Egyik kedves ismerősöm a minap nekemszegezte a kérdés, elment-e a kedvem attól, hogy írjak a honlapomra? Mitagadás, el. De legalábbis nem érzek valami nagy kedvet hozzá. Ennek több eredője is van. Az egyik alapvetően az, hogy a csekély visszajelzés, hozzászólás alapján úgy érzem, nem éri meg azt az energiát, munkát, amit beléfektettem, beléfektetek.  Megjegyzem, biztos én nem vagyok elég trendi, nem jól közelítem meg, valószínűleg nem túl személyes, a bélműködésemről, szexuális perverzióimról, illetve annak kiéléséről sem számolok be napi rendszerességgel, így tulajdonképpen érthető az érdeklődés hiánya.  Bevallom, már az is megfordult a fejemben, hagyom az egészet a francba, és felszámolom!...  Ez azonban, egyelőre csak kedves gondolat. Ami visszatart tőle alapvetően, hogy a minket,  magyarokat, magyarságunkat érintő eseményeket, problémákat, vagy akár nagyjainkra való  emlékezéseket itt tudom megejteni és némi nyilvánosságot adni neki, a Turul Népében! Na, nem mintha ott is egymást taposnák virtuálisan az érdeklődő honleányok és hazafiak!  (Tisztelet a néhány kivételnek!) De van más oka is a nemakarásomnak... Tavaszba fordult a világ. Egyre inkább meg kell erőszakolnom magam, hogy itt butuljak a monitor előtt! Nem mondom, jó dolog a számítógép, az Internet, de marha magasról teszek rá, ha odakint kék az ég és ragyog a Nap!... Most is a május havára vonatkozó írásomon kéne dolgoznom, mert már  3-a van, de inkább nekivetkőzök, felteszem a napszemüvegemet, fülembe a fülit, iPod-ot  benyomom és megyek süttetni a hasamat! Javaslom, aki teheti, valahogy hasonlóképpen kövesse példámat!  

P.s.: Májust majd megírom! (Ha esik!...)