Hát, ismét bekopogott az ősz szelíden, szeptemberbe fordult az Idő kereke... Szeptember kicsit talán még nyár, de már ősz is. Miért? Azért, mert az "igazi" csillagászati ősz csupán az őszi napéjegyenlőség napjával, szeptember 21-ével köszönt majd be. A paraszti világban ez a hónap a teljes betakarítás, majd a szüret, egyúttal pedig az őszi szántás-vetés időszaka, amikor nagyon sok függ az időjárástól. A meteorológusok Őszelő-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Földanya havának nevezik. A hónap régi magyar (katolikus) neve pedig: Szent Mihály hava. Szeptember az első őszi harmincnapos hónap, melynek 22-23. napján a Nap a Mérleg jegyébe s egyúttal az őszi napéjegypontba lép,- azaz - mint fentebb már utaltam rá -, őszi napéjegyenlőség, mikor egyforma hosszú a nappal és az éjszaka.

A szeptember a régi római naptárban a hetedik hónap volt („septem” = hét), s ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már a kilencedikké lépett elő. E hónap 13-ik napja különösen szerencsétlen hírű volt a régi Rómában, ami ellen csak úgy lehetett védekezni, hogy az ember szöget vert a falba. Nálunk, Magyarországon főként szeptember utolsó napjának van rossz híre a nép között: ezen a napon nem ajánlatos vetni, mert akkor a vetés zöld marad, és nem érik be.

Jeles napok

Szeptember 1. - SZENT EGYED napja

Egyed (latin Aegidius, francia Gilles, angol Giles) a középkor népszerű szentje. Való életéről keveset tudunk. Görög származású bencés rendi szerzetes volt, aki Provence-ban, Arles környékén remetéskedett, majd ugyanitt monostort alapított, amelynek ő volt első apátja (725 körül halt meg). Nálunk és Angliában különösképp kedvelték, mindkét országban sok templomot és monostort szenteltek neki, így hazánkban a Szent László alapította somogyvári apátságot (László közvetlenül Saint Gilles bencés szerzeteseiből népesít be (1091)), és a garamszentbenedeki apátság plébániatemplomát (1209), csak a híresebbeket véve.

Egyed a tizennégy segítőszent egyike, elsősorban a koldusok, a nyomik és a leprások védőszentje volt, de – s ez már legismertebb legendájával kapcsolatos – a szoptató anyák is kérték közbenjárását.

Legendáját a Legenda Aurea tette ismertté. Eszerint a szent egy erdei barlangba húzódva remetéskedett, ahol egy szarvastehén táplálta tejével. Egyszer a király arrafelé vadászott. A vadásztársaság felverte és üldözőbe vette Egyed szarvasát. Az állat a remete barlangjába menekült.  Ott az utána lőtt nyíl a szentet találta el. Egy változat szerint a nyílvessző megölte, egy másik  szerint csupán megálljt intő kezét fúrta át.

Szent Egyed koponyájának három töredékét őrizték Esztergomban már a XI. században, azaz Szent László királyunk regnálása idején.

Eleink e napon kezdték meg a búza, rozs vetését. A néphit szerint, aki Egyed napján veti el a búzát bő termésre számíthat, ez volt régen a disznók "hízóba fogásának" napja is. Ehhez a naphoz is kapcsolódnak időjárásjósló mondások: például ha Egyed napján esik, akkor esős lesz az ősz is, gyenge lesz a tél és bő lesz a kukoricatermés. Ha viszont szép az idő, az ősz is kellemes, a bor jó ízű, ízletes, "itatós" lesz. Ehhez a naphoz kapcsolódó, többfelé ismert tréfás találóskérdés: mikor van a túrós csusza nevenapja? Egyed napján.
Ünnepe naptári helye miatt is többfelé őszkezdő napnak számít. Egyes erdélyi református magyar szórványokban a múlt században ezen a napon, a jószágoltalmazó Egyed ünnepén álltak szolgálatba a fő pásztorok. Ettől kezdve hat hétig "nem vettek tisztát magukra", és minden pénteket  megböjtöltek.
E naptól kezdve nem szabad a szőlőskertben szekérrel járni, sem abroncsos edényt hordani. Virradat előtt a gazda meztelenül körüljárja a szőlőjét, négy sarkán összeköti a gallyakat, hogy ezzel elzárja a gonosz elől.

Szeptember 4. - SZENT ROZÁLIA napja

Rozália a katolikus barokk népéletnek egyik legjellegzetesebb alakja, az egykorú járványos betegségek kiemelkedő védőszentje Magyarhonban.

Életéről keveset tudunk, azt is teljesen átszövi a legenda. Az előkelő Sinibaldi grófi család sarjadéka, a szicíliai udvarban nevelkedett, majd visszavonult a világtól. Palermo mellett a Monte Pellegrino egyik barlangjának mélyén húzódott meg és 1166 táján ott is halt meg. A barlang földjére feküdt, bal karját tette vánkosul a feje alá, jobbjával a feszületet tartotta.  Legtöbbször így ábrázolják.

Rozália tiszteletét Esterházy Pál nádor plántálta Grácon át hazánkba, amikor a Fraknó vára mellett húzódó hegység legmagasabb csúcsára építtetett (1666) Rozáliának szentelt kápolnát. Később aztán az egész hegységet szentünkről nevezték el. A vár jelenleg elbitorolt, Burgenlandnak csúfolt  osztrák kézen levő területen, vagyis az elcsatolt Őrvidéken áll. Ha arra jártok (Legalább ennyit profitálhattunk a tetves Európai Unióból, hogy szabadon "átmehetünk" az elrabolt saját országrészünkre!), nézzétek meg!

Szeptember 5. - Lőrinc napja

Lőrinc napra már a déli fekvésű szőlőkben elkezdtek érni a kései érésű szőlőfajták is. Minden jel az időjárás fordulására, a lassan beálló őszre mutat. A nap időjárásából következtetni lehet az őszére: ha szépen süt a nap, hosszú, kellemes őszi napok várnak ránk.
Lőrinc rontónap. Belepisil a szabad vizekbe, nem is lehet többé fürdeni a szabadban. Belehugyozik a dinnyébe is, ezért lucskos, íztelen lesz a nyári fajta dinnye.

Szeptember 7. - A KASSAI VÉRTANÚK napja

Pongrácz István, Grodecz Menyhért és Kőrösi Márk - mindhárman 1619. szeptember 7-én szenvedtek vértanúhalált Kassán, mert nem tagadták meg katolikus hitüket, és mert nem fogadták el Kálvin János hitújításait (reformáció).

Történt az Úrnak 1619. esztendejében, hogy... Rákóczi György hajdúi szeptember 3-án Kassához értek, Dóczi András császári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látta a harcot, tekintettel a város protestáns vezetőségére. Másnap létrejön a város átadásáról szóló szerződés, amelynek kikötése volt, hogy senkinek, sem a katolikus híveknek, sem pedig papjaiknak nem eshet bántódása. Amikor a hajdúk szeptember 5-én bevonultak a városba, tüstént felrúgták a megállapodást: Dóczit bilincsbe verték és elhurcolták Erdélybe. Rákóczi György meghagyta, hogy a három jezsuita papot tartsák szigorú házi őrizetben. Kétnapi éheztetés után megpróbálták  hittagadásra bírni őket, majd pedig az első sikertelen kísérlet után, szeptember 7-én ismét rájuk  törtek, és válogatott kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezték, Istvánt pedig halottnak vélve  egy közeli szennygödörbe vetették, majd pedig mellé dobták a másik két áldozat testét is.

Elvonulásuk után Eperjessy István, a három pap házi kápolnájának sekrestyése, Pongrácz István nyöszörgésére lett figyelmes, de nem tudott rajta segíteni, mivel katolikus lévén maga sem hagyhatta el a házat. Így húszórás kínlódás után a város szennygödrében Pongrácz István is meghalt.

A Kassai vértanúk a magyarországi jezsuita rendtartomány védőszentjei. Ünnepük a katolikus naptár szerint haláluk napja, vagyis szeptember 7.

Szeptember 8. - SZŰZ MÁRIA SZÜLETÉSE - KISBOLDOGASSZONY, avagy KISASSZONY napja
              - SZENT ADORJÁN ÉS TÁRSAI napja

Kisboldogasszony, Kisasszony napja

Kisasszony, olykor Kisboldogasszony, Szűz Mária születésének emléknapja. Már a XI. században számontartott ünnepünk, amelynek a középkorban vigíliája és nyolcada is volt.

Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, amelyek főleg a Legenda Aurea és a Stellarium révén kódexirodalmunkba is belekerültek (Teleki-, Horváth-, Tihanyi-, Debreczeni-, Érdy-kódex).

A Teleki-kódex Anna-legendája így beszéli el: "...Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek  néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga."

Hegyvidékeink parasztsága úgy véli, ha Kisasszony napján nem köszönt be az éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg lesz az ősz. Ennek különösen a szőlészek szempontjából van nagy jelentősége, hiszen a régi mondás szerint is: "Szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek. Ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek."
Ezen a napon a hívő asszonyok kimennek a napfelkeltét várni, mert az arra érdemesek a fölkelő napban megláthatták Máriát.
Ősi pogány őszkezdő nap. A fecskék is összesereglettek, hogy melegebb égtájak felé repüljenek, ezért nevezik ezt a napot "fecskehajtó Kisasszonynak". Dologtiltó nap lévén, az asszonyok sem dolgoznak, különösen a fonás tilos.

Szent Adorján és társai

Adorján (Adrianus) Maximianus császár uralkodása idején szenvedett vértanúságot. Legendája szerint, Mikor Maximianus császár Nikomédia városában a bálványoknak áldozott, parancsára mindenki keresztények után kutatott. Harminchármat el is fogtak, és az uralkodó elé vezették. Maximus így szólt hozzájuk: „Nem hallottátok, hogy milyen büntetést rendeltem el a keresztények ellen?” Mire a keresztények igen hetykén így válaszoltak: „Hallottuk és kinevettük esztelen parancsodat.” No, erre be is lilult a császár feje annak rendje és módja szerint! Parancsára nyers szíjakkal megkorbácsoltaták a keménykedő foglyokat, majd a szemtelenségükre fel azt is megparancsolta, hogy a szájukat kövekkel zúzzák szét, majd vasra verve zárják őket börtönbe.

A keresztények állhatatosságukat látva, Adorján, aki a szolgálatban lévő katonák kapitánya volt,  így szólt hozzájuk: „Az Istenre kérlek benneteket, mondjátok meg, mi viszonzást vártok ezekért a  kínokért?” Erre ezt mondták a szentek: „Szem nem látott, fül nem hallott, emberi szívbe föl nem  hatolt, amiket Isten készített azoknak, akik őt szeretik” (1 Kor 2,9), Erre Adorján nyíltan  kiállt, és azt mondta: „Jegyezzetek be engem is ezekkel együvé, mert én is keresztény vagyok!”  Adorján katonai karrierjének ezzel be is fellegzett: császári parancsra őt is vasra verve börtönbe  vetették. Natália pedig, a felesége, amikor meghallotta, hogy férje börtönben van, megszaggatta ruháit, keservesen sírt és jajgatott. Mikor pedig azt is megtudta, hogy Krisztus hitéért  börtönözték be, nagy öröm töltötte el, a börtönhöz futott, és csókolgatni kezdte férje és a  többiek bilincseit. Lévén, titokban ő is keresztény volt, de az üldözés miatt nem árulta el magát még a férjének se addig. Így szólt Adorjánhoz: „Boldog vagy, uram, Adorján, mert olyan kincsre  leltél, amelyet nem szüleid hagytak rád, s amelyben ezek itt – noha sok minden van birtokukban –  szűkölködni fognak, midőn az idő nem lesz alkalmas kölcsönadásra és kölcsönvevésre, s midőn senki  nem szabadíthatja majd meg a másikat a büntetéstől, sem apa a fiát, sem anya a lányát, sem szolga  az urát, sem barát a barátját, sem pedig a vagyon annak birtokosát.” Amikor pedig figyelmeztette  őt, hogy vessen meg minden földi dicsőséget, s ne gondoljon se barátaival, se szüleivel, és  szívében mindig az égiekhez ragaszkodjék!" Mire Adorján így válaszolt: „Menj, nővérem,  szenvedésünk idején hívatni foglak téged, hogy lássad végünket.” Így tehát Natália hazament és  megúszta a vértanúságot.

Szeptember 10. - TOLENTINÓI SZENT MIKLÓS napja

Tolentinói Szent Miklós, Szent Ágoston rendjének népszerű szentje, aki 1306-ban szenderült jobblétre.(szülinapját nem tudom).

Legendája szerint, jámbor szülei sokáig hiába sóvárogtak gyermek után. Bánatukban Bari városába zarándokoltak, ahol Szent Miklós közbenjárásáért könyörögtek. Utána csakugyan gyermekük született, akit hálából Miklós névre kereszteltettek, és Isten szolgálatára ajánlották. Szerzetes lett belőle, aki különös szeretetet és részvétet érzett a tisztítótűzben szenvedő lelkek iránt.

Tisztelete nem vált az Egyházban egyetemessé, de a barokk időkben nálunk is mindenütt virágzott, ahol az augusztinus rendnek csak temploma volt. Ilyen volt például Léka, ahol Nádasdy Ferenc alapított templomot és kolostort 1655-ben. Ennek Myrai Szent Miklóssal együtt ő volt a patrónusa.

A jótékonyság szentje: alakja, kultusza, főleg a Szent Miklós kenyere emlékeztet nagy névrokonának, Myrai Szent Miklósnak (közismertebben a "Mikulás" dec. 6.), továbbá Szent Antalnak (jún. 13.) nagylelkűen adakozó egyéniségére, a szegények szeretetére. A szent legendája elmondja, hogy amikor betegen feküdt, Szűz Mária látogatta meg, és meghagyta neki, hogy egy asszonytól kenyeret kérjen és egyék belőle. Ettől meg is gyógyult. Ennek nyomán a szentet is kenyérrel a kezében szokták ábrázolni. A betegeknek szánt Szent Miklós kenyere pedig rendi szentelmény lett.  Ezt a névünnepén szentelték és gyógyító erőt tulajdonítottak neki.

Szeptember 11. - SZENT PROTHUS ÉS JÁCINT napja

Prothus és Jácint Eugeniának, az előkelő római Philippus leányának apródjai és a filozófiai tanulmányokban társai voltak. Ez a Philippus tag a szenátustól az alexandriai helytartóságot kapta meg, ahová magával vitte a családját is, amibe beleértendő a személyzet is természetesen.

Eugeniát tizenöt éves korában feleségül kérte Aquilinus, Aquilinus consul fia. De a lány ezt  válaszolta az ifjú Aquilinusnak: „Nem származás, hanem erkölcs alapján kell megválasztanunk  férjünket is.” Ebből pedig kitűnik, hogy kezébe került már Pál tanítása, és lelkében kezdett  keresztény lenni. Mivel akkoriban a keresztény hit és z ilyesfajta hozzáállás a dolgokhoz nem volt túl népszerű, Eugeniának el kellett hagynia az atyai házat.

Abban az időben megengedték a keresztényeknek, hogy Alexandria környékén lakjanak. Eugenia,  mintegy vigaszt keresve indult el arrafelé, és egy faluhoz érve, meghallotta a keresztények  énekét: „A pogányoknak minden istenei csak ördögök, az Úr teremtette pedig az egeket” (Zsolt  95,5). Ekkor odaszólt szolgáinak, Prothusnak és Jácintnak, akik vele tanultak és most is  veletartottak, hogy: „A filozófusok szillogizmusait aggályos alapossággal végigtanulmányoztuk,  Aristoteles érveit és Platon ideáit is, Socrates figyelmeztetéseit; és mindazt, amit csak költő  dalol, amin szónok és filozófus gondolkozhat, ez egyetlen mondat semmivé teszi. Úrnőtökké a  hatalom birtoklása tett engem, nővéretekké pedig a bölcsesség. Legyünk tehát szerzetes testvérek, és kövessük Krisztust!” A levezetés nem volt egyszerű, de tetszett a terv! Így hát Eugenia is férfiruhát öltött és ahhoz a kolostorhoz mentek, amelynek élén Helenus állt. Erről a Helenusról az a hír járta, hogy egy alkalommal egy eretnekkel vitatkozott, és amikor már nem tudott több érvet felhozni, nagy tüzet rakatott, hogy az bizonyuljon igazhitűnek, aki nem ég meg. Úgy is lett.  Elsőként ő lépett a tűzbe, és sértetlenül jött ki onnan. Az eretneket pedig, mert nem akart a tűzbe lépni, elkergették.

