Vanessát másnap hangos kutyaugatás és gyerekkacagás hangjai ébresztették. Felült és órájára nézve látta, hogy jócskán elaludt: már féltíz volt. Kikecmergett az ágyból és úgy, ahogy volt, egyszál pólóban és bugyiban kiment az emeleti folyosóra és a korláton áthajolva lenézett a földszintre. Megjelenésére egy kutya, egy kislány és egy férfi nézett fel: Dolfi, valamint Monica, Frank Damme karján ülve. A kislány vidáman mosolyogva ölelte át nagybátyja nyakát. A jelek szerint, már szent volt a béke köztük.
A férfi azonban most mégis lassan a földre csúsztatta unokahúgát.
- Jó reggelt, álomszuszék, de szép hölgy! - hajolt meg utána mókázva.
- Szia, Vanessa! - kontrázott nagybátyjára szinte rögtön a kislány is.
- Hát te? - adta a döbbentet a lány. - Mióta engedik ki ilyen gyorsan az eszement gyorshajtókat? Ez helytelen!.. Egyébként jó reggelt, Monica és neked is jó reggelt, Mr. Ámokfutó!
Ellépett a korláttól és a lejárathoz ment. Monica közben valahová, a konyha felé iramodott, bizonyosan a kutyája után, így a lány kettesben maradt Frankkel.
- Szóval? - nézett le kérdőn a férfira.
Framk azonban nem válaszolt, hanem mosolyogva elindult a lépcsőhöz, majd lassan lépkedni kezdett felfelé. Szemei majd' felfalták a szinte meztelen lányt. Vanessa akkor ébredt rá, hogy alig van rajta ruha. Egy pillanatra elakadt benne a levegő és már majdnem sarkon fordult, hogy visszaszaladjon a szobájába, de aztán meggondolta magát.
Végsősoron a strandon még ennyi sincs rajtam. Ez a póló meg majdnem a combom közepéig eltakar - mentegette magát lélekben vállat vonva és maradt, ahol volt.
Szinte fizikailag érezte, ahogy a férfi vágyakozó tekintete, mely valahogy mégsem tűnt tolakodónak, végigsimogatja a testét. Szégyellte magát ugyan egy kicsit, de hagyta, hogy a férfi felfedezze a testét szemével. Szinte kihívóan mosolyogva várta, hogy Frank felérjen hozzá.
Frank is meglátta a lány szemében a kihívást, de egyáltalán nem jött zavarba tőle. Mi több, ezzel most nem is tudott foglalkozni, mert figyelmét teljesen lekötötte a lány tökéletes alakja. Ámulatba ejtették őt ezek csodálatos idomok és meglódították, felizgatták a fantáziáját. Minden fenntartás nélkül el kel-lett ismernie magában, hogy Vanessa Blummington ragyogóan szép és a legellenállhatatlanabbul vonzó nő, akivel csak összehozta a sors. Igyekezett visszafogni magát, de szinte vonszolta fölfelé a vágy a lépcsősor tetején, szoborszerűen álló, mégis élettől sugárzó, gyönyörű lányhoz.
- Csodálatosan szép vagy, Vanessa Blummington - suttogta, mikor felért és megállt közvetlenül a nő előtt. Orrát megcsiklandozta a lányból áradó, ébredés utáni álomillat, mely felkorbácsolta amúgy sem nyugodt érzékeit. Lassan felemelte a kezét és megsimogatta a lány arcát, aki nem húzódott el, sőt szinte belebújt a kezébe. Ragyogóan kék szemének tekintete az övébe fúródott. Frank centiről centire húzta magához a lányt és puhán megcsókolta, majd erőt véve érzésein hátrébb lépett egy kicsit.
- Jó reggelt, kedves! - ismételte meg halkan.
- Jó reggelt! - suttogta Vanessa is. Szinte elkábult a férfi érintésétől és csókjától. Szerette volna, ha az a pillanat az idők végezetéig tart. Pihegve ő is egy hajszálnyival hátrébb lépett, akárcsak Frank és mosolyogva, de komolyan kérdezte:
- Mikor engedtek ki?
- Már éjjeli fél kettőkor otthon voltam. Mikor bevittek rögtön telefonáltam az ügyvédemnek. Gondolhatod, az első álmából vertem fel! De rögtön jött, és miután felvették a jegyzőkönyvet, valamint leakasztottak rólam még egy tisztességes összeget is, bírság gyanánt, el is engedtek.
