Hát, eljött a nyár!... Álljon itt bevezetőként és kedvcsinálóként a hónap szülötte, Weöres Sándor, Kánikula című versének egy strófája:

Szikrázóaz égbolt

aranyfüst a lég,

eltörpülláng-űrben

a tarka vidék.

Úgy vélem, ezek a sorok azon túl, hogy mesteri egyszerűséggel festik le a nyár izzását, igencsak aktuálisak... azaz, nekem legalábbis, a "láng-űr"-t olvasva akaratlanul is az ugrott be, hogy az UVa és az UVb leégeti a seggem, ha nem vigyázok!.. Jékely Zoltán, Nyárelő hava című versében viszont szelídebben, érzékiebben mutatja meg az arra érdemeseknek a nyár teljességét:

Ezüst berek, zöld víz, bolond madárdal,

ős asszony-illat: izzadt nyárfaszag,

s az égről tajték- s habfelhő fogával

vén csontokon az ifjú nyár kacag.

Hát, ennyit a költészetről, mazsolázzuk ezt a rekkentően meleg hónapot!

Ókori, nagyarcú barátaink, a rómaiak magyarázata szerint, a hónap névadója Juno volt. Június (egy latin forrás szerint: mensis Iunonius) római ünnepei alátámasztják e nézetet. 1-jén ülték meg Iuno Moneta (népies értelmezésben: az „intő” Juno) temploma avatásának emlékünnepét. Ugyancsak elsején ünnepelték Cardát, akit Ovidius Janus női párjának tart. 11-én ülték a Matralia ünnepet, Mater Matuta („Reggeli Anya”) tiszteletére. Ő ugyancsak Janus párja volt, akit Pater Matutinusnak („Reggeli Atyának”) is neveztek. Természetesen ebben az esetben is, római barátaink Mater Matutát is koppintották a görög kollégáktól, akik a szóbanforgó éteri fehérnépet Leukotheának („Fehér Istennőnek”) hívták, de úri jókedvükben nevezték Inónak is. Inó a névrokonságtól függetlenül is Juno mása: míg Inó dajkaistennő, Juno a gyermekáldás és házasélet úrnője volt.

Június 9—15. között zajlott a Vestalia, Vesta istennő ünnepi hete. Az ő templomában égett a szüzek oltalmazta örök tűz. Vesta a családi tűzhely istenasszonya volt, s emiatt igen közel állt Junóhoz. A két istennő görög megfelelője, Héra, az „asszony” és Hesztia, a „szűz” Démétér „anyával” a Nagy Istennő egylényegű három személye volt. A Vestalia, jellegéből fakadóan tűzünnep, a nyári napfordulat ünnepe. A „téli kapu őrének”, Janusnak emlegetése a júniusi istennők oldalán ugyanerre enged következtetni. (A jún. 15-e és 21-e közötti 6 napos időkülönbség a római naptárnak abból a sajátosságából ered, hogy a napév sarokpontjait rendszerint a hónap Idusa körüli holdtöltékkel együtt ünnepelték).

Nos, aki első olvasatra azt meri állítani, hogy megértette ezt a levezetést, és átlátta az összefüggéseket, azt megverem! (Egyébiránt hálás köszönetem repítem gondolati úton a nagy tudású Jankovics Marcell mester felé, akitől rengeteget tanultam és tanulok, valamint az ő munkáira alapozva írom ismertetőimet!)

A hónap jelképe sárgászöld ruhás, repülő ifjú, fején éretlen kalászkoszorúval, jobbjában a hónap jegyének, a Ráknak a jelével, baljában a hónap terményeivel teli tál.

Ez az egyik legzivatarosabb hónapunk. Június 21-e a nyári napforduló dátuma, a csillagászati nyár kezdete. Az év leghosszabb napja ez, amikor a nappal 15 óra 58 percig tart. Sajnos, e naptól kezdve már három perccel újra rövidülnek a nappalok, ám a nyarat élvezők ezt még nemigen veszik észre. Az optikai csalódáshoz hozzájárul a nyári időszámítás is, amely késő estig nyújtja a nappalt. A meteorológusok Nyárelő-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Napisten havának nevezik. Eleink a Rák hava (A Nap a Rák jegyébe lép.), vagy a Gödölyetor (Eper) hava elnevezést használták júniusra, a hónap régi magyar (katolikus) nevét pedig, a hó első dekádjának legjelentősebb szentjéről, Keresztelő Szent Jánosról nyerte.

Lássuk, mit jövendöl egy több, mint 100 éves naptár?

Szép idő lesz, ha Szent János bogara igen fénylik, ha az égen sok bárányfelhő létez, ha a dongók este sűrűen repülnek. Rossz idő vagy eső szokott lenni, ha sok béka jő elő, ha a macskák nyalják, tisztítják magukat, ha a tyúkok a porban fürdenek, ha a kutyák füvet rágnak, ha a vakondok magasra túrnak. Ehhez tartsátok magatokat!:)

 JELES NAPOK

Június 2. - SZENT ERAZMUS NAPJA

Erazmus keresztény vértanú (†303). Beleit a legenda szerint orsóra tekerve szakították ki a római szakemberek, ezért a jobb sorsra érdemes Erazmus a bélgörcsben szenvedők patrónusa, másfelől a csörlőre, gugorára emlékeztetve az esztergályosoké és olykor, főleg a Földközi-tenger partvidékein a hajósoké is.

Névünnepe már a Pray-kódex misenaptárában föltűnik. Az egész magyar középkorban számontartják, mégsem tartozik a nagyhírű hazai szentek közé. Kódexeink nem szólnak róla. Régi tisztességét a szórványosan máig felbukkanó keresztnév, továbbá a belőle képzett családnevek mégis tanúsítják. Mikesy Sándor vizsgálatai szerint idetartozik a Rézmán, Rázmán, Rásó, Rázsó, Rézső név. Tiszteletét a jámborabb hívek tudatában napjainkban ébren tartja, hogy Erazmus a Tizennégy Segítőszent egyike. A gyöngyöspatai öregasszonyok Erámust máig segítségül hívják, ha tekergeti a bendőjüket az elakadt féldisznó.