Tehát Helenus elé járult Eugenia, és férfinak mondta magát. Helenus így szólt: „Helyesen mondod férfinak magadat, mert noha nő vagy, férfi módra viselkedsz.” Isten ugyanis fölfedte előtte a csalást. Így Eugenia Prothusszal és Jácinttal együtt megkapta tőle a szerzetesi ruhát, és mindenkivel Eugenius testvérnek szólíttatta magát.

szeptember 12. - SZŰZ MÁRIA SZENT NEVE napja

Mária nevenapja (festum nominis Beatae Mariae Virginis) külön helyi ünnepként az újkorban bukkan föl, de csak Bécs fölmentése (1683. szept. 12.) után, Szent XI. Ince pápa intézkedésére válik egyetemessé az Egyházban. Mint ismeretes, a győzelmet hamarosan követte hazánk felszabadítása is, amelyet a barokk Regnum Marianum szintén Mária közbenjárásnak tulajdonított. A török időket követően újjáépült, vagy egészen új templomaink szép számmal helyezik magukat Mária nevének oltalmába.

A Mária keresztnév igen kedvelt volt a parasztság körében, és máig gyakran előfordul. Kunsziget öregjei szerint, ha ezen a napon szép az idő, akkor a vénasszonyok nyara hosszú és derűs lesz.

Szeptember 13. - ARANYSZÁJÚ SZENT JÁNOS napja

Aranyszájú Szent János (Antiochia, 344–347 között – Komana, 407. szeptember 14.) tizennyolc éves volt, amikor megkeresztelkedett. Lemondott a világi hívságokról és el akart vonulni a remeték közé a pusztába, de édesanyja visszatartotta ettől, ezért a város kapujának közelében bérelt lakást, ahol aszketikus élettel a Szentírás tanulmányozásának szentelte napjait. Végül csak kivonult a hegyek közé, hogy a szerzetesekkel együtt kemény vezeklés és virrasztás közepette szolgáljon az Úrnak. Miután a szerzetesi élet próbáját kiállta, a missziós tevékenység felé fordult. 380-381-ben szentelték diakónussá. Szemléletesen szónokolt, de ha kellett, maróan gúnyos is tudott lenni.  397-ben meghalt Nektariosz konstantinápolyi püspök, utódjául Jánost választották, akit csak csellel tudtak a városba csalni. Kinevezésével és a székfoglalásával azonban a megpróbáltatások időszaka vette kezdetét a hívek számára. Megújulást akart vinni a fővárosba, a püspöki udvartartást meg akarta szabadítani a fényűzéstől, melyet elődje vezetett be, szigorúan bánt a papokkal és a szerzetesekkel is. Ezért számtalan támadás érte. Theophilosz 403-ban összehívta az  un. Tölgyfa-zsinatot, amely megfosztotta hivatalától Jánost. Számkivetésbe kellett mennie. A köznép felháborodása azonban fölülvizsgálatra kényszerítette a császárnét, János visszatért, de Eudókia császárné elhatározta, hogy megszabadul a kellemetlenkedő prédikátortól. A püspököt a húsvéti liturgia végzése közben letartóztatták, egy Kukuszkusz nevű mezővárosba internálták.  Közvetlenül a halála előtt érkezett meg Komanába, továbbindult, de öt kilométer megtétele után összeesett. Holttestét nagy ünnepélyességgel vitték vissza székvárosába.

Szeptember 14. - A SZENTKERESZT FÖLMAGASZTALÁSÁNAK ÜNNEPE
               – A KERESZTÉNY EGYSÉG

Jézus keresztjének középkori legendája három (naptári) részre osztható: a vízkereszt, a Szentkereszt megtalálása és a Szentkereszt felmagasztalása.

A VII. században II. Hoszrou szászánida perzsa uralkodó serege elözönlötte a kelet-római birodalomnak övével határos részeit, és a Szent Ilona által megtalált kereszt Jeruzsálemben lévő darabját magával vitte. Herakliosz császár azonban győzelmet aratott a betolakodók felett, és visszaszerezte a legszentebb ereklyét. A legenda elmeséli, hogy jeruzsálemi győzelmes bevonulásakor egy angyal állította meg Heraklioszt, és felszólította, hogy alázkodjék meg. A  császár levetette díszeit, és maga vitte gyalog a relikviát a városba (más változat szerint csupán  az történt, hogy paripájáról szamárra ült át). A keresztet oltárra helyeztette, illetve – a drámaibb változatban – a Golgotán állíttatta fel. (A valóságtól elrugaszkodott legendaszerző Herakliosszal a fogságba esett Hoszrout mintegy rituális emberáldozatképpen ki is végeztette.)

Ezt az eseményt ünnepelte az egyház a Szentkereszt felmagasztalása (Exaltatio S. Crucis) néven szeptember 14-én. A régi katolikus naptár tehát három Szentkereszt-ünnepet tartott számon: január 6-án, május 3-án és szeptember 14-én. E három ünnepnap szinte hajszálra harmadolja az évet. Az ünneprend kialakulását tekintve a január 6-i Szentkereszt (vízkereszt) volt az első (III. század).  A Szentkereszt megtalálásának ünnepi hagyománya a következő évszázad első harmadában alapozódott meg, ekkor még ezt ünnepelték szeptember 14-én (a legenda szerint Ilona császárnő a keresztet ezen a napon találta meg), és csak a VII. század fordulóján – még Herakliosz uralkodása előtt – helyezte át az ünnepet I. (Nagy Szent) Gergely pápa május 3-ára. Amikor Herakliosz néhány évtized múltán „felmagasztalja” a keresztet, érthetően esett választása a már meglévő korábbi ünnepre, szeptember 14-re. Az ünneprend hármasságában mutatkozó szabályszerűséget azonban már Gergely pápa (köre) is fölismerhette, s kiaknázva a január 6-i és a szeptember 14-i dátumból adódó lehetőséget, a harmadik ünnepnap közbeiktatásával az ünnepeknek további szimbolikus súlyt adott.

A Keresztény Egység napja

A keresztény egység napját 1996 szeptembere óta tartják az ezeréves fennállását ünneplő Pannonhalmi főapátságban. Az első eseményen képviseltette magát a grúz, a román, a szerb, az orosz, a magyar ortodox egyház, jelen voltak a magyar katolikus, református és evangélikus egyház vezetői. A különböző országokból érkezett, különböző felekezetek hívőiből álló zarándokok, hívők, papok és püspökök ökumenikus istentiszteleten vettek részt.

Szeptember 15. – A FÁJDALMAS SZŰZ - HÉTFÁJDALMÚ SZŰZANYA napja

Hétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt anyai fájdalmáról való megemlékezésre a Szentkereszt  felmagasztalásának ünnepét követő napon, búcsúnapjának megülésére pedig a rákövetkező vasárnap  kerül sor.

A kultusz eredetét a kutatásnak még nem sikerült teljesen tisztázni. Kibontakozását nem korábban,  hanem a keresztesháborúk Szentföld-élményében és a nyomában születő passiómisztikában kell  keresnünk. Felvirágoztatása körül különösen a koldulórendek, főleg a franciskánusak, majd önállóbban a szerviták buzgólkodnak.

Költészetünk legrégibb és legszebb középkori emléke az Ómagyar Máriasiralom, amely már a XIII. században tanúskodik népünknek még napjainkban sem lankadó tiszteletéről.

A Szűzanya fájdalmainak kultuszát az evangélium tekintélye alapozza meg, amikor Simeon szavaira emlékezik: S a Te lelkedet is tőr járja át, hogy kinyilatkoztassanak sok szívből a gondolatok (Lukács 2, 35). Menekülnek Egyiptomba: Heródes keresi a Gyermeket és meg akarja ölni (Máté 2, 13).  Nem találja a tizenkét éves Jézust: Atyád és én bánkódva kerestünk (Lukács 2, 48). Mária ott áll a keresztfa alatt: Jézus keresztje mellett ott állott édesanyja (János 19, 25). Mindez azonban Mária fájdalmának csak négy evangéliumi megnyilatkozása. A másik háromról: a Szűzanyának a keresztvivő  Jézussal való találkozásáról, a keresztről való levételről, illetőleg halott Fiának ölében való  megpihenéséről (Pieta) és a temetésen való részvételéről csak a tiszteletre méltó ősi hagyomány  tud. Ezzel kerekedik a szakrális számszimbolika szellemében 7-re a Szűzanya keserűsége.

Sajátos egri szőlőműves terminus: "fájdalmasra szed", vagyis már a fájdalmas búcsúra megszüretel.  A szőlőszedést befejező szüreti mulatságot hazánk minden szőlőtermő vidékén megtartották. A táncmulatság helyét, az épületet, a sátrat, lugast szőlőfürtökkel díszítették fel, s aki lopott a szőlőből, annak büntetést kellett fizetnie. Ott, ahol ilyen közös szüreti mulatságot nem tartottak, a szüret befejezését ünnepi vacsorával ünnepelték, amelynek elengedhetetlen része a mai napig is a birkapaprikás.