- Annak ellenére, hogy nem álltál meg nekik? - kérdezte Vanessa és közben ismét közelebb lépve, mutató ujjának hegyét felfedező útra indította fölfelé, a férfi széles mellkasán.
- Annak ellenére - bólintott Frank, és próbált nyugodt maradni, miközben pulzusa fokozatosan felgyorsult a lány érintésétől. - Az első komolyabb kihágásom volt és enyhítette a dolog súlyát az indok.
- Igen? - Vanessa ujja elérte a férfi nyakát. Kezét a férfi tarkójára csúsztatta és egészen lassan, húzni kezdte maga felé Frank fejét.
- Igen - suttogta a férfi, mert hirtelen kiszáradt a torka. Mikor aztán már arcán érezte a lány forró leheletét, nem bírta tovább és erőteljesen magához vonta a lányt.
Vanessa teste íjként megfeszült az izmos karok erős szorításában, aztán ajka a férfi ajkára tapadt. Hosszan, szenvedélyesen csókolóztak.
- Maga aztán nem tréfál, Mr. Damme - mondta utána Vanessa, még pihegve a csók hevétől. Próbált kibontakozni a férfi karjaiból, pedig legszívesebben örökre ott maradt volna.
- Eressz, kérlek, eressz! - nyögte kacagva, mert Frank nem igazán akarta elengedni. - Mennem kell öltözni, mosakodni. Utána majd találkozunk.
- Na jó - adta fel Frank. - Úgyis egyedül hagytam Monicát Jennifer nénivel - mondta és elindult lefelé a lépcsőn.
- Frank!
- Igen? - torpant meg a férfi és visszafordult.
- Monicával minden oké?
- Ne aggódj, már tisztáztuk a dolgokat - mosolygott a férfi, majd sarkon fordult, leszaladt a lépcsőn és ő is eltűnt, akárcsak néhány perccel korábban Monica, a konyha irányában.
Vanessa megnyugodva, de ugyanakkor mégis lázban égve, ment vissza a szobájába, hogy gyorsan rendbeszedje magát.
Negyedórával később már felfrissülve, netten ücsörgött a reggelizőasztalnál a többiek társaságában és narancslevet iszogatott a kialakult, vidám hangulatú beszélgetés közepette. Éppen Monica vitte a prímet: a kislány élénken gesztikulálva, lelkesen mesélte kalandját. Főként azt részletezte érzékletesen, szinte eljátszva bizonyos jeleneteket, mikor nagybátyját elvitték a rendőrök. A legjobb hallgatója talán Mrs. Havilland volt, aki néha hangos "Nahát!" vagy "Hű!" felkiáltással adta a világ, de főként Monica tudtára, mennyire izgalmasnak találja a történetet.
Frank és Vanessa jószerivel inkább csak mosolyogva hallgattak. Látszólag ők is a kislány beszámolójára figyeltek, de tekintetük újra és újra összeakadt és egymásba fonódott.
Vanessa látta a férfi szemében, abban a melegbarna örvénylésben a bujkáló vágyat, mely annyi szenvedélyt sejtetett, hogy a lány beleborzongott. Egy idő múlva, abszurd módon, már-már kívánta, hogy véget érjen az asztal melletti diskurzus, mert érezte, ahogy vére fokozatosan felforrósodik.
Frank is valahogy hasonlóképpen lehetett, mert hirtelen elszakította magát a lány szeméből áradó türkizragyogástól és Monicához fordult, aki éppen befejezte történetének mesélését a végig kitartóan ámuldozó Mrs. Havillandnek.
- De ha még egyszer ilyet csinálsz, te kis kerítő, nem úszol meg egy hét határra szóló elfenekelést! - nézett a kicsire szigorúan, de szemében nevetés bujkált.
- Mi az, hogy "kerítő"? - kérdezte kíváncsian Monica, és közben befészkelte magát nagybátyja ölébe, mint egy kismacska.
Frank erre felállt, karjában a kicsivel és az ablakhoz sétált, melynek üvegében visszatükröződött mindkettőjük alakja.
- Látod? - mutatott a kislány tükörképére. - Olyan. Pontosan olyan. Általában apró termetű, barna hajú és furmányos tekintetű nőszemély, aki folyamatosan azon mesterkedik, hogy nagybátyját minél előbb a bolondokházába juttassa. És e célért mindent megtesz és bevet. Egy egész fegyverarzenálja van erre!
A férfi magyarázatát általános nevetés fogadta. Frank velük nevetett, majd letette a kislányt a földre és Vanessához fordult.