Június 4. - TRIANON (immár hivatalos) GYÁSZNAPJA; A TRIANONI ORSZÁGRABLÁS, a gyalázatos "békeszerződés" MEGKÖTÉSÉNEK NAPJA

Június - A húsvétot követő 50. nap PÜNKÖSD – A SZENTLÉLEK ELJÖVETELE (mozgó ünnepkör)

Amikor Mátyással ismét kitelt az apostolok száma, és eljött pünkösd napja, Jézus ígérete szerint „megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken…” (ApCsel 2, 3–4). Ez az a történelmi pillanat, amikor az idegen népek közé téríteni induló apostolok lépteivel a keresztény vallás világhódító útjára indult. Az Írás értelmében pünkösd vasárnapját már az ősegyház is a Szentlélek eljövetelének emlékezetére ülte meg, de a pünkösdi esemény értelem szerint az egyetemes egyház születésnapja volt kezdettől fogva.

A pünkösdi csoda ábrázolása ritka, s nem követi pontosan a Szentírásban foglaltakat. A 6–6 apostol karéjában, középen rendszerint ott ül Mária (az anyaszentegyház képviseletében), s míg az apostolok feje felett 12 lángocska lebeg, Mária fölé a Szentlélek terjeszti ki szárnyait galamb képében.

Június- Pünkösd utáni tizedik nap - ÚRNAPJA – AZ OLTÁRISZENTSÉG ÜNNEPE

A pünkösd kettős ünnepe utáni tizedik napra (csütörtökre) a katolikus naptárban úrnapja esik. Ezen a napon „Krisztus titokzatos testét” (Corpus Christi Mysticum) az oltáriszentséget ünnepli az egyház. Kötelező – piros betűs – ünneppé 1264-ben IV. Orbán pápa tette földije, Lüttichi Szent Júlianna (†1258) hatására, aki egy látomásában a teliholdat látta, melyből egy darabka hiányzott. Júlianna a látomását úgy értelmezte, hogy a Hold az egyházi évet (!) jelképezi, amelyből valami hiányzik, mégpedig az oltáriszentség ünnepe. Az ünneppé nyilvánítás közvetlen előzménye a híres, Raffaello által is megfestett bolsenai csoda volt. A pápa épp Orvietóban időzött, amikor hírül vitték néki, hogy a közeli Bolsenában az ostya a pap kezében úrfelmutatáskor vérezni kezdett. (L. Nagy Szent Gergely hasonló nagycsütörtöki csodáját.) A pápának maga felé hajlott a keze: Úrnapja időpontjának megválasztásával saját nevét, – névünnepét is fényesebbé tette.

Az ünnep fő eseménye a körmenet, amelyen körülhordozzák az oltáriszentséget. A körmenet útvonala mentén négy oltárt állítanak fel az ott tartandó rövid szertartás (evangélium-éneklés és áldás) céljára. (E sajátságok arra vallanak, hogy a „szentostya” útvonala a Nap éves pályáját jelképezi, amelynek csúcspontján a Nap épp anyja, a Tejút „karjai közt” tartózkodik. Úrnapja ebbe az időszakba esik.) Az oltárok fölé lombsátrat emelnek, a földre, a tovahaladó oltáriszentség elé rózsaszirmot szórnak. A virágszőnyeg (másutt széna- és illatos füvek terítik be a körmenet útvonalát) és a díszítésre szolgáló zöldágak varázserejű szentelményeknek számítottak; hasonló hatást tulajdonítottak nekik, mint más ünnepek „megszentelődött” növényeinek (főleg betegség és villámcsapás ellen varázsoltak velük). Az oltáriszentséget a talpas szentségtartóban, más néven úrmutatóban (latin: monstrantia) hordozzák körül, s abban teszik ki ünnepélyes szentségimádásra is. Ez a vallásgyakorlat is a XIII. században keletkezett. Az úrmutató készítését az úrnapi körmenet és a szentségimádás tette szükségessé.

Június- Úrnapja nyolcadát követő péntek - JÉZUS SZENT SZÍVE

Az Úrnap nyolcadát követő péntek, az egyházi év utolsó változó ünnepe A Szent Szív a vallásos lélek számára Jézusnak az emberért való önfeláldozó, megváltó szeretetét állítja oda követelményül.

A kultusz nyomai már a középkorban, így kódexirodalmunkban is felbukkannak.A kultuszt Alacocque Szent Margit látomásai (1573–1625) szentesítették: a megjelenő Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, és a Szív tisztelőinek az engesztelést, a hónap első péntekjén való gyónást, áldozást kötötte lelkükre. Margit mindjárt a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. Ezt a felajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik. Maga XI. Pius az Egyházat is a Szív oltalmába ajánlotta.

A Szent Szív ikonográfiájának első jelentős hazai barokk emléke a tihanyi bencés templom oltára (1750), továbbá a jezsuiták vízivárosi templomának képe (1765). A márianostrai hajdani pálos templom oltárképén Jézus hatalmas szívéből kereszt nő ki, jelképezvén a szeretetből vállalt halált.

Június 8. - SZENT MEDÁRD PÜSPÖK NAPJA

Medárd az utolsó fagyosszent. Medárd püspök, a szegedi nép ajkán Merdád, Merdádus (†560) napjához szerte Európában időjárási regulák fűződnek, amelyek évszázados megfigyeléseknek a szent nevenapjához kapcsolt, népszerűen megfogalmazott eredményei. Ha most esik az eső, akkor a következő negyven napon hasonló lesz az időjárás. Megfordítva is: ha nem esik, akkor negyven napos szárazság következik. A negyven egyébként bibliai szent szám. Utólag költött mondai magyarázat szerint egy pajkos táncoló társaság nem hallgatott a szent püspök jámbor intelmeire. Ezért Medárd imádságára negyven napos eső mosta szana meg szét őket.

