Tikkadt, tikkasztó napverésben trónol fölöttem a diadalmas és könyörtelen Nyár, s a lankás búzaföldek, erdők és folyamok ringató mozdulatlansága konok megadással tűri az egek lángoló villanyzuhanyát.

A Föld szíve majd kicsattan; a gyilkos forróság barna sebeket mart a homokba. Megállt az élet és áll az idő. A kétségbeejtő döbbenésben robbanásig feszül a reszkető, ideges csönd.

És hull a fény… Nagy sárga foltok zuhannak át a kék teren. Izzó öntvények folynak a fénybedermedt tavak mélyén; a vakító víztükrökön szinte hallani a tűzzápor monotón kopogását.

…És egyre hull a fény, porzik a fény: tombol a Nap s a gyilkos forróság barna sebeket perzsel a homokba. – Áll az élet és áll az idő;… lábaimnál mint halom csont fehérlenek a vén, repedezett terméskövek. Tikkadt, tikkasztó napverésben, lángvirágos domboldalhoz szegezve temetem magamba a Nyárkincseit; szikrázó csókok lüktetnek ereimben; – s míg álmodozó vágyaim gályái távoli tengereken horgonyoznak: bordóbársony leplek símulnak csukott pilláim alá és fölöttem őrjöngő haraggal dobálja tovább a hullámló egekbe lobogó fáklyáit a Nap.

Nem, sajnos nem én írtam... hanem Szabó Lőrinc vetette papírra és tűzte a halhatatlanság faliújságára ezeket a gyönyörű gondolatokat Augusztusról. Igen, fordult az Idő kereke és Nyárutó, Kisasszony (Aranyasszony), Bőség, Új kenyér havába léptünk... Eleink változatos nevekkel illették e hónapot, melyben kiteljesedik, s talán kicsit meg is fáradt már a nyár. A kalendárium így beszél róla: "„Szénát hordat házat rakat Kisasszony hava. És jóllakik ért gyümölcsvel ő jó kertében.” Hát, igen... Vétek lenne, ha megpróbálnám a saját, szegényes szókincsemmel bemutatni, felülírni ezt az ízes, hangulatos megfogalmazását Aranyasszony havának.

***

Augusztus régi neve a rómaiaknál „Sextilis” volt, mert a hatodik (sextus) hónapja volt az esztendőnek. Ez a neve maradt meg még a Julius Caesar-féle naptárreform után is. Amikor azonban Augustus császárnak Krisztus előtt 7-ben az időközben újra felszaporodott szökőnapok miatt újabb naptárrendezést kellett végrehajtania, akkor ennek a hónapnak a nevét is megváltoztatta: miután életének legtöbb szerencsés eseménye ebben a hónapban játszódott le, azért a saját felvett nevével jelölte meg ezt a hónapot

Az „augustus” szó voltaképpen az „augur”-ra megy vissza, vagyis a madárjósra („avi-ger”), akinek jóslata szerencsét jelent. Célzással a császár példátlanul szerencsés pályafutására, a szenátus „a legszerencsésebb” (augustus) jelzőt találta a legmegfelelőbbnek. Ettől fogva csakugyan ezt a nevet használta Gaius Octavianus Julius Caesar. S ugyanúgy, ahogy Caesar nevéből általában rangjelzés lett „Kaiser”, „császár” és „cár” formában (sőt, az iráni "sah" is!), ugyanúgy lett az Augustus nevéből is rangjelzés: ettől fogva minden uralkodó a „sérthetetlen császári felség” jelzőjéül használta az „Augustus” nevet, a császárnék pedig az „Augusta” nevet kezdték viselni.  A név maga mégis az „augusztus” hónapnév formájában maradt meg leginkább elevenen az emberek nyelvhasználatában.

Augusztust, a mitologikus művészetben, tüzes ifjú jelenítette meg lángszínű ruhában, szárazságtűrő virágokkal ékesítve. Jobbjában a Szűz jelét tartotta – augusztus 24-én kezdődik a Szűz hava –, baljában kosarat a hónap terményeivel. A kánikulára utal másik megjelenítése: folyóból kilépő meztelen férfi, amint éppen iszik. Mezőgazdasági munkák szerint: éghajlattól függően arató, cséplő, netán már az őszi szántást végző paraszt, vagy hordót, sajtárt, prést javítgató vincellér. Jelképezhette Ceres (Démétér) – ő volt ugyanis a Szűz olümposzi védnöke –, kalászkoszorúval a fején, karján kévével, kezében sarlóval, amint kígyófogatát hajtja.  Triptolémosz áll mellette, fáklyával világít az istennőnek leánykereső alvilági útjában.

Augusztus régi magyar neve Kisasszony hava, Szűz hava egyképpen utalnak a hónap asztrológiai jegyére és a nagy augusztusi Mária ünnepre, Nagyboldogasszony napjára. A „Kisasszony hava” elnevezés nyilván abból az időből való, amikor a „nagyboldogasszony” még Szent Anna volt. A tulajdonképpeni Kisasszony (Kisboldogasszony) napja ugyan még a Szűz havába, de már szeptemberbe esik.

JELES NAPOK

Augusztus 1. – VASAS SZENT PÉTER

Lássuk, miért is "vasas" Szent Péter?... Augusztus 1-jének pogány múltját (jól bevált módon)  kettős keresztény ünnep alapításával próbálta az egyház elfeledtetni. Ez a nap a katolikusok számára Szent Péter bilincsekből való szabadulásának emlékünnepe (festum S. Petri ad vincula),  vagyis a nép nyelvén: Vasas Szent Péter, Szent Péter vasaszakadása. A Szentírásban foglaltak szerint (ApCsel 12, 1–11) Heródes Agrippa 42-ben Pétert börtönbe záratta (Jakabot pedig kivégeztette), s ott nehéz vasban, szigorú őrizet alatt tartatta. Ám a rákövetkező éjjel csoda történt: megjelent az Úr angyala. Érintésére leestek Péter láncai, s az apostol az alvó őrök között észrevétlen távozhatott. Péter szökése húsvétkor esett meg az Írás szerint, vagyis akkor, amikor a Szentföldön aratni kezdenek. Gyaníthatóan az aratás európai időpontja miatt tétette az egyház Jakab napját július 25-ére, Péter szabadulásának ünnepét pedig augusztus 1-jére.