- Nekem most vissza kell mennem, mert rengeteg dolgom van - mondta. - Veled maradhatna Monica délutánig? Vagy van valami programod?
- Semmi - rázta fejét a lány. - Monica természetesen marad-hat, ha akar - A kislány hevesen bólogatott. -, aztán majd beviszem magammal. Kábé, olyan hat órára ott leszünk, jó?
- Oké - felelte Frank és megborzolta Monica üstökét. - Aztán jó légy!
Utána Vanessához lépett, egy futó csókot lehelt az arcára.
- Szia! És csókolom Jennifer néni! - mondta és távozott.
Mrs. Havilland magához vonta a kislányt, majd Vanessára nézett.
- Lányom, tegyetek, amit jónak láttok, én meg lepihenek egy kicsit, mert megint elővett a derekam! - ezzel adott egy cuppanóst a kicsinek, majd nyögve felállt és a szobájába ment.
- Nos, mihez lenne kedved? Mit csináljunk? - fordult a kislányhoz Vanessa, amint az idős hölgy után becsukódott az ajtó.
- Ússzunk! - vágta rá azonnal Monica.
- Oké, gyerünk! - kacsintott a lány és kéz a kézben szaladtak ki.
A kislánynak ugyan nem volt fürdőruhája, de ez egy cseppet sem zavarta, és végigpancsolta az egész időt, - egy gyors ebédet leszámítva -, amíg indulniuk nem kellett. Vanessa inkább csak napozott a medence partján a kislány játékát figyelve. Ötkor azonban kiparancsolta Monicát a vízből, aztán fél hatkor, már felöltözve, vidáman elbúcsúztak Mrs. Havillandtől és taxiba ülve - ugyanis Frank elvitte a Jeepet, Vanessa Hondája meg a mulatónál maradt -, visszaindultak a városba. Hatkor, ahogy azt ígérték, megjelentek Frank irodájában. A férfi természetesen dolgozott.
- Egy darab kerítő leszállítva és előállítva! - jelentette szalutálva Vanessa, akár egy tengerészgyalogos.
- Értettem, átveszem! - pattant fel és vágta rá hasonló stílusban a férfi.
A kislány csak döbbenten kapkodta a tekintetét az egyik felnőttről a másikra, nem tudván eldönteni, most ez tréfa, vagy csak egyszerűen megbolondultak mind a ketten. Aztán elnevette magát és a nagybátyjához szaladt.
- Egész nap fürödtünk! - mesélte lelkendezve.
- Pompás! - nevetett a férfi, aztán lehajolva adott neki egy puszit. - Na, de most mars! Dolfi már türelmetlenül várja a sétáltatást!
- A kislány bólintott, aztán szökdelve elszaladt.
- Szia! - lépett utána Frank a lányhoz és lágyan, érzékien megcsókolta. Vanessa egy cseppet sem tiltakozva csókolt vissza. Egyik napról a másikra, észrevétlenül kerültek ilyen közel egymáshoz, de a lány valahogy természetesnek vette. Mintha ők ketten mindig is egymáshoz tartoztak volna, csak a sors úgy rendelte, hogy csak most találkozzanak.
- Mit szólnál, ha ma este, ha végzel, bepótolnánk azt az elmaradt vacsorát? - kérdezte utána Frank és közben kedvesen megsimogatta a lány arcát.
Vanessa arcát szinte perzselte a férfi érintése.
- Oké - suttogta és ismét megcsókolta a férfit. Utána, bár nem szívesen, de kibontakozott a férfi ölel_ karjaiból. - De ne haragudj, most megyek. Szeretnék egy kicsit magamban lenni és átgondolni ezt az egészet, mert eddig nem adtál rá időt.
- Én?! - hőkölt hátra tettetett felháborodással a férfi. - Te nekem!
- Na jó, legyen egál! - nevetett szívből a lány. - Az öltözőmben leszek, ha mégis történik valami. A műsor után, pedig találkozunk fönt, jó?
- Úgy legyen - bólintott Frank.
Váltottak még egy gyors, de annál forróbb csókot, majd Vanessa az öltözőébe indult, Frank pedig visszaült az asztalához és újra beletemetkezett a papírmunkába.

