RÖVID TÖRTÉNET:

A szabályos téglalap alaprajzú, külsõtornyos vár a Séd patak partja mentén, egy alig kiemelkedõ dombon épült.
A vár magva a XV. századi eredetû, egykor 25 m magas, 10x12 m méretû, alul 2-2,5 m, felül alig 1 m vastag falú négyzetes lakótorony, az ehhez északról csatlakozó kõfallal körülvett várudvar és a keletrõl bevezetõ kaputorony. A lakóépületbe az elsõ emeleten nyílt, csapóhídként leengedhetõ külsõ ajtón keresztül lehetett bejutni, ahonnan csigalépcsõ vezetett a felsõ emeletre, de ugyaninnen lehetett a kúttal ellátott földszinti részbe leereszkedni. A torony tetejére késõbb épített ágyúterasz helyén eredetileg feltehetõen faszerkezetû védõfolyosó lehetett magasba nyúló sátortetõvel.
A lakótorony második emeletén a lovagterem, a harmadik egy kisebb elõtérbõl nyíló nõi lakosztály és a déli homlokzat elé kiugró árnyékszék épült. Ezt a magot vizesárok vette körül, amelyben csapóhíd vezetett keresztül. A városban fakadó vagy az ide vezetett forrás vize látta el az udvaron épült vízgyûjtõt is ivóvízzel.
A vár bõvítése Kinizsi Pál nevéhez fûzõdik, bár errõl írásos emlékünk nemigen maradt. Az építkezések során a lakótorony körül mintegy 20-30 méteres körzetben észak felé kimélyítették a talajt, és az innen kitermelt földbõl a vár nyugati oldalán 10-15 m magas földsáncot emeltek, melynek belsõ oldalát rézsûs támfallal erõsítették meg. Ezután megépült az északi, majd a déli külsõ fal, melyeket ugyancsak támpillérekkel biztosítottak, és végül elkészült a keleti várfal is. Az így kialakított 48x65 méteres területen belül megépült a lakótoronyhoz L alakban csatlakozó kétemeletes palota. A palota pontos beosztását nem ismerjük, de bizonyos, hogy a várudvarról díszlépcsõ vezetett az elsõ emeletére. Egy-egy szinten 4-6 nagyobb méretû helyiség volt. Itt helyezkedett el a lakótoronyból ide telepített lovagterem és az elsõ emeleten a házi kápolna.
A lakóhelyiségek elõtt többszintû, 4-5 m szélességû, körbefutó védõfolyosó húzódott, melynek falaiban keskeny lõréseket vágtak, és az épülettömb négy sarkán egy-egy kerek alaprajzú külsõ tornyot emeltek.
Feltehetõen 1490 után épült meg a nagyjából patkó alakú, két emeletes magas - barbakánszerû - kapuvédõmû, bejáratát egy keskeny, kétemeletes kiugró kaputorony védte, amelyhez az elõtte levõ árkon át, cölöpökön nyugvó fahíd vezetett. Az övezõ árok szélén és a várfalak külsõ síkja mentén palánkfal húzódott.
Nagyvázsony és vidéke a Vázsonyi (Vezsenyi) nemzetség õsi birtoka volt, e nemzetség már a XII. században szerepelt okleveleinkben. A vár, illetve annak lakótornyának építése is e nemzetség nevéhez fûzõdik. Az építés pontos idejét nem ismerjük, de tudjuk, hogy Vezsenyi László Mária királynétól 1384-ben kapott engedélyt arra, miszerint barnagi birtokán, a Szabad-hegyen várat építhessen. A Zádorvár építését a veszprémi káptalan 1386-ban per útján leállíttatta és bár az ezt követõ évtizedben az építkezés folytatódott, a majdnem kész várat rövid idõ után elhagyták. Az ezt követõ években Vázsony mellett felépítették a ma is látható vár magvát képezõ lakótornyot, az övezõ falakkal és a kaputoronnyal. Vázsonykõ az 1437-es várösszeírásban még nem szerepelt.
