité, vagyis Kilit oltalmába ajánlott falu.

Kilit alakját sem legendairodalmunk, sem középkori szakrális művészetünk nem tartja számon, ünnepét azonban régi misekönyveinkben megtaláljuk

ÁPRILIS 27. – SZENT PEREGRINUS

Peregrinus a középkorban élt (†1345), a szervita rend tagja volt. Üszkösödő lába hirtelen meggyógyult, ezért a lábfájósok, köszvényes betegek védőszentje lett. Tisztelete rendjének buzgólkodására igazában szentté avatásával (1726) bontakozott ki.

Érthető, hogy Peregrinus régi, hazai barokk tiszteletének nyomait szervita templomaink őrzik. Ilyenek a budapesti templom régi, fogadalmi tárgyakkal ékesített, feltűnő Peregrinus-oltára, a lorettomi, Nádasdy Ferenctől épített templom Peregrinus-kápolnája, a szent életét megörökítő barokk freskóciklussal az egri templom homlokzatának Peregrinus szobra. Fertőszéplakon Széchenyi Zsigmond, aki egyik hadjáratában a lábán megsebesült, Peregrinus-szobrot állíttatott (1739). Peregrinus-kép látható a győri karmelita, a móri kapucinus, a budai Szent Anna és Szent Erzsébet, továbbá a bajai belvárosi templomban, ami azt mutatja, hogy a kultusz a barokk időkben már átlépte a szervita lélekgondozás határait. Rábasebes templomában freskó ábrázolja (1791) Peregrinust.

ÁPRILIS 28. – SZENT VITÁLIS

Vitalis nemes lovag volt, Nero uralkodásának idejében. Üdvtörténete szerint, egy alkalommal Paulinus bíróval együtt Ravennába érkezett, s ott meglátott egy keresztény orvost, név szerint Ursicinust, akit sokféle kínzásnak vetettek alá, majd fővesztésre ítélték. Az orvos nagyon meg volt ijedve. Vitalis rákiáltott, mondván: „Testvérem, Ursicinus, te, aki orvos vagy, s másokat gyógyítasz, ne pusztítsd el magadat örök halállal! Te, aki ennyi szenvedésen át jutottál a pálmáig, el ne veszítsd a koronát, melyet Isten számodra készített!” Ursicinus ezt hallva bátorságra kapott, s bánva rettegését, önként vállalta a vértanúságot. Szent Vitalis méltóképpen eltemettette.

Ezután többé nem akart visszatérni urához, Paulinushoz. Az nagyon zokon vette egyrészt, hogy nem tért vissza hozzá, másrészt, hogy Ursicinust visszatartóztatta a bálványáldozattól, harmadrészt, hogy kereszténynek bizonyult. Parancsot adott, hogy vonják kínzófára. Vitalis erre azt mondta neki: „Nagyon ostoba vagy, ha azt hiszed, hogy rászedhetsz, mikor én mindig azon voltam, hogy másokat is megszabadítsak a félelemtől.” Paulinus, - aki feltehetőleg vérbeli szadista volt - ekkor ezt parancsolta szolgáinak: „Vigyétek ahhoz a pálmához, s ha nem akarna áldozni, ássatok neki egy mély gödröt, míg vizet nem értek, s hanyatt fektetve, élve temessétek bele!” Meg is tették.

ÁPRILIS 30. – SIENAI SZENT KATALIN

  A MÉHEK NAPJA MAGYARORSZÁGON

Sienai Szent Katalin

Katalin, vagyis Sienai Szent Katalin, a dominikánusok harmadrendjének tagja (1347-1380), a középkor egyik legnagyobb hatású női szentje. Nagy Lajos királyunkkal is levelezett. Legendája szerint Krisztus őt is eljegyezte, mint alexandriai védőszentjét, sőt szívet cserélt vele, és sebeinek hordozására (stigma) találta méltónak. Élettörténetének, legendájának magyar változata: Szénabeli dicsőséges apáca szűz Szent Katerina asszonynak ő élete, amely az Érdy- és Érsekújvári-kódexben olvasható.

Nagytekintélyű alexandriai névadója miatt páratlan népszerűsége ellenére sem tudott különleges kultusza, patronátusa kibontakozni. Újabb ábrázolásaival csak dominikánus templomainkban találkozunk.

Kalendáriumi hatásra született népies neve Széna Kata. Ünnepének időjárásából egyes helyeken termésre, kaszálásra következtetnek.

Méhek napja

Tavasz beköszöntével, a téli nyugvás után szárnyra kelnek ismét a méhek. Elsőbben – még a nagyböjt idején – kitakarítják a kaptárt – ez a megtisztulásuk ideje, ahogy hajdanán mondták –, aztán felkészülnek az új ivadékok érkezésére, majd mikor már virágzik az erdő, mező, kirajzanak.

A méh háziasítása az I. e. 6–4. évezredben mehetett végbe, és a vadméhek lépeit már az előember is fosztogatta. A méhet nemcsak mézéért, hanem viaszáért is nagyra becsülték.

Epheszoszban, a termékenységkultusz ókori központjában – itt telepedett le, és halt meg a legenda szerint Mária – az anyaistennőt „Nagy Méh” néven és alakban tisztelték. (Eleink is az anyaság szimbólumának tekinthették a méhanyát: ezt tanúsítja méh szavunk két jelentése, illetőleg a lép és méhlepény elnevezések közös eredete.) Később tavaszi istennők háziállata lett és Erósz (Cupido) attribútuma (a méhcsípés és Ámor nyila közt egy kedves antik rege von párhuzamot). A keresztény kalendárium is tavaszjelképnek tekinti. Patrik, József és Benedek a helyi naptárak „méheresztő” szentjei.

***

Bár minden évszaknak, minden hónapnak megvan a varázsa, a szépsége, én imádom áprilist!... Bár szeszélyes, de ez az igazi tavasz! Ekkor már nyílnak a kerti virágok, sárgállik az aranyeső, bontogatja rózsaszín szirmait a babarózsa, és virágba borulnak a gyümölcsfák. A gólyáink már itthon, fecskéink is lassan… a napnak már van ereje, és a tavaszi szelek frissen rohangásznak a kék ég alatt! Soha nem kéklik úgy az ég boltozatja, mint áprilisban… Gyönyörű!

Hát, ennyit áprilisról röviden. Álljon itt még zárszóként Tóth Árpád, Április című versének részlete:

Április, ó, Április,

Minden csínyre friss!

Faun-bokáju, vad suhanc,

Újra itt suhansz!

Kis áprilisi hangulat Vivaldi mestertől ITT