1547-ben, azaz mához 461 éve megszületett Miguel de Cervantes a kalandos életű spanyol regény- és drámaíró, költő, Don Quijote figurájának megalkotója, a spanyol irodalom talán legismertebb képviselője. Hírneve szinte teljes mértékben a La Mancha lovagjáról írt portréján alapszik, melyet számos kritikus a modern regény első megjelenésének tart. Már életében nemzetközi elismertségnek örvendett – Shakespeare is olvasta regényét – ennek ellenére szegény emberként halt meg.

Cervantes élete maga a regény, kalandregény! Nehéz és színes élete Alcalá de Henares kisvárosában kezdődött. Kisnemesi családban született, hét testvére között negyedikként. Édesapja gyógyszerész és sebész volt. Miguel már gyermekkorában bejárta az országot (járt Valladolidban, Córdobában és Sevillában is), miközben apja munkát keresett. Madridban a humanista Juan López de Hoyos tanította 1568 – 1569 között, majd Rómába utazott Guilio Acquavita szolgálatában, aki 1570-ben bíboros lett (mások szerint menekülnie kellett, mivel megvádolták, hogy párbajban megölt egy építőmestert). Ugyanebben az évben csatlakozott a Nápolyban gyülekező, Oszmán Birodalom ellen induló spanyol hajóhadhoz. Részt vett a lepantói csatában, ahol megsérült és örökre lebénult a bal keze.

Cervantes nagyon büszke volt a dicsőséges győzelemben vállalt szerepére, innen kapta ragadványnevét: el manco de Lepanto (Lepanto rokkantja). Egy ideig Szicília szigetén, Messinában lábadozott, majd miután felépült, folytatta katonai karrierjét.

1575-ben bátyjával, Rodrigóval az El Sol (A Nap) nevű hajón elindult haza, Spanyolország felé. A gályát azonban kalózok kerítették hatalmukba Arnaute Mami vezetésével, aki Algírba szállította a fivéreket rabszolgának. Rodrigót 1577-ben kiváltották, ám a mórok úgy gondolták, hogy Miguel értékesebb fogoly, mivel fontos személyiségek (köztük Don Juan de Austria, lepantói győztes) ajánlóleveleivel büszkélkedhetett. Családja és a trintitárius lovagrend csak öt év rabság után tudott elegendő pénzt összegyűjteni a kiváltására. Cervantes közben többször megpróbált megszökni, ám mindig sikertelenül. 1580-ban váltották meg szabadságát 500 escudóért.

Cervantes visszatért Madridba, ahol ideiglenesen rosszul fizetett hivatali állásokat vállalt. 1584-ben feleségül vette a nála 18 évvel fiatalabb Catalina de Salazar y Palaciost, egy jómódú paraszt leányát. Nem úgy álltak a csillagok, hogy gyermeke szülessen asszonyától, de teszem hozzá rögtön,  Cervantesnek már volt egy lánya, (Isabel de Saavedra) amúgy "balkézről", egy korábbi viszonyából.

Az 1580-as évek végén elhagyta feleségét, a következő húsz évben pedig, mondhatni, nomád életmódot folytatott: dolgozott felvásárló ügynökként a spanyol Armada számára, de adószedő is volt. Közben legalább kétszer (1597; 1602) bebörtönözték pénzügyi szabálytalanságok miatt. Általában úgy tartják, hogy Cervantes ártatlan volt, csak a hálátlan feladat áldozata lett.

1596 és 1600 között elsősorban Sevillában élt, 1604-ben Valladolidba, III. Fülöp udvara közelébe költözött, 1606-ban pedig végleg letelepedett Madridban. Továbbra is pénzügyi gondok gyötörték, ráadásul amikor egy Gaspar de Ezpeleta nevű nemesembert halálosan megsebesítettek az író háza előtt, ismét bebörtönözték azzal a gyanúval, hogy köze volt a gyilkossághoz. 1616 április 22-én halt meg, három nappal azután, hogy befejezte a Lemos grófjának ajánlott regényét, mely a Los Trabajos de Persiles y Sigismunda (Persiles és Sigismunda hőstettei) címet viselte.

                                                                ***

Tulajdonképpen, azért (is) akartam megemlékezni Cervantesről, mert regénye, mely világhírt hozott neki, melyet a modern regény előfutáraként tartanak számon és a „búsképű lovag”, Don Quijote kalandjait meséli el, életem egyik meghatározó olvasmánya. Valahol a korabarokk világa, melyben Cervantes élt és megteremtette halhatatlan figuráját, az eszményeiért élő lovagot, kicsit hasonlít mai, pénzközpontú világunkra, mikor semmi nem számít látnivalóan, csak az anyagiak és a kiüresedett carpe diem fíling. Lehet, az én nézeteim is anakronisztikusak, csakúgy, mint Don Quijote-é, de úgy gondolom, hit és elvek nélkül élni sokkal szánalmasabb, mint élni velük és kitenni magunkat egy kiüresedett világ gúnyolódásának.

(Akinek esetleg felkeltettem az érdeklődését, ITT olvashatja, ill. letöltheti a regényt)