Medárd első hazai írásos említését a németújvári (Güssing) ferencrendi kolostor 1462-ből származó, erdélyi eredetű kéziratos breviáriumának naptárában leljük. Medárd napjához egy XVI. századi kéz azt jegyezte be, hogy német parasztok véleménye szerint, ha e napon esik, akkor a következő negyven napon is esni fog. Tehát elképzelhető, hogy e népi regulát a németektől vettük át, de tény hogy az írás keletkeztekor a hiedelem már széltében ismeretes Közép-Európában, így hazánkban is

Ezoterikus szemszögből nézve, a negyvenes szám a Medárd-napi regulában nemcsak az „esős évszak” tapasztalt átlagos időtartamát jelzi, hanem a hiedelem naptári kapcsolatát is. Medárd-naptól Oroszlán haváig, 44-45 nap, másfél holdhónap telik el, s ebbe az időbe beleesik az egész Rák hava. A Rák a csillaghit szerint is „nedves” hónap, állatövi jegyének a víz az eleme, védnöke, a Hold pedig az esőzések, áradások planétaura. Ugyanakkor az Európa-szerte szikkasztó kánikulát jelző Sirius ez idő tájt láthatatlan. (Hogy ez a jelképiség mennyire a helyi időjárási viszonyok függvénye, arra jó példa a Sirius-csillag, melynek hajnali megjelenése az Oroszlán hónap beköszöntekor az ősi Egyiptomban épp a száraz időszak végét jelezte.)

Ha Medárdkor nem esik, de esőre szükség volna, Algyő öregasszonyai nagy kakast fürdetnek meg, hogy zápor kerekedjék. A feljegyzések szerint volt, hogy ilyenkor utána valóban esett, de ami konkrétum: az egész országban itt, Algyőn kukorékolnak a legtisztább kakasok! A göcsejiek a termésre is következtetnek ekkor. Ha esik, akkor a fű szépen kihajt, a szőlő bőven terem, de a bor gyönge lesz. Eleki svábjaink szerint ezen a napon kezdődött a bibliai özönvíz. Így tartja Pincehely magyar népe is.

Tudományos szempontból nézve a Medárd napjával kapcsolatos népi megfigyelés térségünk egyik igen fontos éghajlati jelenségére hívja fel a figyelmet: a mérésekből kitűnik, hogy nálunk a június az év egyik legcsapadékosabb hónapja. A nyugati szél gyakorisága ebben az időszakban jelentősen megnő, és a vele érkező hűvösebb és nedvesebb légtömegek kedvező feltételeket teremtenek a csapadékképződésre, heves záporok - zivatarok kialakulására. Ez a folyamat gyakran már május második felében elkezdődik, és rövidebb megszakításokkal júniusban folytatódik. Tetőpontját általában június első felében éri el, majd júliusra egészen legyengül, befejeződik. Ez a légköri jelenség Európa nagy részére kiterjed. A szakemberek nevezik európai nyári monszunjelenség"-nek is.

Tehát ezt a nagymérvű időjárási jelenséget vette észre az egyszerű földművelő ember, és örökítette meg a Medárd-napi jövendöléssel. A június 8-ához pedig nem szabad ragaszkodnunk, mivel az esősebb időszak rendszerint már korábban megindul. Valószínű, hogy a jövendőmondó azt akarta kifejezni, hogy ha e napon is esik, akkor hosszú tartamú esőzés várható. Természetesen a 40 nap sem lehet irányadó, hiszen térségünkben még soha nem fordult elő 40 napi tartó eső. A bibliai özönvíz 40 napja feltehetőleg nagy hatással lehetett a szabály kialakulására. Bezárólag pedig itt is felhívnám a figyelmet arra, hogy a globális felmelegedésnek köszönhetően, még az ilyen markáns és meghatározó erejű légköri jelenségek is egyre inkább változnak, eltolódnak, vagy akár - extrém esetben - meg is szűnhetnek!

Június 10. - SZENT MARGIT NAPJA

Vértanú Szent Margit ünnepe. (Ne kérdezzétek, hogyan nyuvasztották meg római barátaink! Nem találtam a legendáját, sajna.) A retek-, és káposzta-, lenvetés ideje. A "retkes" - a mai fülnek elég pejoratívnen ható - melléknevet Margit a Muravidéken kapta. A gazdasszonyok ugyanis azt tanácsolják, ha esik az eső Margitkor, legjobb lesz retket vetni, mert alkalmas rá az időjárás. A gazdálkodók szerint, ha a kukoricaszál ilyenkor eléri a szekér tengelyét, akkor azon lesz termés. Nem nyitották ki egész nap az ablakot, nehogy sok légy legyen az éven. Monostoron úgy tartották, hogy "Margit asszony" minden konyhába beereszt egy kötővel a legyekből.

Június 11. - SZENT BARNABÁS APOSTOL NAPJA

Szent Barnabásról keveset tudunk, noha az Újszövetségben viszonylag sok szó esik róla.. Az első, amit Barnabásról hallunk, hogy szántóföldjét eladta és annak árát az apostolokhoz vitte az egyházközség szegényeinek szánt adományként. „Derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel” olvashatjuk az Apostolok Cselekedeteiben, ahogy azt is, hogy „József, a ciprusi származású levita, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia”. Barnabás segítőkészséggel közeledett Pálhoz, az egykori keresztényüldözőhöz, megtérése után támogatta munkája megkezdésében. Barnabás Pállal és Márkkal indult az első missziós útra, Ciprusra, Barnabás hazájába, azután Kisázsiába – de mindig pogánylakta vidékre. Barnabás a pogányok között missziós tevékenységet folytatott, így ők is az Egyház teljes jogú tagjai lettek, hiszen a megváltás az egész világra kiterjed, nem köthető feltételekhez. Pál és Barnabás fölvette az Egyházba a pogányokat, de nem kényszerítették rájuk az ószövetségi törvényeket.

Szent Barnabás apostol ünnepét a bizánci és a szír egyház június 11-én üli. Róma a 11. században fogadta be az ünnepet.

Június 13. - PÁDUAI SZENT ANTAL NAPJA

A legnépszerűbb szent az egész világon alighanem Páduai Szent Antal (1195–1231. jún. 13). Jóformán nincs templom, ahol ne állana szobra, mely angyali szelídségű ifjú szerzetest ábrázol, barna ferences csuhában, karján a kis Jézussal, szabad kezében liliommal. Aki hívő katolikusnak gondja-baja van, végső menedékként mind hozzá fordul. Páduai Szent Antal ünnepét a ferencesrendi szerzetesek terjesztették hazánkban. A templomokban gyakran látni szobrát adománygyűjtő perselyekkel.