Szeptember 16. – SZENT KORNÉL ÉS SZENT CIPRIÁN
               – SZENT-GYÖRGYI ALBERT SZÜLETÉSNAPJA – 1893

Szent Kornél és Szent Ciprián

Fábián pápa vértanúsága után csak egy év elteltével került sor az új pápa megválasztására. Szent Kornélt a római papság köréből választották. Nehéz helyzetben volt: vita robbant ki a hitüket megtagadók visszatéréséről. Kornél szerint a bűnbánók előtt meg kell nyitni az Egyház kapuját.  Kornél gyakran váltott levelet Cipriánnal, Karthágó püspökével. Kornélt a Gallus császár idején fellángoló üldözésben elfogták, Centumcellae-be száműzték, itt halt meg 253. szeptember 14-én vagy 15-én.

Szent Cipriánról (Karthagó, 200/210. – Karthagó, 258. szeptember 14.) részletes életrajzi adatok maradtak ránk. Ügyvédként és a retorika tanáraként kezdett dolgozni szülővárosában. Egy barátja hatására lett hívő, majd megkeresztelkedett. Amikor letette a tisztasági fogadalmat, vagyona jelentős részét eladta és szétosztotta az Egyház szegényei között. 248-ban megválasztották a város püspökének. Épp csak átvette a püspökséget, amikor Decius üldözése lecsapott az Egyházra. A császár a keresztényeket a birodalom ellenségeinek tekintette, ezért ki akarta irtani kőket.  Ciprián elhagyta a várost, s egy éven át rejtőzött a környéken, onnan irányította híveit. A pestisjárvány idején megszervezte a betegápolást, a nyomorba jutottak megsegítését. Később, mikor Valerianus császár 257-ben ismét üldözési hullámot indított el, Cipriánt az elsők között állították a prokonzul elé, aki száműzetésre ítélte a püspököt. Száműzetése helyén Ciprián folytatta munkáját, mígnem a legenda szerint, egy álomból tudomására jutott, hogy Krisztus vértanújává kell lennie. Pech... 258 nyarán Valerianus súlyosbította rendeletét, az új prokonzul visszarendelte Cipriánt Karthagóba, hogy ismét ítéletet tartson felette. Hamarosan le is tartóztatták, a prokonzul megbetegedett, Sextiben tartózkodott, ide vitette a püspököt. Az ítélet kard általi halál volt. Tömeg kísérte Cipriánt a vesztőhelyre és a Sextus mezején lefejezték.

Szeptember 17. – PUSKÁS TIVADAR SZÜLETÉSNAPJA – 1844

Szeptember 18. – SZENT LAMBERT napja

Lambert bencés apát, majd Maastricht püspöke (†705), a karoling középkornak Márton mellett alighanem legnépszerűbb szentje. Kemény, harcos egyéniségéért különösen az udvari arisztokrácia és a lovagvilág tisztelte. Ereklyéit Lüttichben őrzik.

A Lambert-kultusz a Rajnavidéken és Brabantban 1000 táján áll virágzásának delelőjén. Korán kisugárzik azonban Európa keletibb, akkor még missziós területeire is. Ismeretét nyilván a bencés szerzetesség és a nyugati lovasság hozta magával Magyarhonba.

Ismeretes, hogy a Dunántúl sokáig a Passau-i püspökség missziós területe volt, amely többek között védőszentjének, Szent István vértanúnak tiszteletét is terjesztette. Így Somlóvásárhely egyházát is neki szentelték. Nyilván e jogcím ellensúlyozására Szent István Skolasztikának, egy sánta atyjafiának rakatott bencés apácamonostort Lambert tiszteletére. Ismeretes az is, hogy a XI. században egy magyar királyi herceg, I. Béla király fia is, a Lambert nevet viselte.

A Muravidéken e nap (Péter napja egyben) időjárását is kíváncsian figyelik, hisz a nyakukon van a vetés, márpedig "40 napig olyan időt várj, mint Péterkor". Ha esik, két ökörrel, de sokszor néggyel sem tudsz kievickélni a sárból, tapasztalták a muravidéki falvakban.

Szeptember 19. – KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSNAPJA – 1802

Szeptember 20. – SZENT EUSZTÁK napja
               – TAMÁSI ÁRON SZÜLETÉSNAPJA – 1897
               – GRÓF BENYOVSZKY MÓRIC SZÜLETÉSNAPJA – 1741

Szent Euszták

Eusztákot korábban Placidusnak hívták. Traianus császár katonai parancsnokaként szolgált. Az irgalmasság cselekedeteiben lankadatlan volt, de bálványt imádott. Hitvese ugyanazt a hitet vallotta, és ugyanúgy gyakorolta az irgalmasságot, Két fiat nemzett Euszták, akiket nemeslelkűsége szerint neveltetett. Placidus egy vadászat közben szarvascsapat nyomaira bukkant. Követte a nyomokat, majd meglátott egy gímet, amelyik a többinél pompásabb és nagyobb is volt, s a csordát elhagyva előreszökkent az erdő sűrűjébe. Mialatt katonái a többi szarvassal törődtek, Placidus minden igyekezetével ezt az egyet követte, és igyekezett kézre keríteni. Miközben erejét megfeszítve követte, a szarvas egy szirt tetejére hágott. A közelébe érve Placidus lázasan gondolkodott, hogyan ejthetné el. Mikor alaposabban szemügyre vette a szarvast, agancsai között megpillantotta a szent keresztet a nap fényénél tündöklőbb alakban, s Jézus Krisztus képmását, aki a szarvas szája által – miként hajdan Bálám szamara által – így szólította meg őt: „Miért üldözöl, Placidus? Irántad való irgalomból jelentem meg néked ebben az állatban. Én vagyok Krisztus, akit te ismeretlenül tisztelsz. Alamizsnáid feljutottak színem elé, ezért jöttem el. E szarvasban, akire vadásztál, én vadásztam terád.”

A fentiek arra engednek következtetni, hogy a vadász Hubertus Euszták középkori és észak-európai másolata volt (ami még nem kérdőjelezi meg egy bizonyos Hubert németalföldi püspök létezését), Euszták pedig eleve legendás alak lehetett. A szarvas, amelyik kettejüknek megjelent, eredetileg az ősszel felbukkanó szarvas-csillagzatok valamelyikét testesíthette meg. A mondák szarvasai az  agancsukon hordozták a Napot vagy a sarkcsillagot, mindkettőnek ősi jele a kereszt. A naphordozó  szarvas értelemszerűen a nappálya menti csodaszarvasok valamelyike, az ilyenkor már jól látszó  Bika vagy még inkább az Orion (mint Szarvasfő), mely egyrészt maga is fontos kereszteződés  csillagképe – a feje  fölött  keresztezi egymást a nappálya és a Tejút (aminek az agancsai közt  keresztet viselő szarvas illő és egyben aktuális jelképe, mivel a Nap időszámításunk kezdetétől a  nyári napforduló idején épp az Orion fölött jár), másrészt a csillagképet megszemélyesítő istenek  és héroszok, a szarvas alakúak is, mint Aktaión és a hindu Pradzsapati, de maga a névadó Orion is  ugyanolyan kivégzett áldozatok, mint a keresztre feszített Megváltó, a mi Csodafiúszarvasunk. A Sarkcsillagot viselő szarvas a lapp monda és a magyarok csodaszarvasünője lehet: ennek agancsa, a Cassiopeia csillagkép valóban hordozni látszik a Sarkcsillagot.

Szeptember 21. – SZENT MÁTÉ
               – SZÉCHENYI ISTVÁN SZÜLETÉSNAPJA – 1791
               – AZ ELSŐ BALATONI GŐZHAJÓ ELINDULÁSA – 1846

Szent Máté

Máté apostol és evangélista névünnepét már a legkorábbi martirológiumok (vértanú-akták) szeptember 21-ére tették. Rómában a XI. századtól ez a nap a hivatalos emléknapja. Szeptember 21. még a Szűz jegyébe esik, de már közel a Mérleg hava és véle új határnap: az őszi napéjegyenlőség napja. Az a kevés, amit Mátéról tudunk, magyarázza, miért épp ő kapott helyet itt, szeptember utolsó dekádjában.