Augusztus 2. – SZENT ISTVÁN PÁPA

István pápa sok pogányt megtérített szavával és példájával, és sok szent vértanút eltemetett.  Valerianus és Gallienus az Úr 260. esztendejében a legnagyobb elszántsággal kerestette, hogy klerikusaival együtt áldozatbemutatásra kényszerítsék, vagy különféle kínzásokkal meggyötörjék.  Rendeletet hoztak, hogy aki feladja őket, megkapja összes javaikat. Így fogták el tíz klerikusát, és kihallgatás nélkül lefejezték őket. Másnap magát István pápát is elfogják, és Mars isten templomába vezetik, hogy vagy áldozzék a bálványoknak, vagy fejét veszik. Amint belépett a templomba, imádkozott Istenhez, hogy döntse le azt, mire a templom nagy része nyomban leomlott, a tömeg pedig rémülten elmenekült. Szent István ekkor Szent Luca temetőjébe ment.  Meghallva ezt Valerianus, még több katonát küldetett érte. Éppen misét mondott, amikor rátaláltak. Félelem nélkül állt ott, és áhítattal végezte az elkezdett misét. Saját székében fejezték le. (Legenda Aurea)

Augusztus 5. - SZŰZ MÁRIA RÓMAI FŐTEMPLOMA - HAVAS BOLDOGASSZONY
             – SZENT OSZVALD

Havas Boldogasszony

Ez a Mária-ünnep eredetileg a Szűzanya római főtemplomának, a négy patriarchalis bazilika egyikének – Beata Maria Virgo ad Nives, ismertebb olasz nevén S. Maria Maggiore – fölszentelési évfordulója. Az ünnep idővel az egyházban is egyetemessé vált. A Müncheni-kódex Havi Bódoganya, a Batthyány-kódex naptára pedig Havi Boldog Asszony néven emlegeti.

A középkori Rómában szokás volt, hogy Mária-ünnepeken a S. Mária Maggiore-bazilikában mise közben hófehér rózsaszirmokat hullajtottak a hívek közé. Ebből keletkezett azután a templom elmondott eredethagyománya: egy gyermektelen, dúsgazdag jámbor házaspár templomot akart építtetni. Mária forró nyári éjszakán megjelent álmukban és tudtukra adta, hogy oda építsék, ahova másnap reggel hó esik. Ugyanezt az álmot látta Liberius pápa is. A hó az Esquilinus hegyére hullott, a templom fel is épült. Ez a legenda azután a Mária-ünnep már említett „havi” nevét is ihlette.

Szent Oszvald

Oszvald tisztelete már inkább a múlté. Személynévként is ritkán, inkább csak szerzeteseknél fordul elő, de még a középkor végén sűrűn fölbukkan és szinte divatnévnek számít. Egykori népszerűségét a belőle alakult családneveink: Oszvald, Asbóth, Osváth, Azsolt, továbbá a dunántúli Ácsbold, Ácsbolt, a nógrádi Ozsvárt, a hevesi Ozsvárth, a jász Osskó, Ocskó is bizonyítja.

A VII. században élő Szent Oszvald király volt Britanniában. A kereszténység terjesztésén fáradozva, vértanúhalált halt. Tiszteletét német földön térítő skót bencések terjesztették, onnan jutott el tisztelete idővel Magyarhonba.

Szent Oszvaldot hollóval szokták ábrázolni, mert legendájában szelíd holló is szerepel, amellyel gyűrűt küld messze országban élő pogány menyasszonyának. A holló a királylánytól visszajövet a gyűrűt elveszti, tengerbe ejti, egy hal azonban felhozza, és így a madár tovább viheti Oszvaldnak.

Augusztus 6. – URUNK SZÍNEVÁLTOZÁSA

A csoda színhelyén, a galileai Tábor-hegyen még az arab hódítás előtt három bazilika épült.  Felszentelésük napja, augusztus 6. lett Urunk színeváltozásának (Transfiguratio), más néven a Legszentebb Megváltónak, a Megváltó megdicsőülésének ünnepe. A keleti egyház már a VI. században megülte, és karácsony, húsvét, pünkösd után ezt az ünnepet tekinti a legszentebbnek. A nyugati egyházban az első ezredforduló közeledtével kezdték számon tartani, összefüggésben Krisztus 1000-re várt visszatértével, ami ugye, - teszem hozzá - nem jött be. Hivatalos ünneppé III. Calixtus pápa emelte a nándorfehérvári győzelem hálaemlékezetéül. Az összekapcsolást az indokolta, hogy az 1456. július 22-i győzelem híre két héttel később, épp augusztus 6-án érkezett a pápai udvarba.

Augusztus 7. – SZENT DONÁT

Donát ókeresztény vértanú (†361). Legendája szerint, Donatus Julianus császárral együtt nevelkedett és tanult. Mikor Julianus trónra emeltetett, Donát apját és anyját megölte. (Hogy miért, ezt valszeg csak Julianus pszichiátere tudta.)) Donát elmenekült Arezzo városába. Ott összebútorozott egy Hilarius nevű szerzetessel, és sok csodát művelt. Például, mikor a város prefektusának fiát gonosz lélek szállta meg, elvitték Donáthoz, s ekkor a tisztátalan lélek kiáltozni kezdett: „Az Úr jézus Krisztus nevében ne zaklass engem, hogy távozzam házamból! Ó, Donát, miért kínozol, hogy ki kelljen mennem belőle?” Ergo, a fiú Donát imáira azonnal megszabadult a gonosztól.