Az igazi Antal, Lisszabon szülötte, csak annyiban felel meg a róla kialakult képnek, hogy fiatalon halt meg. Az eretnek- és szerzetesmozgalmak századának volt a fia, Szent Domonkos, Aquinói Szent Tamás, Assisi Szent Ferenc kortársa.

Észak-Itália és Dél-Franciaország eretnekségekbe tántorodó tömegeit térítgette vissza a „helyes” útra a szó fegyverével. Érdemei elismeréséül IX. Gergely pápa alig 10 hónappal halála után szentté avatta. Hogy a szentté nyilvánítást a jámbor közvélemény is jóváhagyja, arról az egyház gondoskodott: e tíz hónap alatt Antal padovai sírjánál rengeteg csoda történt, számtalan kérés és ima talált meghallgatásra. Ez a tíz hónap alapozta meg Szent Antal későbbi közbenjárói hírnevét.

Legnépszerűbb legendája szerint a szent egy zsidó embert meg akart győzni arról, hogy Krisztus valóban jelen van az oltáriszentségben. Ezért a zsidó szamarát a kehely és az ostya elé vezette. Az állat a szentségek láttán letérdepelt. Így lett a szamár Szent Antal jelvénye. Választásának volt valóságalapja is. Általában papi személynek – alázatát meg foglalkozása békés voltát bizonyítandó, és mivel Jézus is szamárháton vonult be Jeruzsálembe – nem illett lóra ülnie. A szamár illett a szegénységi fogadalmat tett cseri barátokhoz (az obszerváns ferencesek régi népies neve ez), mert a róluk kialakult kedveskedőn csúfondáros kép a szamár tulajdonságaival ruházta fel őket (igénytelenség, együgyűség, teherbírás). Később, amikor a rend buzgalma alábbhagyott, és tagjai bírált elődeiket követték a bűn útján, a szamár rossz tulajdonságai kaptak hangsúlyt. (A bujálkodás és iszákosság jelképe is volt. Néha az ördögöt öltöztették barátcsuhába, ilyenkor neki volt szamárfarka és patája.)

Szent Antal a háziállatok patrónusa, az egyház legfőbb "alamizsnás" mestere. Ünnepe dologtiltó nap. Az asszonyoknak, nem volt szabad liszthez nyúlni, nehogy kelések legyenek a kezükön. Bács-Bodrog vármegyében férjjósló napnak tartották a lányok. Ezen a napon nem fogták be az állatokat, vagy láncon hajtották át, hogy erősek legyenek, mint a lánc. Az emberek Páduai Szent Antalhoz imádkoztak, hogy megőrizze állataikat a vadállatoktól.

Június 14. - Éliás napja

"Háztetőket tépett le, kocsikat borított fel, fákat csavart ki tövestül régen a dühöngő szélvihar Éliás napján. Somlón is emlékeznek olyan esetre, hogy hordókat döntött fel és görgetett le a vihar, sőt borosszekeret is magával ragadott a mély dűlőutakon lehömpölygő áradat. Már hajnalban lehetett következtetni a beálló időváltozásra. Ha a kelő napot szürke felhő övezte, biztosan megérkezett délutánra a neve napját ünneplő Éliás."

Különben Éliás olyan buta, azt sem tudja, mikor van a neve napja. De mikor rájön, akkor úgy örül, hogy összehajtja az eget a földdel, akkora lármát csap.

Éliás zajos, viharos öröme ellen a régi topolyai öregek szentelt gyertya gyújtásával védekeztek.

Június 15. - ÁRPÁD-HÁZI BOLDOG JOLÁN, valamint SZENT VITUS NAPJA

Árpádházi Boldog Jolán (* 1235. v. 1239. + Gnieznó, 1298. június 11.) Árpádházi Boldog Jolán apja IV. Béla, anyja a konstantinápolyi császári családból való Laszkarisz Mária. Nagynénje Árpádházi Szent Erzsébet és Prágai Boldog Ágnes, nővére Boldog Kinga, húga Szent Margit, unokatestvére Boldog Gertrúd és Boldog Szalóme. Nem semmi, igaz?:)

A szülői házban mindössze öt évet tölthetett, amely öt évbe beleesik a tatárjárás is. Szülei ekkor Krakkóba vitték, és nővére, Kinga, Boleszláv lengyel király felesége gondjaira bízták.

Jolán 1256-ban felesége lett a kaliszi és gnieznói hercegnek, Boleszlávnak, akit a nép a Jámbor névvel illetett. A krakkói székesegyházban tartott esküvői szertartás után a fiatal pár a férj hazájába, Nyugat-Lengyelországba költözött.

Jolán 23 évet élt példás keresztény házasságban. Nemcsak származása, hanem erényei szerint is királyi lélek volt. Három gyermeknek adott életet: Hedvig, Anna, Erzsébet. Jolán élete, a család mellett, imádságban, vezeklésben és jó cselekedetekben teltek. Segített a templomokban, kórházakban, saját kezűleg gondozta a betegeket, árvákat, szegényeket nagynénje, Árpádházi Szent Erzsébet példája szerint.

Férje, Boleszláv herceg 1279-ben halt meg. Jolán ekkor fölosztotta vagyonát az Egyház és a rokonai között, s visszatért a krakkói udvarba, Kingához. Hamarosan azonban Kinga is özvegy lett, s ekkor a két nővér az ószandeci klarissza kolostorba vonult, ahol 12 évet töltöttek egészen Istennek szentelt életben.

Kinga halála után, 1292-ben Jolán átment a gnieznói kolostorba, melyet férje alapított. Apátnővé választották, de úgy élt, mint mindenki szolgálója. A legendája szerint, halála napját is előre megmondta.

Árpádházi Boldog Jolánt a gnieznói klarissza kolostor kápolnájában temették el. Tisztelete a halála után azonnal megindult. Boldoggá avatását 1631-ben indították el.