Máté, akit Lévinek is hívtak, a hagyomány szerint az első evangélium szerzője. Adószedő és vámos volt Kafarnaumban. Épp a vámházban ült, és tette a dolgát, amikor Jézus felszólította, hogy kövesse (Mt 9, 9). Az adószedő és a vámos elengedhetetlen kelléke volt a mérleg. Nemcsak azért, mert abban a korban a készpénzfizetés még nem volt általános, és a terményből, portékából a köteles részt ki kellett mérnie. Az ószövetségi idők fizetőeszköze a súlyra mért nemesfém volt – a később használatos pénzegységek nevében fennmaradt a régi súlymértékeké (sékel, mina, tálentum) –, de a pénzérmék súlyát is ellenőrizték, hiszen a csalást leggyakrabban az érmék körülnyírásával (nemesfémtartalmuk csökkentésével) követték el. Kafarnaum, ahol Máté működött, határváros volt Heródes Antipász és Fülöp részesfejedelmek római oltalom alatt álló országocskája között. Mérleg és határváros: ez lehetett az a két evangéliumi mozzanat, amely Mátét illetően a jelképekre fogékony (s a hagyományokra is ügyelő) korai naptárszerkesztőket befolyásolta.

Az evangéliumok szűkszavú adatait a későbbi legendaszerzők dúsították fel a tőlük megszokott „ponyvastílusban”. Eszerint az apostolok szétszéledése után Etiópiában hirdette az igét. Amikor az általa megtérített uralkodó meghalt, utóda szemet vetett az elhunyt király keresztény leányára, akit Máté felvett az Istennek szentelt szüzek közé. Mivel a frigy egyetlen akadálya az apostol volt, a király megölette: ima közben leszúrták hátulról, illetve bárddal fejezték le. Más változat szerint máglyán végezte, egy hagyomány azonban úgy tudja, hogy imájára a tűz kialudt és késő öregkorában halt meg békében. A szent nők legendáiból jól ismert mozzanat: kéjvágyó pogány kényúr keresztény szűz ártatlanságára tör. Itt azonban semmi sem indokolja szerepeltetését, hacsak az nem, hogy Máté-nap a Szűz jegyébe esik.

A népi regula szerint: "Ha Máté napján tiszta idő vagyon, a bornak esztendőre nagy bőségét várják." Sok vidéken ez a nap jelezte az őszi búza vetésének kezdetét. Ezt a munkát férfiak végezték. Máig élő hagyomány az ültetésre váró búza szentelése. A vetés régebben szinte országszerte karácsonyi abroszból vagy házszövésű sütőabroszból történt, ugyanabból, amelynek vásznából az aratógatya is készült. A gazda ilyenkor ügyelt szavaira, szinte szótlanul dolgozott, s a munka végeztével magasra dobta a vetőabroszt, hogy akkorára nőjön a búza. A Máté napi időjárásból a szőlősgazdák jó idő esetén jó bortermésre számíthattak.

A régi szegedi öregek vetés előtt imádkoztak. A vetőmagra keresztet vetettek: Atyának, Fiúnak,  Szentlélök Istennek nevibe elvetöm, szaporodj! Göcsejben az első szántás első fordulóján a gazda az ekeszarvára akasztotta az olvasóját és imádkozott. Vetésnél pedig a múlt század elején a  magvető megmosta a lábát és tiszta fehérneműt vett magára. Nyelve alá három búzaszemet tett, és egészen a vetés elvégzéséig ott is tartotta. Ha szóltak hozzá vagy köszöntek neki, nem válaszolt.  Mint mondták, azért, hogy a madarak nyelve leragadjon, és ne kapjanak rá a vetésre.

Szeptember 22. – SZENT MÓRIC

Csak egy-két nap, és a sötétség meg a világosság örökös harcában az utóbbi húzza a rövidebbet.  Szeptember 24-én az éjszaka hossza tavasz óta először haladja meg a nappalét. E fordulópont körül minden ünnep, emléknap jelentőségteljes. Szeptember 22-én ülte meg a régi katolikus egyház kedvelt szentjének, Móricnak a neve napját. Móric (Mauritius) katonaszent volt, Róma keresztény hitű thébai (egyiptomi) légiójának parancsnoka. A legenda szerint Galliában, 287-ben, császári parancsra végezték ki hitéért összes katonájával együtt. Ausztria és Mantova patrónusa, az olasz és a német reneszánsz művészeinek kedvelt modellje, az égi légiók közül szeptemberét vezényli Mihály főangyal keze alatt. Szerecsenként ábrázolják – neve azt jelenti: „mór” (görög mauron = „fekete”) –, talpig vértezetben, jelvényével, a szardíniai Szent Móric-rend vörös keresztjével.  Mint jelvénye is mutatja, a sötét bőrű Móric katonatársával, az aranyhajú Györggyel párban áll.

Tiszteletét kezdetben a dinasztiák és az arisztokrácia, majd az első millenniumtól kezdve a feudális nemesség, püspökök és monasztikus szerzetesrendek is terjesztik. Kétségtelen, hogy Móric jellegzetes erényei: a kötelességteljesítés és önfeláldozó hűség a koraközépkor arisztokratikus társadalomszemléletét, a kezdődő lovagvilág eszményeit is kifejezte. Hivatása magyarázza, hogy Móric sokfelé a katonák, fegyverkovácsok, késesek védőszentje lett. Nem világos, hogy miért folyamodtak hozzá podagra és gyermekek bélpoklossága, fülbántalmai ellen. Talán azért, hogy a szellemként fölfogott betegségre a segítségül hívott vitéz katonával akartak ráijeszteni.

Tudnivaló, hogy Szent István a bakonybéli monostort Móric tiszteletére alapította, aki a szász uralkodóháznak, Gizella királyné nemzetségének volt családi patrónusa. Niederaltaichból népesítette be: a szerzetesek között volt sógora, Günther is, aki viharos ifjúság után Móric altaichi oltárára helyezte világi vitézségének jelképeit. Néhány évig Szent Gellért is idevonult lelki magányba. Végezetül itt kell még megemlítenem, hogy a középkorban a lovagi kard megáldásánál György és Sebestyén mellett, Móricot is segítségül hívták. Móricnak a Szent Kereszt szögével ékesített lándzsáját a hagyomány szerint Szent István királyunk kapta Ottó császártól nászajándékba. György a világosság győzelmét hirdeti, Móricnál bőrének színe és vértanúságának időpontja ad naptári értelmet a thébai légió értelmetlen halálának.

Szeptember 23. – ŐSZI NAPÉJEGYENLŐSÉG
               – SZENT TEKLA napja

őszi napéjegyenlőség

A csillagászati ősz szeptember 23-án kezdődik. (Értelemszerűen, a déli féltekén e napon kezdődik a csillagászati tavasz. gy.k.) Ettől kezdve a Nap a Baktérítő felé távolodik az Egyenlítőtől, sugarai egyre laposabb szöget zárnak be a földtengellyel. Ezért az északi féltekén rövidülnek és hűlnek a nappalok, közelít a tél. A meteorológiai ősz Európában már szeptember elején beköszönt. A régi kelták és a kínaiak viszont már augusztus elején megülték az ősz kezdőünnepét, náluk az őszi napéjegyenlőség napja az évszak zenitje, annak eszmei közepét foglalta el. A kínai naptárban például az ősz augusztus 7-én kezdődik és november 6-ig tart s az őszpont az évszakot majdnem pontosan kétszer másfél holdhónapra, 46 illetve 44 napra osztja. A kínai és japán őszt a krizantém-ünnepek aranyozzák be. Ez a virág, melyet Európa csak a XVIII. század végén ismert meg, a japánok és kínaiak „őszi rózsája” volt. Nyílásának ideje miatt e gondolatot Európa is átvette, így lett a krizantém őszszimbólum, a temetők halottak napi dísze nálunk is.

Szent Tekla

Szűz hava az első szűz mártír halálának emléknapjával zárul. Szent Tekla volt a hagyomány szerint az első nő, aki keresztény hitéért vértanúhalált halt. Történetét az apokrif Pál cselekedetei című  írás meséli el. Eszerint a phrűgiai Iconiumban élt, s az odalátogató apostol hatására elhagyta vőlegényét, hogy Jézus szűz jegyese legyen. A cserbenhagyott férfiú bosszúból mindkettőjüket följelentette a kormányzónál. Pált elűzték a városból, Teklát pedig, miután nem volt hajlandó megtagadni hitét, máglyára küldték, de a lángok nem ártottak neki. Ekkor oroszlánok elé vetették, de azok szelíden a tányér szélére pöckölték a kicsit már füstszagú szűzet (a lába elé kuporodtak).  Végül pogány római barátaink kifogytak az ötletekből és elengedték. Tekla Szeleukia mellett egy barlangba húzódott vissza, ahol a környék betegeit gyógyítgatva magas kort élt meg. A megújuló üldözések idején egy csapat katona jött érte, hogy foglyul ejtse, ekkor Tekla fohászára megnyílt a szikla és befogadta őt. Attribútumai a mártírok pálmaágán kívül a láng nyaldosta oszlop és a (panaszkönyvet kérő) lábainál heverő oroszlánok.

