Rettenetesen bosszant, hogy még magukat jobboldalinak valló emberek is ferdén néznek rám, mikor azt mondom: hungarista vagyok! A második világháború óta eltelt több évtizedes, agymosó szocializmusa, de a gengszterváltás óta eltelt bő húsz év, ajvékoló judeó-liberalizmusa is megtette a magáét! Az emberek túlnyomó többsége - kimondva, vagy kimondatlanul - úgy gondolja, hogy a hungarizmus nem szól másról, mint: " A gonosz nyilasok belelövöldözték a szegény zsidókat a Dunába!" - Hát kérem, ez az emberi tudatlanság Csomolungmája! Ideje lenne már helyretenni a fogalmakat, ideje lenne már úgy visszanézni történelmünkre (és annak szereplőire!) hogy az megfeleljen a történeti valóságnak és igazságnak!
Idén, most február 6-án, Vízkereszt napján lenne 115 éves az utolsó, valóban nagyformátumú politikusunk, egy népéért tenni vágyó, igaz magyar ember, akinek életét, tetteit alávaló módon a mai napig torzan, hamisan tanítják: ő Szálasi Ferenc. Időszerű volna már objektíven megítélni személyét és tetteit! Sajnos azonban, erre csekély esély van, míg kifordult világunkban tombol és pusztít a fékevesztett liberalizmus és a cionizmus! Ennek ellenére én hiszem, hogy az elhazudott, eltakart igazság egyszer úgyis napvilágra kerül, így Szálasi Ferenc is elfoglalja majd megérdemelt helyét a Magyar Nemzet nagyjainak sorában!
Az elfogulatlan tisztesség mindenkitől azt kívánja, ismerje meg (legalább a kivonatolt!) igazságot, mielőtt ítéletet alkot bárkiről, vagy bármiről!
Idén, most február 6-án, Vízkereszt napján lenne 115 éves az utolsó, valóban nagyformátumú politikusunk, egy népéért tenni vágyó, igaz magyar ember, akinek életét, tetteit alávaló módon a mai napig torzan, hamisan tanítják: ő Szálasi Ferenc. Időszerű volna már objektíven megítélni személyét és tetteit! Sajnos azonban, erre csekély esély van, míg kifordult világunkban tombol és pusztít a fékevesztett liberalizmus és a cionizmus! Ennek ellenére én hiszem, hogy az elhazudott, eltakart igazság egyszer úgyis napvilágra kerül, így Szálasi Ferenc is elfoglalja majd megérdemelt helyét a Magyar Nemzet nagyjainak sorában!
Az elfogulatlan tisztesség mindenkitől azt kívánja, ismerje meg (legalább a kivonatolt!) igazságot, mielőtt ítéletet alkot bárkiről, vagy bármiről!
Szálasi Ferenc életeSzálasi (1935-ös önkéntes névváltoztatása előtt: Szálasy) Ferenc Kassán, 1897. január 6-án született. Apai ági felmenői még Apafi Mihály idejében települtek le a Kis-Küküllő vármegyei Ebesfalván (ma Erzsébetváros). Az 1848–49-es szabadságharcban küzdő nagyapja Világosnál esett orosz hadifogságba, innen került a szabadságharcot követő büntető intézkedések során Ausztriába, ahol is katonai szolgálatot kellett teljesítenie. E közben ismerkedett meg egy bécsi nővel, akit azután feleségül vett. Házasságból született Szálasi édesapja, aki a nagyapa viszonylag korai halála után a katonai árvaiskolába került. Egy rendelkezés nyomán, amelynek értelmében mindenki, akinek apja 1849 után került Ausztriába, Magyarországra kényszerült települni, Szálasi édesapja katonai iskolai tanulmányait így Pozsonyban folytatta. E tanulmányok befejezését követően Szálasi apja katonai tisztviselőként dolgozott.Mind a négy fia követte példáját: Béla, Károly és Ferenc tényleges tiszt, Rezső pedig tüzérszertári tisztviselő lett.
Szálasi - ma úgy mondanánk - sokgyermekes családban nőtt fel. Az első gyermek lány volt, a többi fiú. Ferenc volt a legidősebb közülük. Szálasiék bensőséges családi életet éltek. Édesanyja, Szakmár Erzsébet mélyen vallásos görög katolikus nő volt. A fiatal Szálasi Ferenc, (aki egészen 1944-ig édesanyjával egy háztartásban élt), tőle kapta erőteljes hitét. Mint maga Szálasi mondta: „Az istenhit erejét és meggyőződését az anyatejjel szívtam magamba. Anyám keresztül-kasul itatott engem a hittel.”