Donát a szőlőskertek, szőlősgazdák védőszentje. Donát, és Urunk színeváltozásának ünnepe együtt, tulajdonképpen a pogány Vinalia Rustica (a szőlőérés ünnepe) örökébe léptek. Donát attribútuma, a törött kehely is patronátusával kapcsolatos jelkép. (Az erről szóló legenda szerint a szent Arezzo püspökeként éppen misézett, amikor pogányok zavarták meg a szertartást és kiverték a borral teli üvegkelyhet a kezéből. Az, a kőpadlón széttört, de Donatus imájára - sitty-sutty - össze is forrt.) Donáthoz különösen villámcsapás, jégeső távoltartásáért imádkoztak. A szőlőkben szobrot, kápolnát állítottak neki; a falvainkban, városainkban a templomok harangjait többnyire neki szentelték, ugyanis történt, hogy mikor ereklyéit Rómából Németországba, Münstereifel várasába vitték (1652), a kísérő papot villámcsapás érte, azonban semmi baja nem történt. Ezt Donát közbenjárásának tulajdonította. Erre a mázlista csuhásra alapozott hitben gondolták azt, hogy a harangzúgás „visszaveri” a mennydörgést, és ami azzal jár: a harang érce felfogja a mennykőcsapást. (Hozzáteszem érdekességképpen, hogy újabb kutatások szerint, a harangzúgás valóban befolyásolja a villámképződést!... De hogy mi módon, nos a megoldásra nézve, a tudósoknak még gyúrni kell agyra!)

Augusztus 8. - KÖLCSEY FERENC SZÜLETÉSNAPJA – 1790
             – SZENT DOMONKOS

Szent Domonkos a róla elnevezett Domonkos- vagy prédikátorrend alapítója (1170 körül – 1221. aug. 6.). Névünnepét előbb augusztus 5-ére, aztán 4-ére, 1969-től pedig 8-ára tették más szentek ünnepeivel való torlódás miatt. Egy nézet szerint Domonkos (spanyol Domingo) azért kapta nevét, mert az Úrnak szentelt vasárnapon született (domingo jelentése „vasárnap”). Mindenesetre figyelemre méltó, hogy augusztus 8. a pogány időkben a napisten ünnepe volt, a nap pedig, amelyről szentünk kapta a nevét, úgyszintén.

Domonkos spanyol nemesi család sarjaként lépett be a papi rendbe. Hivatását az eretnekek elleni prédikálásban lelte meg. A dél-franciaországi albigensek elleni harcban tüntette ki magát először. Rábeszélőképességével sokukat sikerült megtérítenie (az ellenszegülőkkel Simon de Monfort pápai serege végzett). Sokat utazott, hirdette az igét Európa-szerte. Bolognában halt meg, ott is temették el. 1234-ben avatták szentté. A fekete barátok rendjét – így is hívták a domonkosokat – 1216-ban, Ágoston-rendi regulákra alapította. A rend nemcsak hitszónokokat, teológusokat és eretnekégetőket, hanem olyan művészt is adott a világnak, amilyen a „boldog” Angyal testvér, Fra Angelico volt.

Érdekesség, hogy Domonkos csodatételei között egy hazai miraculum (csoda) is előfordul:”Magyarországon Fejérváratt némely prépostnak szolgája némely napon vecsernyének idején nagy fájdalommal gyötreték, végezetre fájdalmakban meghala. Tehát Szent Domonkos atyánkban való ájtatosságban megindulának az környülállók, küldenék az konventbe, hol vala Szent Domonkos atyánknak ujja, kérvén nagy könyörgéssel, hogy az prior Szent Domonkos atyánknak ujját hozná a megholtnak testéhez. Azért az fráter kijövén szövétnekkel és processzióval, az prior hozván Szent Domonkos atyánknak ujját az kehelyben, és jutának az megholtnak testéhez, ki vala az szerzetnek nagy barátja. Lőn pedig imádság mindenektől Szent Domonkosnak. Az prior megmosá Szent Domonkosnak ujját vízben az kehelyben, kiben hozta vala az prior, és megnyitván a megholtnak száját, beletölté. Mely víz mikoron jutott volna az megholtnak torkához, legottan, ki megholt vala, megelevenedék és az követ, kiből nemzettek vala az fájdalmak ő veséjében, kiveté, és tökéletességgel meggyógyul a Szent Domonkos atyánknak érdeméért…"

Augusztus 9. – SZENT EMIGDIUS

Emigdius Ascalum (Ascoli?) püspöke, aki 300 körül élt. A város lakói ősidőktől kezdve patrónusuknak tisztelték. 1703-ban földrengések pusztítottak Itáliában, Ascalumot azonban elkerülték. A lakosság ugyanis három hónapon át böjtölt, imádkozott, vezekelt, hogy az Úr Emigdius érdemeiért vegye oltalmába. Ennek híre menvén, hazánkban is segítségül hívták, így a komáromi földrengés (1763) idejében, de máskor is.