Tekla tisztelete a keleti egyházakban (Egyiptom, Bizánc) gyorsan elterjedt, de gyökeret vert Rómában, illetőleg a középkor folyamán Itáliában, a francia Lyon és a spanyol Tarragona városában is. A kultusz spanyol ihletésre a XVIII. században Bécsben, Prágában, Münchenben is fölbukkan. Az apró kockákra vágott teklakenyér ember és jószág oltalmára, gyógyítására kedvelt szentelmény.

Útszéli szobra áll (állott?) – nyilván jószágvédő célzattal – Nagycenken, föltehetően a Széchenyi-család pietásából. Lábánál két oroszlán hever (t).

Kiskomlós, német nevén Ostern, bánáti falu királyi kamarától épített templomának (1807) Tekla a védőszentje, amely egyúttal a szentnek egyetlen magyarországi patrociniuma.

Szeptember 24. – MÉRLEG HAVA
               - SZENT GELLÉRT PÜSPÖK napja

a Mérleg Hava

A Szűz havát szeptember 24-ével Mérleg hava követi a sorban. A hónap ura, a Mérleg jegy már régen  nem fedi a hasonnevű csillagképet, mindazonáltal ez utóbbi ma is az őszi napéjegyenlőséget követő  hónapot szolgálja jelképeivel. A szóban forgó csillagkép (latin Libra) halovány, jelentéktelen négyszög, viszonylag későn, a Kr.e. utolsó századokban lett önálló csillagzatként az Állatöv része. A görögök korábban a Skorpió csápjainak nevezték.

A Mérleg képe – kétkarú eszközről lévén szó, amellyel serpenyőit egyensúlyba hozva mérnek – az őszi napéjegyenlőséget, a világosság és a sötétség egyensúlyát jelképezi. Előszeretettel ábrázolták a szomszédos Szűz kezében a kozmikus rend, igazságszolgáltatás szimbólumaként, de tarthatta férfialak is: Mokhosz például a súlyok mondabeli feltalálója, vagy Héphaisztosz (Vulcanus), akit a Mérleg készítőjének hittek, és olümposzi védnökének tettek meg, esetleg gazdátlan istenkéz. A rómaiak a naptárújító Julius Caesar alakjával társították, a hízelgő Vergilius viszont a rendteremtő Augustus égi képmásának tette meg a Mérleg tartóját, a császár ugyanis épp szeptember 23-án született.

Szent Gellért püspök

Gellért, Csanád első püspöke (*kb.980 - †1046). Előkelő velencei család sarjadéka. Hét éves korában súlyosan megbetegedett. Szülei egyetlen gyermeküket a kor jámbor szokása szerint szerzetesi ruhába öltöztették, vagyis Istennek és a bencés rend szentjeinek oltalmába ajánlották: oblátus, Istennek áldozott személy lett belőle. Szerzetesként Bolognában tanul, majd a velencei Szent György-monostor apátjául választják meg. Hamarosan lemond azonban a klastrom „fejedelemségéről”, hogy majd Jeruzsálemben remetéskedjék. Útközben Dalmáciában hajótörést szenved, és így hazánkba, sőt Szent István udvarába jut. Itt a király tanácsadója, Imre herceg nevelője lesz.

Néhány év múlva szíve vágyát követve, a bakonybéli remeteségbe vonul.

Gellért bölcsességét, atyai szívét árulja el a symphonia Ungarorum ismert jelenete is: éjszakai szállásán egy őrölgető szolgáló magyar nótájának hangjára ébred föl. A dallamot szépnek,  különösnek találja, a lányt pedig jókedvvel végzett munkájáért megjutalmazza. Így lett Gellért a magyar népköltészet első hírmondója.

Szent István halála után a vallási és trónviszályok idején Gellért a lázadók kezére kerül. "A Duna mellett nagy sok nép vevé körül, és hagyinálni kezdék kővel. Ő kedég szent keresztnek jegyét  hányja vala eleikben és egyik sem találja vala. Annak utána ragadák mind szekerestül, és egy nagy hegyrül aláereszték, kinek Kelenfölde neve. De mikoron még es élne, gerelyekkel átalverék őtet, és  egy nagy kövön az Duna szélén eltörék fejét, és azonképpen mártiromságnak koronáját vevé. Az mely  kövön kedég kiontották vala agya velejét, hét esztendég semmi árvíz el nem moshatta vérét, míg  felgyűjteték az jámbor egyházi népektül." A hagyomány szerint ezen a helyen a sebek begyógyultak,  a törött csontok helyükre illeszkedtek, ha fölöttük a sebesült anyja, lánytestvére vagy jegyese  egy Üdvözlégyet és egy Hiszekegyet elmondott.

Topolyán úgy tartották, hogy az ördöggel szövetségre akarók éjszakája Gellért éjszakája. Aki el akarja sajátítani a boszorkánytudományt, az ezen az éjszakán éjfélkor menjen a keresztútra, vigyen magával krétát, húzzon vele maga köré kört, hogy védve legyen. A körből tárgyalhat azután az ördöggel, akit arról ismer fel, hogy tüzes nyelve van, a szeme világít, iszonyatosan fekete és kénkőszagú, büdös. Ha megkapta a "tudományt", a boszorkányságot, akkor öregasszony képében vagy fejetlen ló, óriási bakmacska, parázsló szemű vörös kutya, anyadisznó, és még ki tudja, minek a képében nem, kísérthet, okozhat kárt, bajt a másik embernek.

Szeptember 26. – SZENT KOZMA ÉS SZENT DAMJÁN napja
               – SZENT JUSZTINA napja

Szent Kozma és Szent Damján

Kozmáról és Damjánról, a korai egyház két nagy vértanú szentjéről legendájukon kívül alig tudunk egyebet, minthogy a szíriai Cirusban szenvedtek mártíromságot a diocletianusi üldöztetések alatt 303-ban. Állítólag Arábiában születtek. Ikertestvérek voltak, és mindketten a gyógyítást választották élethivatásul. Ingyen gyógyítottak, és a gyógyírt is ajándékképpen adták a betegeknek. Ezért nevezték őket „pénzteleneknek”. Mivel keresztények voltak, betegeiknek nemcsak a testét, hanem a lelkét is ápolták. Tevékenységük színtere Kilikia (Cilicia) volt. Tiszteletük már az V. században túlnőtt működési területükön. Ünnepük, szeptember 27-e, a VII. században került a liturgikus könyvekbe. Úgy tartják, hogy első római templomuk fölszentelésének a napja volt ez.  (1969-ben Róma egy nappal korábbra tette névnapjukat.) Különösen a keleti egyház tartja nagyra őket, de mint az orvosok, felcserek és borbélyok (Kozma), valamint a patikusok patrónusai (Damján), no és persze a betegségekben szenvedőké, a járvány sújtotta vidékek lakóié, egy időben nyugaton is népszerűségnek örvendtek. Ebben nem kis része volt annak, hogy mint a Medici család házi szentjeit (Cosimo Medici révén) a reneszánsz Firenze művészei sok-sok példányban megörökítették őket. Szerepkörükből adódóan elsősorban fogadalmi képeken találkozunk velük a Szűzanya kísérőiként, néha más gyógyító szentek, például Rókus és Sebestyén társaságában. Az orvosok egykorú viseletéről ismerhetők fel: prémmel szegélyezett sötétvörös talárt és kerek vörös sapkát viselnek. Attribútumaik: patikamérleg, gyógykenőcsös doboz, sebészkés, gyógyszerészmozsár és hasonlók.