*

William Garner elégedett volt. Egy már félig kiürült Jim Beam bourbonos üveg is közrejátszott ebben, mely a férfi szállodai szobájának asztalkáján állt. De az ügyvéd virágos hangulatára igazán az adott okot, hogy Charlie Khan, és az a buta tekintetű, de annál veszélyesebb kinézetű haverja, valami Buddy, pontosan a megjelölt időpontban megjelent a szálloda előtt, és miután Garner leszurkolta Khan markába az öt lepedőt és még fogcsikorgatva plusz egyet a költségekért, továbbá megadta a szükséges felvilágosítást, a két gazfickó elindult vadászni... - Garner telefonja bármelyik pillanatban megcsörrenhetett, hogy tudassák vele, sikeres volt-e a vadászat.
- Nem kellett volna keresztbe tenned, haver! - vigyorgott és lelki szemeivel szinte látni vélte, ahogy Frank Damme a saját vérébe fagyva hever valahol az utcán. Ettől olyan jó kedve kerekedett, hogy rögtön töltött magának még egy scotch-ot, majd az italt hörpölgetve az órájára pillantott: háromnegyed nyolc.
- Mi lesz már? Mi lesz már?! - nézett türelmetlenül a néma telefonra.

*

Amint vége lett a műsornak és a függöny legördült, Vanessa a szélnél is sebesebben szaladt vissza az öltözőjébe. Olyan izgatottan várta, hogy megint találkozhasson Frankkel és a férfi ismét erős karjaiba zárhassa őt, hogy alig tudott koncentrálni arra, amit és ahogy énekel.
Ez valóban a SZERELEM, a nagybetűs! - gondolta mosolyogva, miközben gyors mozdulatokkal tisztította le arcáról a sminket. Mikor végre-valahára végzett - most óráknak tűnt a néhány perces művelet -, villámsebesen letusolt, utána valamivel lassabban felvette fekete kisestélyiét, - amit előrelátóan magával hozott -, majd aprólékos műgonddal, a veszettül száguldó percekkel nem törődve, kihúzta a szemét fekete szemceruzájával és halvány, barackszín rúzsával némileg kiemelte ajkait. Végezetül feltette ékszereit, majd áthúzta körmeit gyöngyházfénnyel. Míg a lakk száradt, leellenőrizte sminkjét a tükörben, aztán az órájára pillantott: már majdnem háromnegyed kilenc volt.
- A fenébe! - mérgelődött a kezét rázogatva. Úgy érezte, minden perc, amit a férfi nélkül tölt, elvesztegetett idő az életéből.
Óvatosan megnézte, megszáradt-e már a lakk, aztán belebújt a cipőjébe. Felkapta a táskáját és az öltözőt bezárva maga után, gyors léptekkel sietett fel, a férfi emeleti lakásába.
- Gyönyörű vagy - mondta neki halkan a férfi, mikor szuszogva megállt előtte.
- Te sem vagy hétköznapi - viszonozta a bókot és elismerően nézett végig a férfin, akin most elegáns, modern vonalú, sötét öltöny volt, lábán csillogó, fekete bőrcipő. A tökéletes szabású, divatos öltöny mégjobban kiemelte Frank egyébként is kifogástalan alakját. A haja befésülve, de nem mesterkélten volt frizurába rendezve, kicsit húsos, mosolygós ajkaira, pedig ragyogóan fehér, hiánytalan fogsora hívta fel a figyelmet.
Vanessának elakadt a lélegzete, olyan vonzóan férfias jelenség volt Frank Damme így, kiöltözve. Szinte féltékeny lett a gondolatra, hogy ebben most majd más nők is gyönyörködhetnek.
- Mehetünk? - nyújtotta karját a férfi, mint egy igazi gentleman.
Vanessa mosolyogva belekarolt és így, kart-karba öltve elindultak vacsorázni. Kifelé menet megegyeztek, hogy Vanessa Hondájával mennek, mert Frank Jeepje némi feltűnést keltett volna a város egyik legelitebb étterménél. Semmiségekről beszélgetve, nevetve értek a parkolóba és indultak a lány kocsija felé.
- Hé, haver! - hallották hirtelen a hátuk mögül.
Megfordulva látták, hogy két rosszarcú alak bontakozik ki a parkolót ölelő félhomályból. Az alacsonyabbik baseball ütőt lóbált hanyagul a jobbjában, míg nagydarab társánál ugyan nem volt semmi, de így is meglehetősen veszélyesnek tűnt. Lassan, szinte sétálgatva közeledtek.
Frank elkomorult és a halálraváltan néző Vanessát finoman, de határozott mozdulattal a hátuk mögött vagy öt méterre álló Honda felé tolta.