Augusztus 10. – SZENT LŐRINC

Szent Lőrinc a legendája szerint II. (Szent) Sixtus pápa diakónusa (szerpapja) volt. A vértanú pápa elfogatásakor őrá bízta az egyház kincseit azzal, hogy ossza föl a szegények között. A pápa egyben azt is megjósolta, hogy három nap múlva ő is mártíromságra jut. Lőrinc Sixtus végakarata szerint cselekedett. Amikor őt is letartóztatták, és az egyház értékeit rajta követelték, a szegényeket vezette a bíró elé, mondván: Íme, az egyház vagyona! Kegyetlen halált szenvedett (258. aug. 10.), ugyanis római barátaink, grillezési vágyuknak engedve, rostélyon sütötték meg a szerencsétlent. Lőrinc, helyzetéhez mérten meghökkentő humorérzékről tett mégis tanúságot.  Amikor már sült a roston egy ideje, így szólt hóhérához: „Az egyik oldalam már megsült, fordíts a másik oldalamra!” (he-he) A pápája szomszédságában ünnepelt Lőrinc a IV. század óta az egyik legnépszerűbb szentje a kereszténységnek. Fiatalemberként ábrázolják, diakónusi dalmatikában.  Attribútuma a boronára emlékeztető rostély. Mártíriuma a pecsenyévé pirító augusztusi forróság jelképe. A fentiek okán a tűzoltók, a tűzzel foglalatoskodók (cukrászok, pékek) hívták segítségül, s elsősorban égési sebek gyógyulásáért fordultak hozzá. Ünnepe a földműves nép körében határnapnak számított, amit országszerte ismert szólás is jelez: „belepisilt Lőrinc a dinnyébe”, azaz a Lőrinc-nap után szedett dinnye már ízetlen. Hasonló szentenciák: Lőrinc-nap után a fa már nem fejlődik tovább. Lőrinc-naptól nem tanácsos már a folyókban fürödni. (E mondások inkább a másik, kevésbé ismert szeptember 5-i Lőrinc napra illenek, a tapasztalat is ezt igazolja.) Egy érdekesség: az angol néphagyomány az augusztusi meteorhullást „Szent Lőrinc könnyeinek” hívta... Szép, nem?:)

Augusztus 11. - E napon halt meg Hunyadi János, a "Hadak Villáma"
              – ASSISI SZENT KLÁRA

Szent Klára (Assisi, 1193/94. január 20. vagy július 16. – San Damiano-kolostor, 1253. augusztus 11.) 1210-ben hallotta Assisi Szent Ferencet prédikálni a dóm mellett. Szavai, amelyekkel a megfeszített Krisztus radikális követéséről beszélt, megindították Klárát. Szent Ferenchez fordult tanácsért, hogy mit kell tennie, aki azt tanácsolta, hogy virágvasárnap ünnepi öltözékben menjen a székesegyházba misére. A püspök, akit értesítettek Klára tervéről, egy  megszentelt pálmaágat adott Klárának, jelezve ezzel, hogy hozzájárul kolostorba vonulásához.  Klára tudta, hogy családja ellenezni fogja tervét, ezért megszökött. Letette minden ékességét és magára öltötte a bűnbánók szürke ruháját, fátylát és derekára kötötte a bűnbánat kötelét. A rokonok azonban akár erőszakkal is vissza akarták vinni Klárát a városba. A meddő vitának Klára vetett véget: egyik kezével megragadta az oltárterítőt – ezzel menedékjogot kért a templomtól –, másik kezével lekapta fejéről a kendőt, hogy a rokonok láthassák kopaszra nyírt fejét.(Brrr!) A rokonok ebből megtudták, hogy Klára szándéka visszavonhatatlan. Hogy elkerülje rokonai további zaklatását, a San Agnelo-kolostorba menekült, ahova húga, Ágnes is követte. Ferenc úgy határozott, hogy az Assisi melletti San Damiano-kápolna mellett telepíti le őket. Itt alakult meg a ferences apácák első kolostora, melynek egészen haláláig Klára volt a lelki anyja.  1244-től ágyban fekvő beteg volt. IV. Ince pápa két alkalommal is felkereste. Amikor Klára 1253-ban meghalt, a pápa bíborosaival együtt eljött a temetésére.

Assisi Szent Klárát 1255. augusztus 15-én avatták szentté. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, augusztus 12. napjára. 1969-től augusztus 11-én ünnepeljük.

Augusztus 13. - A VILÁGOSI FEGYVERLETÉTEL NAPJA – 1849
              – SZENT RADEGUNDIS

Radegundis (középkori hazai misenaptárainkban aug. 11.) néven és ugyanezen napon két szentet is tisztelnek: egy thüringiai származású frank királynét, aki Poitiers városában kolostort alapított, és apácaként fejezte be életét (†587). A másik egy jámbor augsburgi szolgálólány, aki a XIII. században élt.

Augusztus 15. – NAGYBOLDOGASSZONY – SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE
              – A REPÜLŐSÖK NAPJA (Loretói Boldogságos Szűz Mária a repülősök védőszentje, ezért az ő napján tartjuk a Repülősök Napját.)

Nagyboldogasszony

Augusztus 15-e Mária mennybevitele, magyar nevén Nagyboldogasszony, Nagyasszony napja. E nap egyben Magyarország Mária oltalmába ajánlásának emlékünnepe (hozzáteszem, ezt "Magyarok Nagyasszonya" néven az 1896. évi millennium óta október 8-án külön ünnepként üli meg a katolikus magyarságunk). Ezért, meg azért is, mert az ünnep nyolcadába Szent István napja is beleesik – nem beszélve arról, hogy az aratás után végre a falusi nép szusszanhatott egyet –, ez Szép Magyarhon egyházi évének egyik nagy ünnepi időszaka.

A hagyomány Szent Gellért püspök érdemének tudja be, hogy Jézus anyja magyar földön a „Boldogasszony” nevet kapta. A kutatók többsége megegyezik abban, hogy a velencei Gellért képviselte idegen egyház az ősvallásunk istenasszonya (Emese) iránti hódolatot aknázta ki ezzel a gesztussal a keresztény eszmék gyorsabb elfogadtatása érdekében.