Szent Jusztina

Antiókhiai Szent Jusztina (szept. 26.) legendája fő vonalaiban a többi szűz mártírét követi. A keresztényfaló Diocletianus idejében történt állítólag, hogy egy antiochiai mágus, bizonyos Cyprianus beleszeretett a keresztény szűzbe, és mindenféle ördögi praktikával megpróbálta a magáévá tenni. Még a sátánt is megidézte, de az felvilágosította, hogy helyzete reménytelen, mert Jusztina (Iustina) Jézus jegyese, és keresztvetésére az ő, mármint az ördög minden hatalma semmivé foszlik. Cyprianus ettől észhez tért, megkeresztelkedett, majd városa püspöke lett. Az üldözések során együtt haltak vértanúhalált Nikomédiában. Helyi specialitás szerint, szurokkal, viasszal, zsírral teli katlanban főzték őket, de miután az nem ártott nekik, unalmas, de jól bevált módon lefejezték őket, testüket pedig, az újrahasznosítás jegyében, kutyáknak vetették eledelül.

Szeptember 27. – PÁLI SZENT VINCE

Páli Szent Vince (Ranquine, 1581. április 24. – Párizs, 1660. szeptember 27.) tizenöt évesen kezdte meg tanulmányait, majd 1600-ban pappá szentelték. Marsailles-be indult egy örökösödés kapcsán, majd az ügy zárultával, visszafelé kalózok támadták meg és eladták rabszolgának. Több gazdája volt, egyiket sikerült megtérítenie, vele együtt szöktek meg csónakon Tuniszból. 1607-ben érkezett meg Avignon-ba. Az 1605 és 1608 közötti időről nincs hiteles adat. 1610-ben állást kapott: IV. Henrik első felesége, Valois Margit házikáplánja lett. Ebben az időben ismerte meg Bérulle-t, aki hamarosan megalapította az oratoriánusok francia ágát. 1612-ben megkapta Bérulle egyik társától a Clichy nevű plébániát. Majd nevelői állást vállalt Philippe-Emmanuel de Gondi gróf családjában. Három év múlva lemondott nevelői állásáról és elvállalta egy Lyon közelében lévő plébánia vezetését. Itt alapította az első Szeretet-Testvérületet, amelynek feladata a szegény betegek gondozása volt. Missziókat tartott, gályarabokkal kezdett foglalkozni, kinevezték a gályarabok lelkipásztorává. Hamarosan több francia kisvárosban megalakultak az általa kezdeményezett szegény- és beteggondozó Testvérületek. Közben társakat talált, akik hajlandónak mutatkoztak a missziós tevékenységre, a Szent Lázár priorátusban volt az otthonuk, innen kapták később a lazaristák elnevezést. 1643-ban megalapította a Szeretet Leányai társulatot, amely külföldön Irgalmas Nővérek néven vált ismertté. 1655-től súlyos beteg volt, 1660-ra majdnem teljesen lebénult. Rövid haláltusa után 1660. szeptember 27-én halt meg. 1729 augusztusában boldoggá, majd 1737-ben szentté avatták.

Szeptember 28. – SZENT VENCEL napja
               – SZENT FORSEUS PÜSPÖK napja
               - TOMPA MIHÁLY SZÜLETÉSNAPJA – 1817

Szent Vencel

Vencel királynak, a csehek nemzeti szentjének († 929) tisztelete hazánkban sem volt ismeretlen. A nyugati gyepűvidéken, Gyanafalván (most Jennersdorf csúfolják) a középkorban (1208) templom állott a tiszteletére. Ma is ő a falu védőszentje. Kőhalom (ezt meg Steinberg-nek mekegik a vérszegény osztrákok) is patrónusául választotta 1875-ben.

Selmecbányán a XIV. században kápolnája volt. Tótvázsony középkori patrónusa (1350). Valószínű, hogy Viszló és talán Vajszló, továbbá hajdani Szentvincló (Pókaszentgyörgy mellett 1336) helyneveink az ő emlékezetét őrzik. Kultusza a barokk időkben a dinasztikus jámborság hatására hazánkban is megújult.

Legendájából tudjuk, hogy az Oltáriszentség gabonáját apródjaival maga aratta le, csépelte ki, és őrölte meg. Hasonlóan, a misebort is maga szüretelte és préselte. Nem csoda tehát, hogy hazánkban is több helyen a szőlőhegyek védőszentje lett. Névnapja is a szüreti hetekre esik.

A tállyai templom Vencel-oltárához a szent ünnepét követő vasárnap a szőlősgazdák égő fáklyával, gyertyával jönnek misére. Az oltárképet és szobrokat ilyenkor szőlőfürtökkel és venyigével díszítik föl. A nyolcad elmúltával a papot illeti. A tabáni (Buda) templom egyik mellékoltárának barokk Vencel-szobrát itteni szőlőművesek állíttatták, akik őt választatták védőszentül.

Szent Forseus püspök

Forseus püspök minden erényben és jóságban bővelkedve érte el utolsó óráját. Haldokolván meglátott két angyalt, akik felé közeledtek, hogy lelkét magukkal vigyék, és megpillantott egy harmadikat is, amint pajzzsal és villámló karddal fölfegyverkezve előtte haladt. Ekkor ördögök kiáltozására lett figyelmes: „Lépjünk elő, és szeme láttára vívjunk ütközetet!” Ahogy tehát előléptek, ellene fordulva tüzes nyilakkal hajigálták, de az angyal, aki előtte repült, pajzsával felfogta, és azonnal kioltotta a nyilakat. (…) Valahányszor az ördögök ellene mondtak, iszonyatos erejű harc  tört ki, mígnem az Úr ítéletére az angyalok diadalmaskodtak, az ellenség legyőzetett, a szent  férfiút pedig véghetetlen fényesség borította be. Az egyik angyal így szólt hozzá: „Nézz vissza a  világra!” Visszanézett, és egy sötétlő völgyet látott meg és négy tüzet a légben, egymástól némi  távolságra, Így szólt hozzá az angyal: „Ez az a négy tűz, mely a világot lángba borítja: az első a  hazugság tüze, midőn az emberek a legkevésbé sem tartják be, hogy ellene mondjanak az ördögnek és  minden csábításának, ahogy a keresztségben megígérték; a második a kívánságé, midőn az evilági  gazdagságot az égiek szerelme elé helyezik; a harmadik a viszálykodásé, midőn nem átallják  felebarátaik lelkét hiábavalóságok miatt megsérteni; a negyedik a kegyetlenségé, midőn semmiségnek  tartják a gyengék kifosztását és becsapását.” Ezután a tüzek közeledtek egymáshoz, egyesültek,  majd elindultak feléje. Félve mondta az angyalnak: „Uram, közeledik hozzám a tűz.” Erre az angyal:  „Amit nem gyújtottál meg, az nem fog megégetni téged: mert ez a tűz a cselekedetek szerint méri  meg az egyes embereket, és miképpen a meg nem engedett vágy égeti a testet, úgy égeti az ezért  kijáró büntetés is.”

Végül az angyalok visszavitték saját testébe. Hozzátartozói már keservesen gyászolták, hiszen halottnak hitték. Ő viszont egy ideig még élt, és jócselekedetekben, dicséretesen fejezte be életét.
(Legenda Aurea)
 

Szeptember 29. – SZENT MIHÁLY FŐANGYAL napja
               – A PÁKOZDI CSATA – 1848 emléknapja (Mikor megfingattuk Jellasicsot, meg a 2x-es  túlerőben lévő csürhéjét! gy.k.)

Szent Mihály arkangyal

A Mihály (Michael) név azt jelenti: ‚Kicsoda olyan, mint Isten?’ Mihálynak sok olyan dolgot tulajdonítunk, ami csodás erőt kíván. Dániel tanúsága szerint ő serken föl majd az Antikrisztus napjaiban, és ő védelmezi, oltalmazza a kiválasztottakat (Dán 12, 1). Ő harcolt a sárkánnyal és angyalaival, s az égből levetve nagy győzelmet aratott rajtuk. Ő vitatkozott az ördöggel Mózes testéről, mert az elő akarta adni a testet, hogy Isten gyanánt imádják a zsidók. Ő veszi át a holtak lelkét, és az örvendezés paradicsomába vezeti őket. Hajdan a zsinagóga fejedelme volt; ma az Úr az Egyház fejedelmének állította. Mint mondják, ő sújtotta csapásokkal az egyiptomiakat, ő választotta szét a Vörös-tengert, ő vezette a népet a pusztában, és ő vezette be őket az Ígéret Földjére. A szent angyalok seregében ő Krisztus zászlótartója; az Úr parancsára majd ő öli meg az Olajfák hegyén az Antikrisztust. Mihály arkangyal szavára támadnak fel a halottak, s ő mutatja meg az Ítélet Napján a keresztet, a szögeket, a lándzsát és a töviskoronát.