A vár elsõ ízben csak 1469-ben fordult elõ okleveleinkben ,,castrum Wasonkew" alakban Udvary Pál várnagysága idején. A család utolsó férfitagja Vezsenyi László volt, Mátyás király hû embere, aki többször járt Rómában, Velencében követként, 1472-ben meghalt. A királyra szállt vázsonyi birtokát Mátyás kedvelt vitézének, Kinizsi Pálnak adományozta.
Kinizsi hûségesen szolgálta a királyát, Mátyást, részt vett a moldvai hadjáratban, 1471-ben visszafoglalta Nyitra és Hubina várakat a lengyelektõl, 1476-ban, mint Nándorfehérvár kapitánya részt vett Szabács visszavételében, a következõ évben az ausztriai hadjárat egyik hõse volt. 1478-tól a déli részek fõkapitánya lett, egyben temesi fõispán is. Kenyérmezõnél mérte a legnagyobb vereséget a törökökre, akik kénytelenek voltak 1483-ban békét kérni. De hiába volt minden vitézsége, õt is utolérte a halál 1494. november 29-én.
A vázsonyi pálos templomban temették el, vörös-márvány sírkövét felesége Magyar Benigna készíttette.
Benigna asszony nem sokáig maradt özvegy, mert alig fél év múlva Kamácsáci Horváth Márkhoz ment feleségül. Horváth 1508-ban meghalt, és Benigna a következõ évben már Kereki Gergely felesége lett, aki okmányhamisítástól kezdve templomfosztogatáson keresztül a rablógyilkosságig minden bûnt elkövetett. Végül is 1519-ben saját felesége gyilkoltatta meg Kerekit. A férjgyilkost a bíróság halálra ítélte, és vagyonát elvette, de II. Lajos király Kinizsi Pál érdemeire tekintettel megkegyelmezett neki.
A vár a mohácsi csatavesztés utáni idõben elhagyatottan állt, amikor 1527-ben Szapolyai János Bodó Ferencnek? Kinizsi egykori várnagyának, 1528-ban pedig Ferdinánd király a Horváth testvéreknek adományozta. Vázsony a török terjeszkedés során fontos végvár
lett, és a pápai vár kapitányának volt alárendelve. A XVI. század végén 1593-ben Veszprém elestének hírére az õrség a várból elmenekült, és így a feltehetõen török kézre került. Nem sokkal késõbb azonban ismét a magyaroké, akik 1605-ben Bocskai István hajdúi, majd 1620-ban Bethlen Gábor hadai elõtt nyitották meg a vár kapuit. A XVI - XVII. századi építkezések idején került sor a lakótorony legfelsõ faszerkezetes szintjének kõvel történt átépítésére, ezáltal egy emelettel való magasítására. A barbakánt megerõsítették, a falakat kb. 2 m magas földfallal vették körül, melyet cölöpsorral és vesszõfonással rögzítettek.
A Horváth család kihaltával 1649-ben a várat Zichy István szerezte meg, de benne továbbra is királyi õrség maradt. Thököly kurucai Barkóczy Ferenc vezetésével 1683-ban elfoglalták. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején még játszott némi szerepet, de ennek leverése után megszûnt minden hadi jelentõsége. Késõbb a lakótoronyban börtönt létesítettek, majd 1756-ban egy pálinkaégetõ vette bérbe. A vár karbantartásával senki sem törõdött, és 1856-ra már csak a torony állt, annak zsindelytetejét 1857-ben tûz pusztította el. Ettõl kezdve a torony még épen maradt helyiségeiben kiöregedett cselédek laktak, ahonnan az utolsó 1955-ben költözött ki.
A vár feltárását és mûemléki helyreállítását 1955-ben kezdték meg. Régészeti munkáit Éri István, építészeti helyreállítását Sedlmayr János végezték.