Július van... Nyárhó, Szent Jakab, avagy Áldás hava... Tombol a nyár. Hát, igen. Szó szerint. Eleink, akik ilyen változatosan szép nevekkel illették e hót, nem számoltak vele, hogy majd a felelőtlen utódok gallyravágják a bolygót, ahol élnek! Így lett, ezért nevezték (többek közt) a magyariak Áldás havaként júliust, az aratás, a jövendő új kenyér, az Élet után... Nem gondoltak még UV sugárzással, 35-40 fokokkal, hőség- és pollenriadóval, bőrrákkal vagy az allergiával. Nem kenték magukat N+X faktorszámú napvédővel, nem tüsszögtek különböző gazok irritáló pollenfelhőiben és nem szaladgáltak a lassan akár már az ívhegesztésnél is védelmet nyújtó napszemüvegekben! Helyette örültek a nyárnak, hogy beért a jövő évi kenyérnekvaló és ünnepelték a bőséget. Hát ezt, - pláne idén! - már nem mondhatjuk el... A termés közel fele oda! Árvíz, belvíz, jég! Az ország kivérzett, és tönkretették: a kóser, világhatalmista IMF, az Uniónak csúfolt Európai Gittegylet, a saját kinevelésű (és kaftános gazdáikat hűen kiszolgáló) vörös, narancs, vagy éppen most zöld köntössel takarózó népnyúzóink!... A gúnyhatárokon túl eső országrészeinket bitorló rabló népségek ránkvaló acsarkodása!... S dúl a szegénység, a cigányterror! A magyarság teljes napfogyatkozása!Kicsit irigykedve gondolok eleinkre, kiknek idejében még (Akár csak 100 évvel korábban is!) Egy volt az ország! Akik ilyentájt, ha nem is gondtalanul, de ünnepelték az Új Élet betakarítását! Írtam korábban, hogy szinte mindenhol, a széles Kárpát-Hazában hagyomány volt, hogy egy kis darabon talpon hagyták a gabonát, ezzel biztosítva jövőre is a jó termést... Megadták a módját mindennek. Megadták a tiszteletet... Istennek, az Országnak, egymásnak és a világnak.
Ideje lenne már rendet rakni! Kicsiben és nagyban! Aztán vissza kéne venni ebből a nagy lendületből!... Cseppet lassítani. Kinyomni a mobilt, szétnézni, elgondolkodni... amíg nem késő. A Magyarságnak és a Világnak.
