RÖVID TÖRTÉNET:

A honfoglalás után a X. század végén Géza fejedelmi lakhelye, aki megépítette a ma is látható palota magját, a szabálytalan hatszögû lakótornyot. Itt született 975 körül I. István király, itt keresztelte meg illetve bérmálta Adalbert prágai püspök, a feltehetõen már Géza uralkodása alatt felépült Szent István protomártír káptalani templomban.
Géza fejedelem és I. István király uralkodása alatt Esztergom országos és egyházi központtá fejlõdött, ahol 1000-ben királlyá koronázták I. Istvánt.
Esztergom, mint királyi központ fontos események színhelye volt. Itt kötötték meg a békét 1031-ben Konrád német császár fiával, a késõbbi III. Henrik császárral, itt fogadta
II. Géza 1147-ben III. Konrád német császárt és VII. Lajos francia királyt, majd - az 1188-ban tûzvész pusztította székesegyház és a vár kijavítása után - 1189-ben III. Béla király Barbarossa Frigyes császárt.Ez idõben tehát már állt Esztergom vára, melynek lakótornyát III. Béla, majd utána Imre király átépítette és bõvítette, a fennsík más lakóépületeit pedig rövidesen kõfallal kerítették be. Az építkezés Imre király 1198-ban kelt oklevele szerint még nem készült el, de ekkor már említik a vár elsõ ispánját, Gurcut.
A királyi város és vár elsõ ostromára 1241-ben került sor a tatárjárás idején.
A tatárok tehát a Duna jegén átvonultak, és az árokkal, kõfalakkal, tornyokkal védelmezett várost bekerítették és elfoglalták.
A város várát azonban nem vették be, melyben ispán a spanyol Simeon volt sok íjásszal, ki azt vitézül megvédte.A tatárok elvonulása után IV. Béla a vár és város újjáépítését rendelte el, majd 1249-ben a palotát a Várhegy déli részével együtt az esztergomi érseknek adományozta, székhelyét pedig Visegrádra tette át.
A XIV.század elsõ felében, 1301-ben Németújvári Iván bán, 1304-ben pedig Vencel cseh király foglalta el, aki kifosztotta a kincstárat, a levéltárat, a palotát, és nagy rombolásokat okozott a vár kapuiban, falaiban. Három év múlva, 1307-ben Tamás esztergomi érsek foglalta vissza Németújvári Henriktõl. Az ostromok során súlyosan megrongált várat 1330-1349 között Telegdy Csanád állítatta helyre, újabb tornyokkal erõsítve meg a falakat, de megújítva az érseki palotát is. Alig egy évszázad múlva újabb ostromra került sor, amikor is 1403-ban Zsigmond, majd 1440-ben Ulászló király seregei támadták a várat. A sérült falakat Széchy Dénes, Vitéz János, Bakócz Tamás és Wszatmáry György érsekek állították helyre.
A mohácsi csatavesztést követõen, 1527-ben I. Ferdinánd királynak hódolt meg a vár õrsége, majd 1543-ban a Szulejmán szultán vezette török sereg foglalta el. Az ostrom alatt a III. Béla-kori lakótorony ugyan megrongálódott, de a palota nagy része épségben megmaradt.
A vár megszállása után a török azonnal megkezdte annak helyreállítását, sõt a szomszédos Szent Tamás-hegyen egy palánkkal és árokkal erõsített erõdítményt is emeltek, melyben 200 fõnyi õrséget helyeztek el.A vár visszafoglalására több ízben folytak sikertelen kísérletek, így 1594 májusában Mátyás fõherceg közel 50 000 emberrel vette ostrom alá, azonban arra a hírre, hogy Szimán török vezér sereggel közlekedik a vár õrségének megsegítésére, az ostromot abbahagyta és elvonult. Az ostromló seregben ott volt Balassi Bálint költõ is, aki a Víziváros május 19-i rohamakor kapott halálos sebet. Egy év múlva, 1595 júliusában Rudolf király fõvezére Mannsfeld tábornagy vezetésével újabb ostromra került sor, melynek során maga Mannsfeld is súlyos sebet kapott, ezért helyére a császár Mátyás fõherceget nevezte ki, akinek vezetésével sikerült a várat visszafoglalni. Az Esztergom várkapitányává kinevezett Pálffy Miklós parancsnoksága alatt kijavítottál a sérült védõmûveket, falakat.
A török 1605-ben támadást intézett a vár ellen, az ostrom kezdete elõtt Oettingen Vilmos várparancsnok a magyar õrséget elbocsátotta, és helyükre komáromi császári csapatokat hozott. Oettingen a harcok alatt szerzett sérüléseibe belehalt, és helyére Dampierre gróf ezredes került. A török a vár feladására szólította fel az ezredest, és mivel erre nem volt hajlandó, saját katonái fogságába vetették, a várat pedig Ali budai pasának átadták. Ezután közel 81 esztendeig tartotta a török birtokában, míg végül is 1683-ban a Lotharingiai Károly és Sobieski János lengyel király vezette sereg rövid kétnapi ostrom után Esztergomot felszabadította.A szabadságharc idején II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós kurucai 1706-ban elfoglalták a várat, de rövid idõ után a Starhemberg Guido és Pálffy János vezette császári csapatok visszavették. Ezzel befejezõdött a vár hadi szerepe.
A XVIII. század közepén 1756-ban Krey András katonai mérnök mérte fel és rajzolta le a Várhegy és a Víziváros erõdítéseit, mely rajz pontosan feltünteti a vár e századi állapotát. Miután Mária Terézia Esztergomot Barkóczy Ferenc hercegprímásnak átadta, 1763-ban megkezdõdött - a lebontott középkori székesegyház helyén - a hatalmas méretû Bazilika felépítése. Ez idõben került lebontásra a vár erõdítményeinek nagy része és a palota falmaradványai is.A középkori palota és a vár egy részének feltárását a Várhegy déli oldalán 1934-1938 között a Mûemlékek Országos Bizottsága végeztette, mely munkálatok 1964-tõl folytatódtak.