Székesfehérvárott, első Szent Királyunk és az Udvar előtt Gellért püspök egy alkalommal a Napbaöltözött Asszony nagy jeléről beszélt. Az Érdy-kódex írja, hogy Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szüz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé. Tehát Szent István királyunk felajánlása óta Szűz Mária lett nekünk, magyaroknak a legfőbb oltalma. A koronázó templomok, főpapi székesegyházak, számtalan monostor, búcsújáró hely és kisebb templom az ő égisze alatt állnak.

Nagyboldogasszony napjára vonatkozó népi regula: Ha a "nagyasszony" fénylik, jó bortermés van kilátásban. A két asszony köze (augusztus 15. - szeptember 8.) varázserejű időszak. Ekkor kell szedni a gyógyfüveket, ki kell szellőztetni a hombárt, a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. Az ez időszakban ültetett tyúk összes tojását kikölti. A búzát is ekkor kell megszellőztetni, hogy ne legyen dobos, ne essen bele a zsizsik.

Augusztus 16. – SZENT RÓKUS
              – SZENT JOACHIM

Szent Rókus

Augusztus 16-a „Szent” Rókus napja. Noha az egyház hivatalosan sohasem avatta szentté, mégis tisztelt és szeretett alakja volt a katolikus jámborságnak. Rókus, azaz Roche (1293–1327) francia földön, Montpellier-ben született. Felserdülvén, vagyonát felosztotta a szegények között, majd Rómába zarándokolt. Útközben pestisjárvány tört ki, annak betegeit gyógyítgatta – legendája szerint – a kereszt jelével. Rómából visszatérőben maga is megbetegedett. Előbb egy angyal, majd egy hozzászegődött kutya ápolta: kenyeret hordott neki, és sebeit nyalogatta.  Amikor felépült, hazaindult. Otthon nem ismerték fel, kémnek nézték, és börtönbe vetették. Ott is halt meg. Pech...

A „fekete halál” aratása a XIV. században volt a legszörnyűbb Európában, de Rókus csak a rákövetkező században lett a pestisesek elismert védőszentje. 1485-ben földi maradványait a velenceiek ellopták Montpellier-ből, és Velencébe vitték. Megalapították a Szent Rókus Társaságot (Scuola di San Rocco), melynek tagjai az ő védnöksége alatt betegek gyógyításának szentelték magukat. Hasonló intézményeket: Rókusnak szentelt templomokat, s hozzájuk kapcsolódó közkórházakat ettől az időtől kezdve Európa más országaiban, így hazánkban is alapítottak (Pesten 1796–98 között épült fel).

Rókust Sebestyén, illetve Kozma és Damján orvosszentek társaságában is ábrázolták.  Zarándokköntös a ruhája, kezében bot, a vállán kobaktök és tarisznya, fején széles karimájú  kalap. A ruháján, kalapján jakabkagylót visel, holott az nem illette meg, hisz nem járt Compostelában (a magyar nép körében Rókus mindenestül átvette a zarándok Jakab helyét).  Rendszerint felemeli ruháját, és a combja belső oldalán lévő fekete foltra, sebre mutat (a pestis külső jelei először a testnek ezen a részén jelentkeznek). Hűséges kutyájával együtt ábrázolták, amint a szájában kenyeret tart, vagy épp a szent lábsebét nyalogatja. Mondanunk sem kellene talán: a kenyeret hozó eb a búzát érlelő kánikula (canicula = kiskutya) jelképe.

Szent Joachim

Joachim Szent Anna férje, Mária édesatyja, Jézusnak a szentatyafiság rendjében nagyapja.  Érted?:))

Joachimnak önálló kultusza magyarságunk körében nem bontakozott ki, bár nevét és személyét főleg palóc és székely népünk jámbor öregjei máig tiszteletben tartják. Ez a szórványos keresztnévadásban is kifejezésre jut. A székelység Jováki, Jákim, a palócság Iuháki, Baranya pedig Joák alakban emlegeti.

Csak néhány titulusát ismerjük. Mélykút patrociniuma (1768) állítólag a franciskánus Hász János sugallatára született. Nyárád és Hernádnémeti templomának is Joachim a patrónusa.

Szeretett Erdélyünkben, a Szent Anna-tó mellett nemcsak Anna, hanem Joachim tiszteletére is emelt a hívek buzgósága kápolnát a barokk idején.

Augusztus 18. – SZENT ILONA

Szent Ilona, vagyis Ilona császárné. Fiának, Nagy Konstantinnak buzdítására keresztelkedett meg (†326). Élete utolsó éveiben egyszerű zarándokként végigjárta a Szentföldet, ahol az Olajfák hegyén és Betlehemben templomot emeltetett. Az ő sürgetésére ásták ki a Szent Keresztet.

Szent Ilona szórványos tiszteletét nyilvánvalóan éppen a keresztkultusz magyarázza. Az Ilona leánynév kedveltségét emellett az Árgirus (Árgyélus)-mese Tündér Szép Ilonája is ihlette.

Ilona-napi regula: Asszonyi dologtiltó nap. A Muravidéken, Göntérházán nem szabad kenyeret sütni, mert aki süt kenyeret, az számítson rá, hogy a kiscsibéi eldöglenek. Bácskában kotlóültetésre, kenyérsütésre üres nap ez, azaz nem szabad kotlót ültetni, csirkét keltetni, kenyeret sütni, kemencét befűteni, mert megbetegszenek, elhullanak a csirkék.