Szent Vitus (Vid)

Vid, másként Vitus, Vida ifjú ókeresztény vértanú, a középkor végének kedvelt pártfogója, a Tizennégy Segítőszent egyike. A szent életét a Martyrologium Hieronymianum 450 táján említi, más források szerint 303 táján halt vértanúhalált. Legendája szerint Szicíliában született pogány szülőktől.Mesébe hajló legendáját az Érdy-kódex mondja el.

Már tizenkét éves korában megtagadja atyjának, hogy a bálványokat imádja. A fejedelem parancsára ütlegelnikezdik a poroszlók, mire az uralkodó keze is megbénult és csak Vid imádságára gyógyult meg. Vigasságtevők, szép leányzók hiába próbálják Videt hitétől eltántorítani. A rafinált próba után angyalok szolgáltak neki. Angyali tanácsára tanítójával, Modestussal és dajkájával, Crescentiával elhajózik és egy lakatlan pusztában száll ki, ahol keselyű táplálja őket. Eddig teljesen hihető, nem?

Később történt, hogy császár fiát ördög szállta meg és azt mondta a bestye démon, hogy ő mer elvackolt a fiúban és ki nem megy, amíg Vid ki nem űzi őt. Vid fölkereste a császár fiát, mire a gonosz tényleg elszelelt. A hálátlan császár azonban mégis bálványimádásra akarta kényszeríteni, majd az ellenkező Videt börtönbe vetette. Itt az éjszakai sötétségben a tömlöcöt nagy világosság árasztotta el, a láncok pedig maguktól estek le róla. Ezután a fantáziadús császár égő kemencébe vettette, tanítójával együtt, ahol szurokban és ólomban némileg megfőzték őket. Természetesen innen is épségben, mondhatni felfrissülve jöttek ki! A császár azonban már belemelegedett és tovább kínoztatta őket. Erre hatalmas égiháború támadt. A bálványok és templomaik elpusztultnak, sokan szörnyű halállal meghaltak, a császár pedig eszét vesztve elmenekült.

Videt és társait végül egy angyal ragadta el, majd: "és íme egy szép folyóvíz mellett vannak... és itt adák meg Úristennek ő drágalátos lelkeket."

Mindenütt azt tartják, hogy ekkor, Vid napján fordul meg az időjárás. A rákok - a muravidékiek és a göcseji nép szerint - e napon kijönnek a folyó partjára, várják a változást. A Vid-napi időjárás termésjósló is. Ha Szent Vid napján eső esik, hibás lesz az árpa, mondogatták már régóta. Vitus napján rendszerint viharos, zivataros az idő, ilyenkor gyertyát gyújtottak.

Nyárkezdő napnak tartották sokfelé, merthogy a pásztorok tapasztalása alapján általában ilyenkor fordul meg az időjárás. A napfényt árasztó Vitus jó és bő termést, esője, hidege hetekig tartó hűvös borongást és silányabb gabonahozamra mutatott.

Szent Vitus a vitustánc, vagyis a nyavalyatörés, őrjöngés, hisztéria, valamint kígyómarás, kutyaharapás esetében segít.

Június 16. - SZENT KUNIGUNDA NAPJA

Kunigunda, Orsolya állítólagos útitársa, aki azonban rajnai hajózásuk idején megbetegedett, és így Basel mellett kénytelen volt kiszállani. A Rajnavidék hajdani kedvelt szentje, vakok és bénák oltalmazója. Nem azonos Kunigunda királynéval (márc. 3.).

Hazai patrociniumáról nem tudunk. Tisztelete azonban a Szepességbe eljutott, ahova még Árpád-kori bevándorlók hozták magukkal, de szentünk ábrázolásait nyilván a Legenda Aurea is ihlette. Így Orsolya és más női szentek kíséretében föltűnik a bártfai Vir dolorum-oltáron (1510), továbbá az esztergomi Keresztény Múzeum két föltétlenül hazai táblaképén (1470, 1490).

Június 17. - SÜTŐ ANDRÁS SZÜLETÉSNAPJA – 1927

Június 18. - SZENT MARINA NAPJA

Marina egyetlen leánya volt atyjának. Midőn az apa kolostorba akart vonulni, megváltoztatta leánya öltözetét, hogy ne asszonynak, hanem férfinak lássék, s megkérte az apátot és a szerzetes testvéreket, hogy fogadják be egyetlen „fiát” is. Azok engedvén a kérésnek, befogadták szerzetesnek, és ezután mindenki Marinus testvérnek szólította. Ő pedig nagy jámborságban élt és nagy engedelmességben. Amikor huszonhét éves volt, és atyja közeledni érezte halálát, magához hívta leányát, és megerősítvén őt jó szándékában, meghagyta neki, nehogy valaha valakinek is feltárja, hogy asszony.

Ő pedig gyakran kihajtott ökrös szekéren, és fát hozott a kolostornak. Ilyenkor egy férfi házában szállt meg, akinek a leánya egy katonától teherbe esett. Mikor kérdőre vonták, azt állította, hogy Marinus szerzetes becstelenítette meg. Marinust vallatóra fogták, hogy miért követett el ekkora gyalázatot, s ő bűnösnek vallotta magát, és bocsánatért esedezett. Rögtön kivetették a kolostorból. A kolostor kapuja előtt húzódott meg, és három éven keresztül ott maradván, az odavetett kenyérmaradékon tengődött.

Miután a fiúcskát az anyatejtől elválasztották, elküldték az apáthoz, ő pedig átadta Marinusnak, hogy nevelje fel. A gyermekkel még két évet töltött ott. Mindezt a legnagyobb türelemmel fogadta, s mindenért hálát adott Istennek.

Végül a szerzetesek megkönyörülvén alázatosságán és türelmén, visszafogadták a kolostorba, és ami alávaló munka csak akadt, azt rábízták. Ő pedig mindent boldogan elvállalt és türelemmel, buzgón elvégzett. Végül, életét jó cselekedeteknek szentelvén, megtért az Úrhoz.