Szent Mihály arkangyalt gyakran ábrázolják egyik kezében kivont karddal, a másikban kétkarú mérleggel, amelynek mindkét serpenyőjében egy-egy csöpp meztelen lélek reszket. A mérleg nincs egyensúlyban, egy csúf kis ördög az egyik serpenyőt alattomban lehúzza. Nem véletlen, hogy e kép: a lélekért vívott párharc az ördöggel megjelenik a Mihállyal szomszédoló szentek legendáriumában is. Áttételesen Jusztina legendájában: a szerelmes Ciprián varázsláshoz folyamodik, és megidéz egy démont, hogy az a leány szívét „tiltott szerelemre gerjessze” iránta. A több menetes küzdelem során, melynek leírása nem nélkülözi a humort sem, a leány egyedül vív meg az ördöggel és győz.  Szent Forseus (szept. 28.) esetében viszont a viadal a Szent Mihály-i mintát követi. A Legenda aurea leírása szerint a szent haldokolván végignézi, amint két angyal a lelkét a túlvilágra kíséri, s egy harmadik, pajzzsal, villámló karddal fölfegyverkezve legyőzi a lelkét megkaparintani kész, tüzes nyilakkal támadó ördögöket. Az angyal és a főördög közti szóváltás a lélek fölötti bíráskodásba torkollik e szavak kíséretében: „Ítélkezzünk Isten színe előtt!” Mihály nemcsak a végítélet bírája, hanem a lelkek vezetője, a holtak túlvilági szószólója is. A zsidó hagyomány úgy tartja, Mihályt küldte az Úr, hogy az elhunyt Mózesről gondoskodjék, a keresztények szerint viszont Máriát vitte az égbe. Temetők, temetőkápolnák, csontkamrák védnökének tekintették, innen a halottszállító eszközök „Szent Mihály lova” neve. A Göncöl egyik régies neve, „Szent Mihály szekere” azoknak a példáknak a számát szaporítja, melyek tanúsítják, hogy a régiek e csillagképben halottas menetet, halottaskocsit láttak.

Már Szent István királyunk magának és házának örök üdvösségére Mihálynak szenteli a veszprémi székesegyházat (1009). Ő a patrónusa a váci és erdélyi, társpatrónusa az egri egyházmegyének is.

Szent Mihály arkangyal ünnepét megjelenése, győzelme, templomszentelése és emlékezete ünnepének nevezzük.

Szent Mihály naphoz sokféle időjárással kapcsolatos hiedelem fűződik. Ha Mihály itt találja a fecskéket, akkor hosszú-szép őszre lehetett számítani. A pásztorok az állatok viselkedését kísérték figyelemmel, s abból következtettek a várható időjárásra. A természetben, az időjárásban is változás áll be, Szent Mihály napja az ősi napéjegyenlőség tájára esik, mintegy ott áll a tél kapujában. "Szent Mihály-nap után egyicce víz, két icce sár." Egy göcseji mondás szerint Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet. Szamosháton pedig azt mondják, hogy aki Szent Mihály-nap  után szalmakalapban jár, attól nem kérnek tanácsot. A juhászok úgy tartották, ha Mihály éjszakáján összefekszik a birka, akkor nagy tél lesz, ha pedig szét, akkor enyhe. Az idő hidegebbre fordul, a bánátiak szerint megszakad a fű gyökere. Úgy is mondják, hogy "Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet". A palicsiak szerint a hal a víz fenekére húzódik, nincs többé halfogás.

Ez a nap a kisfarsang kezdetét is jelentette. Ez az időszak Szent Mihály napjától Katalin napjáig tartott. A gazdálkodóknak a számadás napját is jelentette, a pásztorok hazahajtották az állatokat, elszámoltak, kezdetét vette a kukoricatörés. Valamikor eddig legelt a Szent György napkor kieresztett marha a pusztán. Dunántúlon ez a nap a gulyások jelentős ünnepe volt. A pásztorok Csíkban ekkor térnek vissza a havasokról, és télire gazdáik gondviselésére bízzák a jószágot. A  juhászok is ilyenkor adják át a juhokat, kapják meg a bérüket, és a többi cselédhez hasonlóan vagy  újból elszegődnek a régi gazdához, vagy új gazda után néznek. A szegődtetés, a "váltakozás" napja  Szent Mihály napja. A cselédek ekkor változtatnak helyet, ekkor költözködnek.

Ekkorra már megforrt a déli szőlőhegyek - az évi átlagnál korábban szüretelt - szőlőinek bora.  Ezért hívták a délmagyarországi területeken Borszűrő Szent Mihály napjának az egyébként a gazdasági év szempontjából mindenhol az országban oly jelentős napot. Ekkortól lehetett szűrni a bort, ekkortól kezdődhettek a lakodalmak. Sok helyen - elsősorban az Alföldön és Eger környékén - Szent Mihály napja a szüret megkezdésének időpontja. Ennek mindent alárendeltek Eger városában: szünetelt a bíráskodás, a diákok szabadságot kaptak (igaz, szüreti munkájukat mindig elvárták).

Országszerte emlékezetesek voltak a szentmihályi vásárok, amelyeket a nagyobb városokban tartottak. A távolabbi helyekről, akkor még lovaskocsival, vagy ökrös szekérrel mentek a vásárba.  Így árultak a vargák, a csizmadiák, a kádárok, a szíjjártók, a szűrszabók stb. Sok árus mondókával  csalogatta a vevőket: "Asszonyok, asszonyok, gatyamadzag, pöndölmadzag, vékony madzag, vastag  madzag, széles madzag, keskeny madzag, fehér madzag, sárga madzag, Nem dicsérem, jól megmérem,  Tessék kérni!"

De nemcsak azért mentek a vásárba, hogy megvegyék, amire szükségük van. Ez szórakozást, ismerkedést, hírszerzést is jelentett az embereknek.

Ilyenkorra már megforr az újbor, beindul a pálinkafőzés, kezdődhet a lakodalmazás őszi időszaka.  Az apátfalvi öregek szerint a legény Szent Mihály napján vitte el a lánynak a jegykendőt, ha még Katalin napja előtt meg akartak esküdni. Ez az időjárás még alkalmat adott arra, hogy a szabadban főzzenek és táncoljanak, esetleg a szabadban felállított asztaloknál étkezzenek, mert a kis falusi házak nem voltak alkalmasak a nagy vendégsereg befogadására.

E naphoz is kapcsolódik női munkatilalom: aki ilyenkor mos, kisebesedik a keze, aki pedig mángorol, annak egész évben dörögni fog a háza felett az ég.

Szeptember 30. - SZENT JEROMOS napja

Jeromos egyházatya, a betlehemi remeteségében ő fordította az akkori latin köznyelvre (vulgata versio) a Szentírást. Legendája azt állítja, egyszer egy sántikáló oroszlán ment oda hozzá.  Jeromos kiszedte talpából a tövist, mire az állat hűségesen őrizte jótevőjét. Ezért a szentet oroszlánnal szokták ábrázolni.

Jeromos az ókori Stridon szülöttje, amelyet a kutatás Csáktornya (jelenlegi gúnyneve: Čakovec)  muraközi városkával azonosít. Itt emelkedett a Zrínyiek vára is. A pálosok Jeromos tiszteletére emelt temploma (1446) hajdan jeles búcsújáró hely volt. Az a körülmény, hogy a majdani magyar haza szülöttje volt, továbbá, hogy a betlehemi barlangban remetéskedett és megírta a rend szellemi ősének, Remete Szent Pálnak életrajzát, Jeromost pálosaink körében különösen tiszteltté tette. A pálos Báthori László Jeromos szellemi ösztönzésére fordította magyarra a Bibliát. Életrajzát Orosz Ferenc rendtárs írta meg magyarul: Szent Jeronimus. Egyedül valóságnak ékessége. Az Thebaisbéli dütsőséges Szent Pál pátriárkának, remeték fejedelmének és mesterének élete és halála.

***

Íme hát szeptember...Legalábbis, amit írásban megmutathatok, meg tudok mutatni belőle. Én szeretem a szeptembert  (is)... Az idő még szinte nyármeleg, de már nincs az a perzselő hőség. A fények ferdén esnek, az erdők kezdenek színesedni.. Az avar is egyre erőteljesebb őszillatot áraszt. A lágy fényeivel, illataival nyugalmat sugall ez a hónap. Most a legjobb kirándulni, túrázni, erdőt járni. Az egyre  gyakoribb őszi esőknek, a nedvességnek köszönhetően pedig egyre több a gomba, így aki szereti, már  indulhat is gombászni!... Ja, és hozzon nekem is!:))

Egy kis szeptemberi hangulat Vivaldi mestertől ITT