Augusztus 19. – SZENT BERNÁT

Szent Bernát (Fontaines, 1090. – Clairvaux, 1153. augusztus 20.) nemesi családban született.  Lovagi nevelést kapott, de műveltségével is kiemelkedett kortársai közül. Rokonai ezt próbálták felhasználni, hogy eltérítsék a kolostorba lépés szándékától. Bernát harminc társával együtt  kérte felvételét a kihalófélben lévő citeaux-i kolostorba, amely ezáltal egy új szerzet, a  ciszterci rend bölcsőjévé vált. 1115-ben apáttá nevezték ki a huszonöt éves Bernátot és megbízták egy új kolostor építésével a Szajna egyik mellékfolyója, az Aube mentén. A völgyet addig a Keserűség völgyének hívták, de a szerzetesek hatására a Világosság völgye, Clairvaux lett. Ezt követően folyamatosan épültek új kolostorok. Prédikációi nagy hatással voltak a többi szerzetesre, a világi papságra és a laikus hívőkre is. 1119-ben a francia lovagok rendet alapítottak Jeruzsálemben, regulájukat Bernát írta. Gyújtó hangú beszédeivel sokakat megnyert a keresztes háború eszméjének. 1153. augusztus 20-án halt meg Clairvaux-ban.

A korszakot, amelynek ő volt legnagyobb alakja, Szent Bernát korszakának nevezik az egyháztörténelemben. Bernátot már életében szentként tisztelték. III. Sándor pápa 1174-ben avatta szentté, VIII. Pius pápa pedig 1830-ban az egyházdoktorok sorába iktatta. Ünnepét a XIII. században vették fel a római naptárba augusztus 20-ra. A magyar naptárban Szent István király miatt augusztus 19-én ünnepeljük.

Augusztus 20. – SZENT ISTVÁN KIRÁLY – AZ ALKOTMÁNYOSSÁG, JOGÁLLAMISÁG NAPJA – AZ ÚJ KENYÉR ÜNNEPE

Úgy vélem, akinek erről az ünnepről kell mesélnem, az ragadja meg az okmányait és húzzon el Strasszburga! Vagy Indiába! Nekem mindegy.

Inkább, talán valami kevésbé ismertről mesélnék...

Első királyunk a kereszténységben - tudvalevő - az István nevet kapta. A névválasztás tudatos lehetett az európai keresztény államok közé beilleszkedni vágyó Géza fejedelem részéről, ugyanis az István, görögül Sztephanosz azt jelenti: „koszorú, korona”. Hogy a név jelentőségét felismerték, arról a Kálmán-kori Hartvik püspök-féle István legenda tudósít. Eszerint a szülés előtt álló Sarolt fejedelemasszony előtt álmában megjelent Szent István első vértanú, s így szólt hozzá: „Bízz az Úrban, asszony, s légy biztos, hogy fiút fogsz szülni, akinek e nemzetségben először jár korona és királyság, és az én nevemet ruházd reá”. Hartvik a görög nyelvben járatlanoknak még a szájába is rágja a látomás értelmét: „az István nevet kapta… mert ami 'István' a görög nyelvben, 'korona' a latin beszédben.”

Szent István névünnepe, István király, Szent Király vagy egyszerűen: Király napja. Országos ünneppé 1774-ben Mária Terézia nyilvánította. Első alkalommal 1818-ban rendeztek ünnepélyes körmenetet, Szent István jobbjának a tiszteletére. Szent István napjához köthető az aratási felvonulás megrendezése. A kalászokból kötött koszorút vivő lányokat a lovaskocsikkal követték a többiek. Első útjuk a templomhoz vezetett, ahol hálaimát mondtak az aratás befejezésére.

1949 óta az Alkotmány és az Új kenyér ünnepe, a rendszerváltás óta legfőbb állami ünnepünk lett.  István szentté avatása, névünnepének naptárba iktatása, amihez VII. Gergely pápa adott felhatalmazást, I. (Szent) László király és a magyar püspöki kar érdeme. (Csak az 1179. évi III. lateráni zsinat óta lett a szentté avatás az Apostoli Szék kizárólagos joga.) A szentté avatási eljárás részeként 1083. augusztus 20-án, a Nagyboldogasszony nyolcadába eső vasárnapon nyitották meg István király sírját (Szent Jobb). A magyar egyház ezt a napot iktatta a naptárba István névünnepeként.

Augusztus huszadika az új kenyér ünnepe is. Úgy tartják, István napkor mennek el a gólyák, ehhez a naphoz kötötték a málnaszedés idejét.
Ha jó az idő Istvánkor, akkor bőséges gyümölcstermésre készüljünk, de ha rossz idő járja, gyenge termést várjunk. Ha a cséplés befejeződött, akkor tartották általában Magyarországon a dologvégző ünnepséget. Ezen a napon általában mindenütt az új búzából őrölt lisztből sütik az új kenyeret. A bort, búzát, békességet, mint a kívánt bőség és a nyugodt munka jelképét mondogatták.

Általános népi megfigyelés szerint a nyári István negyvenes nap. Ez azt jelenti, hogy 40 napig olyan idő lesz, mint ezen a napon.

Reménykedjünk, kellemes, szép augusztus 20-i nappal ajándékoz meg bennünket az Anyatermészet idén!... És vigyázzunk, e jeles nap, legnagyobb nemzeti ünnepünk ne redukálódjon a fejekben a tűzijáték bamba bámulásává!

Augusztus 22. - A PESTI MAGYAR SZÍNHÁZ, A KÉSŐBBI NEMZETI SZÍNHÁZ MEGNYITÁSÁNAK NAPJA –1837
              - ALMÁSY LÁSZLÓ EDE SZÜLETÉSNAPJA – 1895 (ITT írtam róla bővebben)

1837. augusztus 22-én Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című drámájával nyitotta meg kapuit a Pesti Magyar Színház, melynek első igazgatója Bajza József volt. Az épület – az akkor a város szélének számító – Kerepesi úton, a Grassalkovich-telken, a mai Rákóczi úton állt, szemben a mai Astoria szállóval (a mai Blaha Lujza tér túlfelén). A Pesti Magyar Színház az 1840-es országgyűlésen hozott törvény értelmében Nemzeti Színházként működött tovább lebontásáig.