Midőn testét le akarták mosni, és úgy határoztak, hogy valami dicstelen helyre temetik, megnézvén rájöttek, hogy asszony. Mindnyájan megrökönyödtek, és nagyon megijedtek, hogy Isten szolgálóleánya ellen mennyit vétettek. Odasereglettek a megdöbbentő látványossághoz, és bocsánatért esedeztek tudatlanságuk és gonoszságuk miatt. Testét a templomban helyezték el nagy tisztességgel. Azt az asszonyt pedig, aki Isten szolgálóleányát hírbe hozta, megszállta a démon, de miután bűnét megvallotta és a szűz sírjához járult, megszabadult tőle.

A sírhoz mindenfelől özönlöttek a népek, és sok csoda történt. Június 18-án halt meg.

NYÁRI NAPÉJEGYENLŐSÉG, A CSILLAGÁSZATI NYÁR KEZDETE (június 21.)

Június 21-e a csillagászati nyár kezdete. Ezen a napon a leghosszabb a Nap égen megtett útja (nálunk északkeleten kél, és északnyugaton nyugszik), a Ráktérítő magasságában tűz merőlegesen a földre. A Ráktérítő az északi szélesség 23, 5 fokán átmenő szélességi kör. Nevét onnan kapta, hogy a Nap az északi félgömbön a Rák jegyébe lépve hág a legmagasabbra, a Ráktérítő magasságába, itt megfordul, majd süllyedni kezd az Egyenlítő felé. Az év leghosszabb napját ezért nevezik nyári napfordulónak (a déli félgömbről nézve ekkor jár a Nap a legalacsonyabban, ott ez a nap a téli napforduló). A napfordulat a gyakorlatban nem a nyár kezdetét jelzi. Mi június 1-jétől számoljuk a nyarat (meteorológiai nyár), a kínaiak a régi keltákhoz hasonlóan május 5-étől. Náluk június 21-én a zeniten járó Nappal együtt tetőzik a nyár.

Hajdanán a nyári napforduló a naptári év kiemelkedő ünnepe volt. Hellászban sok helyütt ekkor kezdték az évet: Athénban és Delphoiban például a napfordulatot követő újholdkor. Vagy félévünnepet tartottak, mint Boiótiában és Délosz szigetén, ahol a téli napfordulat utáni újholdkor kezdték az esztendőt. Ünnep volt az év „teteje” a keltáknál, a germánoknál és a szlávoknál, és tovább élt a keresztény Európában is, mindenekelőtt a Szent Iván-napi tűzünnepben. Az „égi tűz” köszöntése azonban nem korlátozódott Szent Iván napjára. A tűzugrás, tűztaposás és más „tüzes” népszokás minden napforduló körüli ünnepnek része volt (pl. Antal-, Vid-, László- és Péter-Pál-napkor), sőt, a Balkánon az egész Rák hónapot, bezárólag Illés napjáig (júl. 20.) ünnepi időszaknak tekintették.

Június 21. - GONZÁGAI SZENT ALAJOS NAPJA

Alajos székelyföldi alakjában Alojzi, azaz Gonzágai Szent Lajos (1568–1591) a Jézus Társaság tagja volt, 1726-ban avatták szentté.

Alajos tisztelete a XVIII. században virágzott, főleg azokban a városokban, vidékeken, ahol jezsuiták működtek. Kápolnája van a Társaság székesfehérvári templomában, továbbá Garábon, az egykori promentrei apátság romjain. Ómalomsok, Nagymágocs (1833) templomának patrónusa.

Segítő közbenjárását főképpen a tiszteletével egybekötött panis Divi Aloysii, vagy másképpen farina Aloysiana használatán át éreztette a benne bizakodók között. A Szent Alajos kenyere elterjedt barokk szentelmény volt. Főleg láz és gyermekbetegségek ellen tartották foganatosnak.

Június 22/23. - RÁK HAVA

A június 22/23-ával kezdődő csillagászati hónap névadója az Ikrek és az Oroszlán közötti jelentéktelen állatövi csillagkép, amely az időszámításunk előtti 2000 évben volt a nyári napforduló otthona. A Rák, e „nedves” csillagkép határos egyfelől a Tejúttal, másfelől a „száraz” Oroszlánnal, továbbá, időszámításunk előtt a napforduló „otthona” volt, s időszámításunk kezdetén a Nappal való együttállása (eltűnése) Egyiptomban a Nílus áradását jelezte.

Egyiptomban csak a késői korban vált általánossá a csillagkép rák-ábrázolása, korábban inkább skarabeuszhoz hasonlították (a két állat sziluettje hasonlít egymásra). A szent skarabeusz kultusza épp arra vezethető vissza, hogy csillagképe adott helyet a napfordulónak. Kheprit, a ganajtúró bogarat már a korai időkben a kelő Nap megtestesülésének tekintették; úgymond, a napgolyó is úgy gördül végig az égen, ahogy a szkarabeusz a szamár gombócát gurigatja.

Amint a napisten a napkoronggal, úgy volt egylényegű Khepri a galacsinnal, amibe a petéjét tojja, s amiből a világra jön.

Június 22. - WEÖRES SÁNDOR SZÜLETÉSNAPJA – 1913

SZENT ÁKOS NAPJA

Ákos, deákosan Achatius, ókeresztény vértanú. A keresztesháborúk idején költött legenda szerint Hadrianus császár idejében tízezer katonatársával együtt az Ararát hegyén keresztre feszítették, mert nem áldoztak a pogány isteneknek. Ezért a napot a Tízezer Vértanú ünnepe gyanánt is számon tartották. Achatius et

Socii ünnepe hazánkban először a XIV. századbeli pozsonyi misekönyvben bukkan föl. Az egyik katona fejereklyéjét az egri székesegyház őrizte.

A legenda szerint keresztre feszítésük idején a nap hatodik órájában nagy földrengés támadt, ők azonban félelem helyett azoknak testi-lelki egészségéért, boldogulásáért imádkoztak, akik majdan böjttel és hallgatással hozzájuk könyörögnek. A kilencedik órában kiadták lelküket. Testüket újabb földrengés tépte le a keresztről. Angyalok földelték el őket.

A kultusza a középkor végen, a XV. század folyamán vált általánosabbá, Közép-Európában, Ausztriában, Csehországban és hazánkban is.

