Szia gaboc75!
Hát tudod, ez a vers csodás! Nagyon megragadott. Milyen jó lenne egy ilyen férfit találni, aki így szeret egy nőt! Szerintem ilyen csak a versekben létezik...
Köszi, hogy leírtad!
M
Szia mash!
Ó nem! ne hidd!
Mióta azt a verset olvastam, mit Te tettél fel, mindíg visszatérek hozzá...már kívülról tudom. Pedig eddig sohsem olvastam. Annyira magaménak érzem...annyira rólam szól...Persze ezt Te nem tudhattad..
De a gratulációd nagyon jól esett. Őszintén, büszke vagyok magamra most!
Én köszönöm!
Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
forró és különös, áldott, nagy Látomás,
aki sohasem egy s aki sohase más,
aki engem megért, aki engem szeret.
Mert ő megért. Neki, óh jaj, csupán neki,
bús, áttetsző szívem többé már nem talány,
sápadt homlokomnak verejték-patakán
frissítve omlanak az ő szent könnyei.
Barna, szőke, vörös? Óh, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen,
mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.
Nézése hallgatag szobrokénak mása,
szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen:
mint elnémult drága szavak suhanása.
A szíveddel láss, halljad a szavát,
halkan suttogva,vagy hangosan kiált.
Neked üzeni feketén fehérrel,
hogy a szeretet a legdrágább erénye.
Hiányzik ha nincs,ha van,nem becsülöd,
ingyen is a tiéd,ha sok van kerülöd.
Szebbé teszi napod,csak neked ragyog
de megöl,elpusztít ha meg nem kapod.
Irányítja sorsod,vele szebb a világ,
a bajt,a nehézséget könnyen vészeled át.
Ha megkopik,ha múlik azonnal észleled,
a szíved is másképp ver,rögtön észreveszed.
Addig lesz tiéd míg te is akarod,
fogd erősen,szorítsd,szorosan markold.
Ápold melegítsd lelked melegével
ha sok lenne, szórd szét nyitott tenyérrel....
Ahogy olvastam, beugrott,- ismerem! De magamtól... eszembe nem jutott volna! Köszönöm! 