- Menj a kocsihoz!
A férfi hangjában ott volt az a bizonyos zönge, amit egyszer a lány már hallott, mikor Frank Garnerrel beszélt. Riadtan, de engedelmesen az autójához hátrált. Amint Frank megbizonyosodott róla, hogy Vanessa megtette, amit kért, visszafordult a két férfi felé és felvett valami érdekes, laza állást, olyasmit, amilyenhez hasonlóakat a lélegzetvisszafojtva figyelő lány eddig csak kung-fu filmekben látott.
A királyi ragadozó felkészült, hogy leszámoljon a rátámadó sakálokkal! - villant belé a költői gondolat.
A két támadót valószínűleg nem sarkalta hasonló gondolatokra Frank látványa, mert hangosan összeröhögtek, és elszántan közeledtek hozzá továbbra is.
- Van egy kis elszámolni valónk, haver! - vicsorgott az alacsonyabbik, miközben szétválva, két oldalról próbálták közrefogni a nyugodtan várakozó Franket. A manővert befejezve a baseball ütős folytatta: - Keresztbe tettél valakinek, ezért most beléd kell vernünk egy kis jómodort!
Az utolsó szót már szinte kiáltotta és ütésre emelve fegyverét Frank felé sújtott, miközben a túlfelén álló társa is támadott. Frank Damme könnyedén oldalra siklott a zúgva közeledő ütő elől, mint egy szellem, majd elkapta a nagydarab karját és kétszer hasba, majd fejen rúgta, de olyan gyorsan, hogy az szinte követhetetlen volt. Az alacsonyabbik támadónak mégis sikerült közben eltalálni ütőjével Frank hátát. A férfi felnyögött, de rögtön megperdült és egy kígyó gyorsaságával elkapta az ismét felé sújtó baseball ütőt tartó kart. Egyetlen mozdulattal kitépte a fegyvert a támadó kezéből, közben maga felé rántotta és egy csontrepesztő karateütést mért a férfi fejére. Az egyetlen hang nélkül a földre hanyatlott. Ekkor azonban olyasmi történt, amit Frank ismét nem tudott kivédeni: a háta mögé került másik támadó egy időközben előkapott késsel a férfi karjába hasított. Második vágásra azonban Frank Damme nem hagyott időt neki. Fordult egyet a tengelye körül, és a fordulat lendületét kihasználva, egyetlen, iszonytató erejű rúgással, amit a nagydarab fickó fejére mért, leterítette.
A férfi végig némán küzdött, de most látva, hogy két jómadár harcképtelenül, ájultan hever a betonon, lihegve maga is a földre roskadt és nyögve szorította sérült karját.
Vanessa erre, mintegy kábult álomból ébredve, odarohant hozzá és letérdelt mellé. Látta, a férfi sérült karjából szivárog a vér pirosra festve a tépett öltöny ujját. Mielőtt bármit is mondhatott volna, Frank még mindig lihegve megszólalt:
- Itt a mobiltelefonom a zakóm belső zsebében! Vedd ki és hívd a rendőrséget!
Vanessa kapkodva teljesítette a férfi kérését. Szerencséjükre néhány perc múlva már meg is érkezett egy, a környéken cirkáló rendőrjárőr. Az éppen eszmélni kezdő, két bűnözőt azonnal megbilincselték, és a kocsihoz vezették. Aztán, kikérdezték a fiatal párt a történtekről, és miután meggyőződtek róla, hogy Frank sérülése nem súlyos - és erről a férfi is biztosította őket -, még udvariasan megkérték, hogy másnap menjen majd be a kapitányságra a jegyzőkönyv felvétele végett, tisztelegtek és távoztak.
- Úgy látszik, ez a vacsora nem akar összejönni nekünk, kedves - mosolygott haloványan Frank a lányra.
- Jaj, de buta vagy! - intette le aggodalmasan Vanessa. - Gyere, menjünk, mert minél előbb fertőtleníteni és be kell kötni azt a vágást! - mondta és segített felállni a férfinak.
Kart karba öltve indultak vissza, ahogy elindultak, de közel sem olyan vidám hangulatban.

*

Vanessa, miközben a fürdőszobában fertőtlenítette és ellátta az előtte ülő, félmeztelen Frank sebét, próbált nem a férfi izmos felsőtestére figyelni.
- Van fogalmad róla, hogy miért támadtak meg? - kérdezte elgondolkodva.