Június 24. - KERESZTELŐ SZENT JÁNOS SZÜLETÉSE – „SZENT IVÁN ÉJ”

A június 24-i Szent Iván-nap, Keresztelő Szent Jánosnak, a magyar népdal „virágos” Szent Jánosának és az ősi fényszimbolikának közös ünnepe. A nyári napfordulótól mindössze 3 nap választja el. János és a napfordulat együtt ünneplése az V. századtól általános. Egy forrás szerint, mi magyarok a XI. században már gyújtottunk tüzet Iván előestéjén. Szokásunk régiségét a szlávos névváltozat bizonyítja. (A keresztény liturgia szókincse nyelvünkben nagyrészt a görög-szláv jövevényszavakból áll, mivel a térítő papok többsége először ezeken a nyelveken szólt eleinkhez.) Más lapra tartozik, hogy már az arab és bizánci források is megemlékeznek a pogány magyarok tűzimádatáról, és a tűzkultusz a napév fordulópontjaihoz kötődő rítusok része volt.

A katolikus egyház Szűz Márián kívül csak Keresztelő Szent János esetében ünnepli névnapként a szent feltételezett evilági születésnapját. A napfordulati János-nap kiválasztásakor az egyházdoktorok a Szentírásra támaszkodtak. Az evangéliumok szerint János éppen félévvel volt idősebb Jézusnál, születésnapja ezért került június 24-ére.

A nyári napforduló ünnepe, tehát a szertartásos tűzgyújtás egyik jeles napja. A szegedi kirajzású falvakban e napot Búzavágó Szent János napjának szokták emlegetni. A nyári napfordulat napja ez, melyet ősidőktől fogva Európa-szerte lángoló tűz gyújtásával ünnepeltek. A tüzet háromszor kellett átugrani, hogy a tűz tisztító ereje átjárja az illetőt. Ez a Szent Iván vigíliáján, estéjén Európa-szerte gyakorolt kultikus-játékos célú tűzgyújtás és a tűz átugrása a tűz tisztító, gyógyító, termékenyítő, szerelemvarázsló erejébe vetett archaikus hiten alapult.

Június 24. előestéje volt a szertartásos tűzgyújtás legfontosabb időpontja. A más időpontokban gyújtott ünnepi tüzek népszerűsége nem vetekedhetett a nyári napforduló időpontjában gyújtott tűzzel. A tüzet azért gyújtják - a falun kívül, dombon, temetőben -, hogy a gonosz szellemeket, sárkányokat elűzzék. Ezért a tűzzel csontokat, szemetet égetnek, hogy nagy füstje legyen. A tüzet a lányok át szokták ugrani, ebből jósolnak férjhezmenetelükre vonatkozóan.

A szentiváni tűzgyújtáshoz sokféle hiedelem fűződött még. Például üszögöket vittek a gyermekek és felszúrták a káposztáskertben, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye, vagy a vetések közé, hogy a gabona meg ne üszkösödjék.

A tűzugrás alkalmából a tűzbe dobott gyümölcsnek gyógyító erőt tulajdonítottak. Szokás volt még mezei virágokból, füvekből koszorút kötni s ezt a ház elejére akasztani, tűzvész ellen.

Június 25. - KARINTHY FRIGYES SZÜLETÉSNAPJA –1887

Június 26. - HERMAN OTTÓ SZÜLETÉSNAPJA – 1835

SZENT JÁNOS ÉS SZENT PÁL NAPJA

János és Pál római testvérpár volt: Julianus Apostata idejében együtt szenvedtek vértanúságot (362). A Coelius hegyén álló lakóházukat templommá alakították át. Közbenjárásukat egyes vidékeinken a nép égiháború idején tartja foganatosnak.

A nap az aratás, egyúttal a nagy nyári zivatarok idejére esik. Elsősorban ezért fejlődött ki egyelőre ismeretlen liturgikus körülmények között viharokat fékező patronátusuk.

Tiszteletük csak a barokk időkben bontakozik ki. Nógrád és Kálló helységekben a XVIII. században égiháború ellen szolgáltak misét az ünnepükön. A bortermő Szekszárdon álló kápolnát (1776) nyilvánvalóan a helybeli szőlőhegyek oltalmazására emelték. Nem tudunk Rohonc (1700), Krasznabéltelek és Kálmánd (mindkettő hajdani Károlyi-birtok), Alsórakonca kápolnájának alapítási körülményeiről. Piliscsabán 1771-ben, Hangonyban 1793-ban harangot szenteltek a két szent tiszteletére.

Június 27. - ÁRPÁD-HÁZI SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY, László napja

I. László királyunk napja ez, ki a magyar lovagkor mintaképe, pogány ízű mondák és legendák vitéze volt, majd az egyik legnépszerűbb magyar szenté lettlészen.

I. László (uralkodott: 1077–95) 49 éves, és a soron következő keresztes hadjárat kiszemelt vezére volt, amikor az unokaöccsével, Kálmánnal, a későbbi „könyves” királlyal folyó viszálykodás közepette szélhűdés érte. 1095. július 29-én halt meg. Halálát követően kultusza szinte azonnal virágba szökkent.

Sírja csodatévő zarándokhely lett, mondák és legendák fonták be már életében is legendássá nőtt alakját. Szentté avatását azonban csak III. Béla kezdeményezte 100 év múlva. III. Celesztin pápa az ő kérésére két bíborost küldött, hogy a király nagyváradi sírjánál történt csodákat felülvizsgálják. Miután több csodás gyógyulás szemtanúi lehettek, egy égi jel végképp meggyőzte az olasz csodaszakértőket. 1192. június 27-én, déltájban a váradi székesegyház fölött fényes csillag gyúlt ki, s ott lebegett a magasban két órán át. László napját a szokástól eltérően azóta sem halála, „égi születésnapja” évfordulóján üljük, hanem június 27-én, a csillagjelenés napján.

László időjósnap. Muravidék népe azt tanácsolja: "Jól figyeld meg László napját, Jó előre megjósolja az idő járását."

Június 28. - SZENT IRÉNEUSZ NAPJA

Szent Iréniusz (Szmirna, 115–150 között – Lyon, 202/203. február 28.?) születésénél fogva görög volt és keresztény. Olyan kisázsiai keresztény közösségből származott, amelyekben az apostolok munkájának emléke különös elevenséggel élt. Rendkívül olvasott volt, alaposan ismerte a kortárs filozófiát és irodalmat, a Szentírást és az őskeresztény irodalmat.

