Ismét egy hír, egy mai, friss, ropogós hír, amin nem tudja már a magyari ember, hogy sírjon-é vagy nevessen- vagy esetleg üssön!? De lássuk konkrétan a hírt:
-Lovas szobrot kapott a pozsonyi várban Szvatopluk. A lovas szobron lévő "ószlovákok királya" felirat is már korábban heves reakciókat váltott ki, és neves történészek történelmietlennek minősítették. De a gyökértelen identitáskeresők Csináltországban kitalálták:a Nagymorva fejedelemségben nem szlávok, hanem "ószlovákok" éltek, akiknek a királya Szvatopluk volt.- (Hunhír nyomán)
Ó, igen?... Szvatopluk? Meg ószlovákok?... Hm. Van az a régi magyar mondás: Neki esett, mint tót az anyjának! Hát, tót barátaink a jelek szerint, a történelemnek is pont úgy estek neki! Ideje lenni már helyretenni a tót atyafiakat! Megjegyzem, fizikailag is, de ha azzal egyelőre várnunk is kell, legalább a történelmi valóságra nyissuk rá a csipás szemüket!
A féltve őrzött szlovák koronázási ékszerek!Kezdjük rögtön a "szlovák" szó eredetével!
A szlovák kifejezés, mint népnév a 15. században kezdett terjedni, és a közvélekedés szerint a „szlovák” név a „szláv" népnév egy változata. Azonban van a szláv, szlovák népnévnek egy sokkal korábbi eredeztetése, amit a kutatások nyomán egyre több történész vall hitelesnek, ill. nagy valószínűséggel a szó valódi eredetének. Ez pedig a latin sclavus, vagyis szolga, rabszolga szóból való származás. Alátámasztja ezt vastagon az a kikezdhetetlen történelmi tény, hogy ezen európai "szláv" népcsoportokat a Római Birodalom fennállása idején alsóbbrendű, szolganépeknek tartották. A szóbanforgó szláv népcsoport, kérészéletű, pár évszázadra tehető "önállósága" idején sem szlovák volt, hanem morva! Az un. "Morva Nagyfejedelemség" különböző törzseinek közös elnevezése. A most lóra emelt (tulajdonképpen említésre se méltó morva fejedelmecske, kinek a puszta neve is csak a magyarok második bejövetele révén maradt fent) Szvatopluk ennek a gyenge lábakon álló birodalmacskának a súlytalan uralkodója volt. Nem több. De ugorjunk!
Folytassuk azzal, hogy legjobb esetben sem több, csak történelmi mítosz a szlovákoknak a szlovák államiságért folytatott ezeréves küzdelméről szóló hazugságaik! Az egészből annyi igaz, hogy az önálló szlovák államnak az 1993-ban történt megalakulását nehéz lenne elképzelni a trianoni rablás során kitalált cseh-szlovák állam megalakulása és léte nélkül, tehát anélkül, hogy Felvidéket elcsatolták volna a történelmi Magyarországtól.
Ha pedig történelmi Magyarország, térjünk ki arra is, hogy mi, magyarok a szlovákokat tótoknak hívtuk és hívjuk. A tót név, egyesek feltételezések szerint, a tauta - litvánul: nép -, és a germánokra alkalmazott teuton kifejezéssel azonos, ill. annak szinonimája. Ebbe nem nyilvánítanék inkább véleményt, beérem azzal, hogy a magyarnak tót a tót! A tót megnevezés igen régi szavunk erre a Felvidéken élő (és országrabló) szláv népcsoportra. Már az Árpád-házi királyaink idejében ismert és használatos volt, de írott nyomára legkorábban csak az 1400-as évek elejéről való szövegekben bukkantak. Ekkoriban tout alakban írtuk nevüket.
Összegezve tehát elmondhatjuk tótokról, hogy sosem volt államalkotó nemzet, és sosem lesz! Az a 17 évnyi "államiság" nem ad múltat, történelmet és nagy királyokat, uralkodó-házakat! A "Szlovák államiság" nem más a történelem sok évezredes szélviharában, mint egy lepkefing!
Végezetül pedig, ha már közmondással kezdtem, be is fejezném eggyel: Engedd be a tótot, és kiver a házadból! - 90 éves igazság ez immár, no de - közeleg az idő! - majd teszünk róla!... A Felvidék haza fog térni!