- Hallhattad: az alacsonyabbik szerint keresztbe tettem valakinek, és ezért meg akartak dorgálni.
- Ezt te "dorgálásnak" nevezed? Meg is ölhettek volna! - vágta rá Vanessa felháborodva, és talán a kelleténél erősebben rántotta meg a férfi karjára tekert gézcsík két végét, mire Frank felszisszent.
- Bocs, kemény fiú! - gúnyolódott kedvesen a lány, majd mikor végzett, a férfire nézett: - Kész.
- Köszi! - A férfi óvatos mozdulatokkal belebújt egy bő farmeringbe. - A rendőrség majd kideríti, ki volt a megbízó - fűzte utána hozzá az iménti témához.
- Egyébként hol tanultál meg így verekedni? - kérdezte Vanessa látszólag közömbösen, pedig valójában forrt benne a vágy, ahogy az öltözködő férfi izmainak játékát figyelte.
- Nem verekedtem, hanem harcoltam - javította ki Frank. - Egyébként hatéves koromban kezdtem az aikido művészetét tanulni, és csak mikor... mikor Monica hozzám került, akkor hagytam abba a rendszeres edzést.
Vanessa hallotta, ahogy a férfi hangja megbicsaklik egy pillanatra, - és tudta, hogy miért -, tehát gyorsan témát váltott.
- Mit szólnál, ha én ütnék össze valamit vacsorára?
- Megkockáztatnád? - adta a hitetlent Frank.
- Figyelj, nagymester! - sziszegte a lány, értve a célzást és játékosan beleboxolt a férfi kemény hasába. - Még egy ilyen kiszólás, amivel kétségbe vonod a konyhaművészetemet, és velem gyűlik meg a bajod!
Frank színészkedve meggörnyedt, mintha halálos találat érte volna, aztán egy villámgyors mozdulattal elkapta és magához ölelte a mókásan kapálódzó lányt. Vanessa mozdulni sem bírt az izmos karok ölelésében, így inkább feladta az ellenállást, és ajkaival megkereste a férfi ajkát. Hosszan, szenvedélyesen csókolóztak.
Aztán hirtelen a lány eltolta magától szerelmét, mert érezte, még egy pillanat és sokáig nem mennek még ki a fürdőszobából.
- Engedj, mert nem lesz abból a vacsorából semmi! - mondta. Nyomott még egy gyors puszit a férfi arcára és a konyhába indult.
Frank nagyot sóhajtva követte, de nem a lány után ment, ha-nem halkan Monica szobájához lépkedett és óvatosan benyitott. Odabent sötétség és csend fogadta: a kislány már az igazak álmát aludta. A férfi megnyugodva, csendesen behúzta az ajtót. Hallotta, hogy Vanessa már javában tesz-vesz a konyhában, ezért úgy döntött, gyorsan lenéz a földszinti mulatóba, rendben mennek-e a dolgok. Úgy is tett.
Mintegy negyedórával később, mikor visszajött, már ínycsiklandozó illatok fogadták. Vanessa mosolyogva várt rá az étkező ajtajában állva.
- A lakoma tálalva, nagyuram! - mondta és színpadiasan meghajolva félreállt, hogy utat engedjen neki. Frank azonban magához vonta őt és szorosan egymásba karolva mentek az asztalhoz.
A lány egyszerű szalonnás-sonkás rántottát készített, de nagyon gusztán tálalta és még egy üveg fehérbort is az asztalra tett, két pohár társaságában. Frank elismerően hümmentett, majd megkerülte az asztalt. Egymással szemben ültek le.
- Jó étvágyat! - mondta a lány és rögtön neki is látott, mert amíg az ételt készítette a konyhában, ráébredt, hogy farkas éhes.
Frank, aki követte példáját, szinte nem is érezte az ízeket, annyira lekötötték figyelmét a lány kecses mozdulatai, a szeme, a szája, ahogy eszik. Elbűvölte őt az a természetes báj, ami Vanessából sugárzott, bármit is csinált. Teljesen eltöltötte a lány iránti testi vágyódás, de tudta, hogy ez több, mint fizikai vonzalom. Nemcsak néhány éjszakát akart tőle. Ez szerelem volt! Ámbár, néha belévillant a gondolat, hogy ő nem alkalmas egy ilyen kapcsolatra, de azonnal el is hessegette magától a kishitűséget. Akarta Vanessát!..
Javarészt szótlanul ettek, de szemük annál többet beszélt. Közben Frank kitöltött maguknak egy-egy pohár bort is. A lány megemelte felé a poharát és rögtön ki is itta fenékig, gyors, apró kortyokkal.