Férfikorában Dél-Galliában, Lugdunum (Lyon) városában presbitere volt egy kisázsiai kivándorlókból álló egyházközösségnek. 177-ben, amikor a bennszülött lakosság üldözni kezdte a keresztényeket, a közösség több tagját bebörtönözték, kínozták, Szent Iréneusz törődött a foglyokkal, akik Eleutherius pápához küldték követségbe azzal a feladattal, hogy szelídebb eljárásra bírja a pápát.

Római küldetése sikerrel járt, ám a követségből visszatérve megfogyatkozott egyházközösséget talált, amely őt választotta püspökévé. Mintegy tizennégy évvel később ismét békekövetként lépett fel a pápa és a kisázsiai egyházközségek között, Victor pápa ugyanis ki akarta zárni a kisázsiai püspököket az egyetemes egyházból. Szent Iréneusz írást intézett a pápához, a vitatkozó felek pedig, kibékültek egymással. Pontos adatok nincsenek arról, hogy Szent Iréneusz hogyan végezte életét: egy hagyomány szerint vértanúként halt meg egyházközösségével együtt: egy nap császári parancsra katonák zárták körül a várost, minden keresztényt elfogtak és megöltek, súlyosan bántalmazták és meggyilkolták Szent Iréneuszt. Tényszerű adatokat Tours-i Szent Gergely közöl Szent Iréneusz püspök vértanúhaláláról. Erre a hagyományra alapozva az Egyház vértanúnak tiszteli és ünnepli Szent Iréneuszt.

Június 29. - SZENT PÉTER ÉS SZENT PÁL APOSTOLOK – „PÉTER-PÁL” NAPJA, az aratás kezdete

Valóban méltó és igazságos, hogy Péter, az apostolfejedelem és Pál, a népek térítő apostola egyaránt olyan kiemelt helyen szerepeljenek a naptárban, amilyen a nyári napfordulóval kezdődő csillagászati hónap első dekádja. Június 29-e kettejük igazi névünnepe, nem a januári Pál- és a februári Péter-nap. Már csak azért is, mert a legendai hagyomány szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki i.sz. 67-ben Rómában. Pétert keresztre feszítették – saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta illendőnek, hogy úgy haljon meg, mint mestere –, Pált lefejezték; mint római polgárt e tisztes halálmód megillette.

A régi magyar Orion öve név változatának egy egész csoportja az aratásra utal: Kaszáscsillag, Kaszahúgy, Egészkenyér, Félkenyér, Gyűjtők, Marokverők, Rendcsillag, Rónaőrző stb. E körbe illik a Sirius Ebédhordó, Szilkehordó neve – azokat a leányokat, asszonyokat illették e névvel, akik az aratóknak vitték az ebédet –; valamint a Tejút török eredetű, mesékből is ismert Szomásút (Szalmásút) elnevezése.

A hangonyiak e napon az úton szalmát gyújtanak. Ez a Péter-Pál tüze. A gyerekek körültáncolják és rigmusolnak. A tüzet át is ugorják. A szalma, égő szalma a Napnak („aki” gabonaisten is volt eleink szemében) az arany sugarait szimbolizálja, s azért az úton gyújtják meg, mert aratás kezdetén a Nap az égi Szalmásúton jár.

Péter-Pál napját még a nagyvárosi köztudat is az aratás kezdőnapjaként tartja számon. A Szent Péter pálcája, Kaszáscsillag, Szalmásút nevek, Péter-Pál napja és az aratás kezdete közti nyilvánvaló kapcsolat azt jelzi, hogy azok, akik az Orion övének e neveket adományozták, tudtak arról, hogy ekkortájt a Nap az Orion felett jár (látni a Nap vakító fénye miatt nem láthatták), és ezt számon is tartották. Hiába, ha az ember ismeri az eget, nem szorul sem órára, sem naptárra, sem iránytűre!...

A Muravidéken megkezdik aratni a rozsot. Szabadka, Kispiac, Bánát, Muravidék, Szlavónia, Szerémség, Baranya népének tapasztalata szerint erre a napra már megszakad a búza gyökere, szőkül, zsendül, pár hét múlva lehet aratni. Topolyán ilyenkor kimentek a gazdák a határba, megnézték a búzát, egy-két kaszasuhintást végeztek. Ez a nap ugyanis sok helyen tilos nap, és dologtiltó.

Sokfelé ekkor fogadták fel a gazdák a kaszálni tudó részes aratókat és a napszámosokat. A hiedelem szerint a hajadonok közül, aki elsőként hallja meg a harangszót, év végéig biztosan férjhez megy.

Június 30. – A KERESZTÉNY VÉRTANÚK EMLÉKNAPJA

Róma városának vértanúi a város égését (64. július 17–23.) követően haltak meg azért, mert Krisztus hívei voltak. Nevüket nem ismerjük, valamennyien Szent Péter és Pál tanítványai voltak. Az eseményről Tacitus, római történész számol be. Mivel semmi sem volt képes megállítani a híresztelést, amely szerint a tűz parancsra tört ki, Néró másokat tett meg bűnösnek és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta a keresztényeket. Először azokat fogdosták össze, akik kereszténynek vallották magukat, majd az ő vallomásaik alapján nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá sokakra. A vértanúkat vadállatok bőrébe bújt kutyák marcangolták, vagy keresztre feszítették őket. Mikor bealkonyult, meggyújtották őket, hogy éjszakai világításul lángoljanak. Vértanúságuk helye a Vatikán dombjának déli lejtője volt. Ők voltak a római egyház első vértanúi. Rájuk és hitükért a későbbiekben vértanúságot szenvedőkre emlékezve.

június 30. A KERESZTÉNY VÉRTANÚK EMLÉKNAPJA

Hát, ennyit egész röviden júniusról, Szent Iván haváról! Aki átrágta magát irományomon, annak gratulálok és remélem, sikerült itt-ott bővítenem az ismereteit!

Egy kis júniusi hangulat Vivaldi mestertől ITT