|
|
| Haza - Nemzettudat - Hagyomány |
|
| Mostanság illene emlékezni rá! - A POZSONYI DIADAL |
Hogy a Kárpát-medencébe visszatérő és azt ősi jogon birtokba vevő magyarokat más népek folyamatosan el akarták pusztítani, arra számtalan történelmi példát hozhatnék fel. Ezek egyikét azonban olyan sikerrel verte vissza Árpád nagyfejedelem, hogy utána száz évig nem merték háborgatni Magyarhont! A szívében is magyar ember e napokban a pozsonyi csatára emlékezik!
A pozsonyi csata 907. július 4. és 7. közé tehetően zajlott, a mai Pozsony alatt. A kora középkor egyik legjelentősebb ütközetéről van szó, ugyanis a korhoz mérten hatalmas hadseregek csaptak össze. A 2. honfoglalás e sorsdöntő csatával fejeződött be.
 Tehát 907 július havának elején egyesült európai haderő gyűlt össze a bécsi medencében (Bécs akkor még nem létezett).
A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg és az akkori német római császár rendelete szerint azzal a céllal, hogy idézem: "... decretum... Ugros eliminandos esse..." azaz " elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak".
Ezt a nemes célt extra adag erő koncentrálásával akarták megvalósítani mai szóval élve, "biztosra mentek". Az akkori Európa viszonyai között szinte elképzelhetetlen 100.000 fő körüli létszámban gyűlt össze a csapásmérõ erő. (Még a jóval későbbi keresztes hadjáratok idejére sem tudtak ilyen létszámú hadsereget megszervezni!)
907 júniusában tehát megindult a támadás, amely három oszlopban nyomult előre a Duna vonalán. A déli parton a "gyengébb", kb. 40ezres szárny; a Dunán hajókon egy kb. 10-12 ezres inváziós csoport+hadtáp míg az északi parton egy jó 45 ezres fõerõ, vagyis az elit.
 A pozsonyi sík (Pozsony felől nézve)
Árpád, a magyari törzsszövetség fejedelme az egész Európára kiterjedő felderítő hálózata miatt jó előre tudott a készülő pusztító háborúról. A törzsszövetség egyesült főerejét - 40.000 lovas - négy részre osztotta. Az egyenként 10ezer fős lovas egység neve tűmén azaz újmagyarul. tömény régi sztyeppei hadszervezési szokás. Az elsőt Õ maga vezette,a többit pedig fiaira bízta: Tarhos(43), Üllő(41), Jutas(35). Emellett természetesen az egész hadműveletet irányította.
Az ellenség átkelésének és ezzel egyesülésének megakadályozására elsőként az inváziós flotta sorsa pecsételődött meg: gyújtólövedékekkel tűzijáték és viziparádé keretében szenvedett technikában 100%-os, élõerõben kb. 95%os veszteséget a hajóhad.
Másnap az elsáncolt déli szárny kapott koncentrált többirányú lovasrohamokat amelyek hatására maradéktalanul elpusztult /40.000 ember/ A csata utáni éjjel Árpád elrendelte az átkelést teljes csendben. Tehát átkelés a Dunán kb. 35.000 lovassal az ellenséges sereg orra előtt', éjszaka, tökéletes csöndben!! (A fantáziátokra bízom ez mit jelenthetett mind egyéni mind közösségi teljesítményben két napnyi öldöklő csata után!...)
Az átkelés annyira jól sikerült, hogy hajnalban az ellenség a felkelő napból záporozó több tízezres nyílfelhőre ébredt, majd túlereje ellenére ismét két nap öldöklő ütközet után, szó szerint halomra pusztult a Pozsony körüli síkságon. A néhány ezer fős túlélő csoport menekülés közben próbált rendeződni, de a magyar könnyűlovasság üldözésben is hatékony: Ennsburg váráig meglepően kevesen jutottak el. A vár alatti síkon felvonuló magyar haderõre rátört a királyi őrség és tartalék de a színlelt visszavonulással magyar részről a német üldözők csapdába futottak mert a környezõ erdőkből kitörő magyar lovasság a megforduló fõerõkkel õket is legázolta. A német király olyan gyorsan menekült, hogy minden értékét /még a trónszékét is!/ hátrahagyta, seregvezéreibõl pedig a flottavezetőn kívül mindenki meghalt (grófok, püspökök tucatjai).
A csata következménye, hogy a magyar határ az Enns folyó lett (Ober Enns - innen a meséink Óperenciás tengere) valamint hogy idegen sereg 130 évig nem mert Magyarország felé fordulni. (Szent István királyunk idején először, de akkor ugyanígy jártak csak a Vértes hegységben.)
Árpád fejedelem két (más feljegyzések szerin mind három) fiát vesztette és Õ maga is halálos sebet kapott, majd pár hét múlva meghalt - a hazáért.
Eltemették tisztességgel titkos sírba õse, Atilla közelébe - a mai Nagykevély hegy rejtett völgyébe - nyugodjék örök békében!
A 907 -es pozsonyi csata hivatalos tananyag a világrabló (valamint átlagpolgárait tekintve: síkhülye) Amerikai Egyesült Államok összhaderõnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point -on. Tehát minden amerikai hivatásos tiszt évtizedek óta vizsgázik belõle.
Magyarországon nem tanítják… Legfeljebb az általános suliban kottyintanak valamit népmesei szinten Búvár Kundról... Hát, magyarok... EZ (is) gyalázat!
 Magyarhon egyik ékköve: Pozsony, a Pozsonyi Vár - ma a senkiházi tótok fővárosa
(De lesz ez még máshogy!)
| 2010-07-08 18:11:22 | |
|
Hozzászólás: Ha szeretnél hozzászólni, előbb be kell lépned!
|
|
|