- Szomjas voltam - magyarázta, miközben a férfi nevetve ismét teletöltötte a feléje nyújtott poharat.
Utána ismét csendesen ettek tovább, mert mindketten megérezték azt az észrevétlenül közéjük lopakodó feszültséget, amit az váltott ki, hogy mind Vanessa, mind Frank, tökéletesen tisztában volt vele, hogy kapcsolatuk fordulóponthoz érkezett ezen az estén.
Lesz, ami lesz! - gondolta a lány, mikor a vacsorát befejezve koccintott a férfival. Persze közel sem érzett ilyen közömbösen. Alig bírta kivárni, míg utána a férfi megkerüli az asztalt, és magához öleli.
Frank végigsimított ujjaival az ajkán, ő pedig elsimított egy rakoncátlan tincset a férfi homlokából. Hagytak időt maguknak, hogy felfedezzék ujjaikkal egymás arcát. Végül, mikor már elviselhetetlenné korbácsolódott bennük a vágy, ajkaik szenvedélyes csókkal forrtak eggyé.
Utána Frank egyetlen gyors mozdulattal a karjába kapta a lányt, aki halkan, meglepetten sikkantott és a férfi nyaka köré fonta két karját. Egyenesen a hálószobába vitte a lányt és letette őt az ágy szélére.
- Iszol valamit? - kérdezte halkan.
- Egy ujjnyi vodka jéggel, talán jól esne - bólintott Vanessa, aztán némán figyelte, ahogy Frank a bárszekrényhez lép, tölt mindkettőjüknek, majd a poharakkal a kezében visszajön és leül mellé.
- Köszönöm - mondta és elvette a felékínált poharat. Aprót kortyolt az erős, hűs italból.
Frank átkarolta a lányt és ujjaival végigsimított kecses vonalú, bársonyosan puha nyakszirtjén. Megérezte, hogy a lány megborzong az érintésétől.
- Én meg köszönöm a finom vacsorát - mosolygott. Érezte a lányban vibráló feszültséget és tudta, segíteni kell neki, hogy el tudja engedni magát. Megsimogatta aranylóan szőke, hosszú haját és odahajolva hozzá egy apró csókot lehelt az arcára. Aztán ajka a lány ajkát kereste és megtalálva azt, apró csókokkal incselkedni kezdett vele. A lány végre le tudta tenni a kezében görcsösen markolászott poharát és két karját a férfi köré fonva viszonozta a szerelmes játszadozást. Frank erre szorosan magához vonta, és míg kezei lusta köröket írtak le a hátán, szenvedélyesen, kifulladásig csókolta. Testük egymásnak feszült, a lány keze az inge alá csúszott és végigsimított mellkasán. A férfi akaratlanul is felnyögött.
- Szeretlek, Vanessa!
A válasz elveszett egy hosszú, kutató csókban.
Frank már alig tudott uralkodni magán. Ujjaival megérintette a lány csóktól duzzadt, nedves ajkait, majd végigsiklott az állkapcsán. Érezte, ahogy Vanessa ismét beleremeg az érintésébe. Keze a lány ruhája alá siklott. A csupasz bőr édesen lágy és selymes volt.
- Frank... én... nem gondolod, hogy korai...
A férfi egy újabb csókkal szakította félbe a tiltakozást.
- Hmmmmm. Két ajak - mondta, majd lágy csókokat lehelt a szemhéjára, a fülére. - Két szem, két fül. Szerintem minden rendben van.
- De..!
Frank kézbe vette és végigcsókolta minden ujját, majd újra kutatni kezdte ajkával a lány ajkát. Csókja hosszú volt és követelődző.
- Akarlak, Vanessa! Jobban, mint bárki mást valaha is - suttogta. - Szeress engem!
- Szeretlek, Frank! Igen...
Vanessa hozzásimult. Kétségei elszálltak. Frank gyengéden az ágyra fektette őt, és lágy csókokkal borította el az arcát, aztán a nyakát. Megremegett, amikor nyelve a fülét érintette.
- Mondd, miért kívánlak ennyire téged? - súgta a férfi. - Te is ennyire akarod?
Frank tudta, ha Vanessa most nemet mondana, ő meghalna.
- Igen!
