1805-ben, azaz ma 203 éve, hogy megszületett Hans Christian Andersen (Odense, Dánia, 1805.  április 2. – Koppenhága, 1875. augusztus 4.) dán meseíró, költő, regényíró és elbeszélő,- valószínűleg a leghíresebb dán költő és meseíró.

Andersen, pontosabban az ő meséi voltak kora gyerekkorom meghatározó olvasmányai. Nem vagyok mai darab, így én még nem voltam kénytelen a TV előtt bambulva, agyilag degenerálódni, mint a mostani gyerekek. Engem még Andersen (és a fantáziám) röpített egy varázslatos mesevilágba, nem kellett hozzá vibráló képernyő. Az én korosztályom még a kis  hableánnyal úszkált, a rút kiskacsával próbálta elviselni a baromfiudvar lakóinak  gúnyolódását, vagy éppen a rendíthetetlen ólomkatonával vágyódott a papírmasé balerina után...   Ma viszont, sajnos, jószerivel csak idegbeteg Dextert látok, karddal vagdalkozó Szamuráj Jack-et, vagy  szörnyé transzformálódó Ben 10-t, aki pl. rablóbandába tömörült, gonosz kisnyugdíjasokkal  veszi fel a harcot...  Kár, hogy így van. Remélem, feltámad még Andersen! És persze remélem,... hogy vannak még családok, ahol - legendás borúlátásom ellenére is - még olvassák Andersent.

*

Andersen mindenekelőtt természetesen meseíró volt, és aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Pedig finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt ő... Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára.  És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Élete 70 éve alatt, mintegy 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik. „A király új ruhája", a „A rút kiskacsa" vagy „A derék ólomkatona"  úgy beleépült az európai (még) olvasó korosztályok tudatába, hogy már arra se szokás  gondolni, hogy ezeket is Andersen írta.  

**

Az az út, amelyen a nyomorúságos proletárfiú eljutott a dicsőség ormaira, ahol királyok koccintottak vele, irodalmi és történelmi nagyságokkal került tegező viszonyba és mosolyogva elnézték minden agglegényekre jellemző bogarasságát - olyan történet, amelyet Andersen írhatott volna meg valamelyik merőben valószínűtlen történetében... Mintha ezt  írta volna meg egyik legismertebb meséjében, „A rút kis kacsa" történetében. A baromfiudvarba került hattyútojásról azt hiszik, hogy kacsatojás. Amikor a kotlós tévedésből kikelti, azt gondolják, hogy kacsa. De kacsának olyan különös, s ezért nagyon csúnyának tartják. Azután nőttön nő, egyre szebb lesz és eljut odáig, hogy diadalmas hattyúként emelkedik minden kacsa fölé. Mintha Andersen előre megírt önéletrajza lenne.                                       

***

Hans Christian Andersen apja szegény cipész volt. Apja halála, 1816 után abbahagyta az iskolát, és otthon az összes beszerezhető színdarabot elolvasta, köztük Ludvig Holberg és  William Shakespeare műveit. Shakespeare összes színművét kívülről megtanulta és fabábuival  a maga készítette játék-színházban el is játszotta azokat.

14 éves korában ment Koppenhágába, hogy ott a királyi színháznál zenész legyen. A színház igazgatósága és VI. Frigyes király támogatásával 1822-1828 között latin iskolába, majd egyetemre járt.

Sokat utazott Európában. Egyik alkalommal járt Magyarországon is, ahol többek közt végigjárta a mohácsi csatateret is.

Meséiben Andersen a dán, német és görög legendákra és történelmi tényekre, néphitre támaszkodott, valamint kora irodalmi mozgalmaira. Meséi a biedermeier kor legjelentősebb meséi, ma szinte a világ minden országában ismertek. Ezek többek között: A kis  gyufaáruslány, A császár új ruhája, A tűzszerszám, A rút kiskacsa, A kis hableány, A  rendíthetetlen ólomkatona, A Hókirálynő. - és még sorolhatnám.

Boldog szülinapot, Andersen!