Itt kell elmondani, hogy Sulyok Dezső, a Horthy-korszak ismert magyar ellenzéki, de németellenes beállítottságú, az akkori baloldalhoz közelálló politikusa Szálasi lejáratása céljából - Bethlen István ösztönzésére és a tőle kapott hamisított származási iratok alapján - a 30-as évek végén azzal a történettel állt elő, hogy Szálasi Ferenc valójában nem is magyar, hanem örmény származású ember, akit (vagy akinek felmenőjét) eredetileg Szalosjánnak hívták. A lejárató akció csütörtököt mondott: a budapesti törvényszék Lengyel-tanácsa megállapította, hogy Szálasi Ferenc apai nagyapai ágon tiszta magyar származású ember, akit csupán távoli oldalági rokonság fűz az örménységhez, és a Szalosján név a Szálasi-név örményre fordításából származik. (Egyébként az örmény származás egyáltalán nem szégyellnivaló! Ti. az aradi vértanúk közül kettőben is csörgedezett örmény vér: Kiss Ernő h. altábornagyban és Lázár Vilmos honvédezredesben.)
Az igazság annyi, ebből a gyalázatos lejárató kampányból, hogy a míg Szálasi apai nagyanyja német nő volt, addig édesanyjában tót vagy ruszin vér is folyt. Összességében tehát Szálasi korántsem volt "tisztán" magyar származású ember, amint hogy egyébként a magyar emberek tetemes hányada sem az! Valószínű, hogy - erkölcsi emelkedettségén, keresztény hitén túlmenően ez a körülmény is befolyásolta a Nemzetvezetőnek azt a türelmes és a Kárpát-medence vérségi sajátosságaival szemben körültekintő, realisztikus nemzetiségi politikáját, amely az ő hungarizmusára oly jellemző volt.
Visszatérve Szálasi ifjúkorához, fontos megjegyezni, hogy Ferenc fiukat szülei katonai pályára szánták. Így került a hungarizmus majdani megalapítója a kőszegi katonai reáliskolába, amelynek elvégzése után katonai pályára lépett. Részt vett az I. világháborúban. 1915-ben hadnagyként került ki a frontra, ahol 36 hónapot szolgált. Csapattisztként egy rohamozó alakulatot is vezetett.
A Nagy Háború után Magyarországra költözött és az ún. őszirózsás forradalom idején külügyi futárszolgálatot teljesített. A következő évtizedben sokoldalúan képezte magát és ennek során - még mielőtt felvették volna a Hadiakadémiára, amelyet egyébként 1923-1925-ben végez el -, számításokkal igazolja a munkásság termelő tevékenysége és a hadi sikerek közötti egyenes összefüggést. Innen csak egy lépés nézetrendszerének egyik legfőbb eleméhez: sikeres nemzetpolitika nem lehetséges a munkásság gazdasági és társadalmi súlyának megértése, kívánatos szerepének elismerése nélkül.
1925-ben a vezérkarhoz kerül, 1926-1929-ben a Vezérkari Főnökségnek Tábornoki és Vezérkari Továbbképzés, ill. Vezérkari Személyi Ügyek osztályán szolgált. A 20-as évek végén, a 30-as évek elején hazai és külföldi tanulmányutakon vett részt. Ebben az időben különböző politikai, katonapolitikai dolgozatokat írt. Nézeteivel, írásaival a vezérkar egyik középponti alakjává, a tiszti viták afféle politikai fenegyerekévé nőtte ki magát. Írásait Gömbös Gyula is ismeri, aki olykor elismeréssel nyilatkozott ezekről (sőt, amikor már miniszterelnök volt, Szálasiról mint egyik lehetséges utódáról tett említést). Szálasit 1933-ban vezérkari őrnaggyá léptették elő. Ő viszont 1935. március 1-jén nyugállományba vonult és megalapította a Nemzet Akaratának Pártját (a NAP-ot). Ez a Nemzetvezető és a hungarizmus első pártalapítása Magyarországon.
Szálasi - ma úgy mondanánk - sokgyermekes családban nőtt fel. Az első gyermek lány volt, a többi fiú. Ferenc volt a legidősebb közülük. Szálasiék bensőséges családi életet éltek. Édesanyja, Szakmár Erzsébet mélyen vallásos görög katolikus nő volt. A fiatal Szálasi Ferenc, (aki egészen 1944-ig édesanyjával egy háztartásban élt), tőle kapta erőteljes hitét. Mint maga Szálasi mondta: „Az istenhit erejét és meggyőződését az anyatejjel szívtam magamba. Anyám keresztül-kasul itatott engem a hittel.”
Itt kell elmondani, hogy Sulyok Dezső, a Horthy-korszak ismert magyar ellenzéki, de németellenes beállítottságú, az akkori baloldalhoz közelálló politikusa Szálasi lejáratása céljából - Bethlen István ösztönzésére és a tőle kapott hamisított származási iratok alapján - a 30-as évek végén azzal a történettel állt elő, hogy Szálasi Ferenc valójában nem is magyar, hanem örmény származású ember, akit (vagy akinek felmenőjét) eredetileg Szalosjánnak hívták. A lejárató akció csütörtököt mondott: a budapesti törvényszék Lengyel-tanácsa megállapította, hogy Szálasi Ferenc apai nagyapai ágon tiszta magyar származású ember, akit csupán távoli oldalági rokonság fűz az örménységhez, és a Szalosján név a Szálasi-név örményre fordításából származik. (Egyébként az örmény származás egyáltalán nem szégyellnivaló! Ti. az aradi vértanúk közül kettőben is csörgedezett örmény vér: Kiss Ernő h. altábornagyban és Lázár Vilmos honvédezredesben.)