AUGUSZTUS 23/24. – SZŰZ HAVA

Az augusztus 23/25-től szeptember 23-ig tartó csillagászati hónapot ma is Szűz havának nevezik, noha a Nap a valóságban már egy bő hónappal később lép a csillagképbe. Egykor az augusztust, az aratás, betakarítás hónapját értették alatta. Az antikvitásban a kalászos szűz-anyaistennővel, Perszephoné–Démétérrel (latin Proserpina–Ceres) azonosították. Egyiptomban a gabona-napisten Ozirisz nővér-felesége, Ízisz égi képmása volt. Örökösük a keresztény Szűzanya, Mária lett. A katolikus naptárban ez idő tájt egymást érik a Mária-ünnepek. A népi vallásosságban az „arató Szűz” alakja eggyé forrott Máriáéval.

A Szűz (Virgo) csillagkép legfényesebb csillaga a nappálya szomszédságában pislogó Spica („Kalász”). A mezopotámiai eredetű elnevezés abból az időből származik, amikor a kalász beérését az égi Kalász aranyba, fénybe öltözése jelezte. A név régiségére vall, hogy a kalászos Szűz már a klasszikus ókorban sem felelt meg jelzői szerepének. Valamikor a közel-keleti neolitikum idején, az i.e. 7–5. évezredben adhatott jelt a Kalász az aratás megkezdésére. A legrégibb olyan ábrázolások, amelyeken a „szűzanya” látható a méhéből sarjadzó kalásszal, vagy sugaras hajú nap-, illetve kalászgyermekkel, amint épp a világra szüli, ennek a korszaknak a végéről maradtak fenn. Erre az időre „emlékszik” vissza Vergilius IV. eclogájában, amikor a sarlós Saturnus aranykorát, a Szűz uralmát énekli, és visszatértét jósolja meg (amiért is a keresztény utókor „tiszteletbeli kereszténynek” tekintette).

Augusztus 24. – SZENT BERTALAN APOSTOL

A Szűz első dekádja az apostoli tizenkettő közül Bertalannak jutott. Az Újszövetség alig mond róla valamit, azt a keveset is homály borítja. Bertalan apostol, "az igaz izraelita", akit az Úr a fügefa alatt látott (János 1, 47). A hagyomány szerint elevenen megnyúzva szenvedett vértanúhalált. Nyami!... Ez a mozzanat magyarázza, hogy a régi céhvilágban a szegedi szűcsök védőszentjüknek választották. Ő volt a patrónusa a bőrrel dolgozó jászberényi csizmadiacéhnek is.

Egy érdekes, hazai adalék... az a pécsi monda, amely a városhoz tartozó gyükési szőlők között emelkedő barokk Bertalan-kápolnához fűződik: Történt, hogy az itt buzgólkodó remeték a török elől a Mecsek erdőségeibe menekültek. Bertalan barát azonban a helyén maradt, és a kápolna kincseit egy közeli barlangba rejtette el. A törökök követelték rajta a kincseket. Ő azonban a rettenetes kínzások ellenére sem árulta el, hol vannak. Lekísérték a hegyről és egy présház mellett elevenen megnyúzták, bőrét karjára vetették, és most már megengedték neki, hogy visszamenjen a kápolnához. Amikor azonban odaért, összeesett és meghalt. A törökök ezeknek láttára-annyira megrémültek, hogy még a tájára sem mertek menni többé a kápolnának. Világos, hogy a monda képződését az apostol kápolnabeli képe ihlette és adott neki sajátos pécsi színezetet.

Bertalan napját sokhelyütt őszkezdő napnak, a kánikulát végző napnak tartják. Több jelére is felfigyelhet az ember a természetben. A fecskék, a gólyák hosszú útra készülnek, a halak már nem nőnek, csak híznak... a szőlőkben elszaporodnak a seregélyek, meg kell tehát kezdeni a seregélyek üldözését. Kerepelnek, zajt ütnek, mert különben oda a termés, kicsipkedik a szemet a hívatlan vendégek.

Régen sok helyt élő hiedelem volt, hogy A Bertalan napkor köpült vajnak gyógyító ereje van.

Augusztus 27. – SZENT MÓNIKA

Szent Mónika (Tagaste, 332. – Ostia, 387.) Szent Ágoston édesanyja. Története szerint, Mónikát egy pogány patriciushoz adták feleségül. Sokat fáradozott azon, hogy férjét is megnyerje Krisztusnak, aki bár jól bírta a gyűrődést, végül a halálos ágyán megkeresztelkedett. (Gondolom,”Biztos, ami biztos!" alapon.) Özvegysége éveit Mónika a tevékeny szeretetnek szentelte. Mikor fia, Ágoston úgy határozott, hogy elszakad édesanyjától és Rómába költözik, Mónika erőszakkal vele akart menni. Egészen a karthagói kikötőig követte fiát, Ágoston azonban végül nélküle vitorlázott Róma felé. Bizonyos idő elteltével Mónika követte fiát, de akkor Ágoston már Milánóban élt és Szent Ambrus tanítványa volt. Ágoston itt keresztelkedett meg 387 nagyszombat éjszakáján. Mikor később elhatározták, hogy hazatérnek Afrikába, Mónika még a tengerre szállás előtt megbetegedett és meghalt. Kívánsága szerint Ostiában temették el.