A férfi erre ismét a lány ruhája alá csúsztatta kezét. Ujjai élvezettel simogatták, fedezték fel a formás női testet. Semmi sem volt a ruha alatt, csak Vanessa. Izgatottság hulláma futott végig rajta arra a gondolatra, hogy a lány előre tudta, hogy mi fog történni. Akarta őt. Keze megérintette a tökéletes formájú melleket. Egy mozdulattal lehúzta a ruhát. Az ágy melletti éjjeli szekrényen álló lámpa fénye mintákat rajzolt a lány bársonyos bőrére. Kék szemeit szinte kristályosan csillogóvá tette. Mindkét kezével végigsimogatta a lány pihegéstől hullámzó melleit, majd ráhajolt és hol gyengéden, hol vadabbul megcsókolta őket. Aztán Vanessa is megmozdult. Kigombolta Frank ingét és ujjhegyeivel megérintette a férfi bőrét. Franknek egy kicsit meg kellett emelkednie, hogy kibújjon a ruháiból. Utána ajka ismét lány mellét kereste. Végigcsókolta a lányt, le, egészen a feszülő, lapos hasáig.
- Olyan csodálatos vagy Vanessa, olyan szép! - suttogta.
Vanessa kibújt teljesen a ruhájából és maga mellé vonta a férfit. Keze végigvándorolt az izmos mellkason. A férfitest összes, hosszú, feszes izmát érezte ujjaival.
- Frank, olyan jó veled.
Megfordultak. Frank szorosan magához húzta a lányt, és érezte, hogy forró testük eggyé olvad az ölelésben.
- Vanessa, olyan csodálatos... - szavai elvesztek egy szenvedélyes csókban. Újra a hátára fektette a lányt, s forró csókokat lehelt a mellek közötti völgybe. Aztán ajka lejjebb vándorolt, emlékezetébe vésve minden zugot Vanessa testén. Folytatta felfedező útját a lány combján. Amikor visszafelé indult a másik combon, Vanessa a férfi sűrű hajába túrt, majd felemelte a fejét és a tekintetét kereste. Magához vonta, s tüzes csókokkal megégette az arcát. Ellenállhatatlan volt már mindkettőjük vágyakozása. A lány érezte a férfi testének kemény feszességét, ahogy hozzásimult. Engedte, hogy Frank bele olvadjon az ő testébe. Megérezte a férfi súlyát, görcsösen belékapaszkodott, magához szorította, s élvezte a férfi erejét. Lüktetve, zihálva szorították egymást. Eltűnt az idő, megszűnt a világ körülöttük. Csak az egymásba feszült testük létezett.


Másnap reggel Frank, Vanessát a karjában tartva ébredt. Alig volt képes felfogni, mit is élt át az éjszaka ezzel a csodálatos lánnyal. Ez túl volt mindenen, amit ő eddig el tudott képzelni. Tisztában volt vele, ha száz évig élne is, akkor sem telne be Vanessa szerelmével. Megérintette a lány arcát.
- Jó reggelt, szerelmem - eszmélt fel azonnal a lány és ajkával rögtön a férfi ajkát kereste.
- Hihetetlen vagy, Vanessa Blummington! - súgta neki a férfi a csók után.
A lány lustán mosolygott, szemeit félig lehunyta a beteljesültség boldogságában.
- Te sem vagy hétköznapi, Franklin Damme!
- Azt remélem is! - nevetett és megcsiklandozta a lányt, aki erre kacagva, gyorsan elhúzódott. Frank már mozdult volna utána, de ekkor halkan kopogtattak a szoba ajtaján.
Vanessa riadtan a férfira nézett és felült, a lepedőt a nyakáig húzva. Frank mellé ült és átkarolta.
- Szabad! Gyere be! - mondta, mire Monica sompolygott a szobába, arcán a szokásos, furmányos mosollyal.
- Tudtam, hogy itt fogsz aludni, Vanessa! - tért azonnal a lényegre és leült az ágy végébe. A nyolcévesek mindent tudásával nézett a két megrökönyödött felnőttre.
- Hát ennek igazán örülünk, hercegnő - kapott észbe Frank. - Egyébként, jó reggelt!
- Jó reggelt! - bólintott a kislány, aztán csak nézett rájuk elgondolkodva.
- Na, mi az, hercegnőm - érdeklődött Frank -, mégsem tud valamit?
- Aha. Hogy Vanessa most már örökre velünk marad?
A két felnőtt döbbenten nézett össze, aztán Frank megcsókolta a lány száját és utána ismét Monicához fordult.
- Remélem, kicsim, remélem!..


V É G E