Tisztelete hazánkban a barokk időkben az ágostonrendiek buzgólkodására egykori templomukban Budán, a mai franciskánus templomban virágzott. Érdekes, hogy a Majsa vidéki és kisalföldi parasztjaink szívesen kereszteltetik leányaikat Mónika névre, amely egyébként Budapesten, és a nagyvárosokban is divatnév volt egy ideig.

Mónika-ereklyét őriz Piliscsaba temploma. Talán a budai klarisszáktól került ide.

Kunszigeti asszonyok állítják: Szent Mónika úgy tartotta, hogy az életnek kilenc keresztje van.  A házasság keresztje közöttük a legnehezebb. (Hölgyeim, lehet véleményezni!:))

Augusztus 28. – SZENT ÁGOSTON

Szent Ágoston egyházatya (354 – 430), a philosophia perennis, vagyis a keresztény filozófiai gondolkodás alapító nagymestere, sokak szerint minden idők egyik legnagyobb emberi szelleme.

Ágostont követik – legalább közvetve – azok a szerzetesrendek, amelyek az ő közösségi életeszményét fogadták el, Ezek az: ágostonrendiek, premontreiek, dominikánusok, trinitáriusok, magyar pálosok.

Ágoston híres legendája elbeszéli, hogy egyszer a tengerparton sétált és a Szentháromság titkán elmélkedett. Egyszercsak észrevette, hogy egy apró gyerek kagylóval a tenger vizét egy gödröcskébe iparkodott átmeríteni. Megkérdezte tőle, mit művel? A kisfiú bátran megfelelt: látod, a tenger vizét akarom ide átönteni. Gondolod, hogy ez sikerül? – kérdezte a püspök. Miért ne hinném – válaszolt komolyan a fiúcska, aki Isten angyala volt – te is hiszed, hogy felelni tudsz arra, amire még senki sem tudott. Sokkal könnyebb nekem a tenger vizét e lyukba merítenem, mint az embernek Isten lényét kifürkészni. (Van benne valami...)

Augusztus 29. - A MOHÁCSI VÉSZ EMLÉKEZETE – 1526 (ITT írtam róla!)
              – KERESZTELŐ SZENT JÁNOS VÉRTANÚSÁGA

Keresztelő Szent János fővételéről régente augusztus 29-én emlékezett meg a katolikus egyház. Az ünnep neve régiesen Nyakavágó vagy Nyakavesztő János, Szent János nyakavágása, latinul Decollatio S. Johannis Baptistae. Az ünnephez „nyakazásos” hiedelmek tapadtak. A vértanú levágott fejét kifaragták és tálra helyezték, vagy tálra festették. E kegytárgyat fejfájás gyógyítására vélték alkalmatosnak. A fejfájósok általában Keresztelő János és más lenyakazottak közbenjárását kérték. Az ország különböző részein illő módon úgy tartották, hogy e napon nem jó dolog szabni, vágni. Egyik helyen nem ettek semmi olyant, aminek feje van, mondjuk, káposztát, másutt viszont épp ez volt az előírt étek (gyümölcsféle, mindenekelőtt dinnye.) Tragikomikusan hangzik, de a káposztafejek növekedéséért épp hozzá és az ugyancsak lefejezett Bertalanhoz imádkoztak.:)

Augusztus 30. - SZENCZI MOLNÁR ALBERT SZÜLETÉSNAPJA – 1574

Szenczi Molnár Albert (Szenc, 1574. aug. 30. – Kolozsvár, 1639. jan. 17.): nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító, a magyarországi reformáció nagy alakja. Latin szótárával, mely átdolgozásokkal a 19. sz. közepéig használatban volt, megnyitotta a magyar értelmiség előtt az utat az európai tudományosság felé. Latin nyelvű magyar nyelvtanával Sylvester János után elsőnek ismertette meg Európával a magyar nyelv sajátosságait. A református egyházat megajándékozta a zsoltárokkal, a javított Károlyi-bibliával, Kálvin Institutiója fordításával, a Heidelbergi Kátéval, a Scultetus-féle prédikációgyűjteménnyel. Hatása a magyar irodalmi nyelv, a magyar verselés fejlődésére korszakalkotó.

***

Augusztus jeles napjainak ezennel végére értünk. Illetve, felhívnám a figyelmeteket még egy közelgő,”jeles eseményre": Bolygónk, a Föld ismét keresztezi a Perseida-meteorrajt, vagyis rövidesen, augusztus 11-én éjjel csillaghullásban gyönyörködhetünk!:) A meteorok 11-e után is jó pár napig észlelhetőek lesznek természetesen, de a legszebb 11-én lesz az éjszakai égbolt (ha ugyan nem takarják majd balszerencsénkre felhők). Hullócsillagot látva, ne felejtsetek el kívánni!:)

Kisasszony hava van, augusztus... magunk mögött hagytuk július perzselő tombolását, talán kicsit megfáradt, megszelídült a nyár. A vad izzás csendesülő teljességbe fordult. Én úgy érzem, - bár sok költőnk megénekelte -, Jékely Zoltánnál nem tudnám szebben megfogalmazni Aranyasszony, Nyárutó havának valóját.

Megöldököltük a nyarat,
mint egy széptollú madarat,
belőle más nem is maradt,
egy-két piros toll-pillanat.

Megnyúlt árnyékok, hullott-szilvaszag;
a lombokon még nincs egy foltnyi vér sem:
vadgerle búg – forró hangjában, érzem,
még a bolondító, vad nyár kacag.

Az évet körbejártam, teljes a Kalendárium. Augusztus havával ezt az írás-sorozatomat lezártam!  Remélem, sikerült szórakoztatva sok érdekességgel megismertetni és szép fotókkal megörvendeztetni Benneteket hónapról-hónapra. Ha így van, megérte dolgozni vele! Köszönöm a figyelmeteket!:)

Egy kis augusztusi hangulat Vivaldi mestertől ITT