Az igazság annyi, ebből a gyalázatos lejárató kampányból, hogy a míg Szálasi apai nagyanyja német nő volt, addig édesanyjában tót vagy ruszin vér is folyt. Összességében tehát Szálasi korántsem volt "tisztán" magyar származású ember, amint hogy egyébként a magyar emberek tetemes hányada sem az! Valószínű, hogy - erkölcsi emelkedettségén, keresztény hitén túlmenően ez a körülmény is befolyásolta a Nemzetvezetőnek azt a türelmes és a Kárpát-medence vérségi sajátosságaival szemben körültekintő, realisztikus nemzetiségi politikáját, amely az ő hungarizmusára oly jellemző volt.
Visszatérve Szálasi ifjúkorához, fontos megjegyezni, hogy Ferenc fiukat szülei katonai pályára szánták. Így került a hungarizmus majdani megalapítója a kőszegi katonai reáliskolába, amelynek elvégzése után katonai pályára lépett. Részt vett az I. világháborúban. 1915-ben hadnagyként került ki a frontra, ahol 36 hónapot szolgált. Csapattisztként egy rohamozó alakulatot is vezetett.
A Nagy Háború után Magyarországra költözött és az ún. őszirózsás forradalom idején külügyi futárszolgálatot teljesített. A következő évtizedben sokoldalúan képezte magát és ennek során - még mielőtt felvették volna a Hadiakadémiára, amelyet egyébként 1923-1925-ben végez el -, számításokkal igazolja a munkásság termelő tevékenysége és a hadi sikerek közötti egyenes összefüggést. Innen csak egy lépés nézetrendszerének egyik legfőbb eleméhez: sikeres nemzetpolitika nem lehetséges a munkásság gazdasági és társadalmi súlyának megértése, kívánatos szerepének elismerése nélkül.
1925-ben a vezérkarhoz kerül, 1926-1929-ben a Vezérkari Főnökségnek Tábornoki és Vezérkari Továbbképzés, ill. Vezérkari Személyi Ügyek osztályán szolgált. A 20-as évek végén, a 30-as évek elején hazai és külföldi tanulmányutakon vett részt. Ebben az időben különböző politikai, katonapolitikai dolgozatokat írt. Nézeteivel, írásaival a vezérkar egyik középponti alakjává, a tiszti viták afféle politikai fenegyerekévé nőtte ki magát. Írásait Gömbös Gyula is ismeri, aki olykor elismeréssel nyilatkozott ezekről (sőt, amikor már miniszterelnök volt, Szálasiról mint egyik lehetséges utódáról tett említést). Szálasit 1933-ban vezérkari őrnaggyá léptették elő. Ő viszont 1935. március 1-jén nyugállományba vonult és megalapította a Nemzet Akaratának Pártját (a NAP-ot). Ez a Nemzetvezető és a hungarizmus első pártalapítása Magyarországon.
A NAP eszméit, a politikai cselekvésre vonatkozó elgondolásait az 1935 márciusában írt munkája, a Cél és követelések tartalmazza. Korábbi írásaihoz képest e munkájában jelentős lépést tesz előre: kidolgozza az Ősföld (a Kárpát-Duna medence, vagyis a történelmi Magyarország) megújhodásának, újjáépítésének, átszervezésének, szerves és egységes irányításának, a Hungária Egyesült Földek létrehozásának a tervét.
A Cél és követelések c. írást felfoghatjuk úgy is mint egy rövid - de lényegre törő - bevezető tanulmányt Szálasi legjelentősebb ideológiai munkájához, az Út és cél c. tanulmányhoz. A két tanulmány megírása között azonban évek teltek el. A NAP megalakulását a pártszervezés, pártépítés nehéz időszaka, egy sok időt és energiát igénylő munka követte, mégpedig a szinte minden oldalú támadások kereszttüzében. (Ezek a támadások azután állandósulnak, Szálasi Ferencnek és mozgalmának mondhatni egy perc nyugta sem volt, majd a vesztes háború után, amikor őt és mozgalmát teszik meg a legfőbb bűnbaknak, minden rossz legfőbb okozójának, Szálasi egy rendkívüli erkölcsi, szellemi és fizikai tortúra szenvedő alanyává vált, halála után pedig egy - mind a mai napig véget nem érő gyalázkodás folyik ellene és hungarista mártírtársai ellen.)1936. október 6-án Gömbös Gyula váratlanul meghal és reformtörekvéseinek leginkább értő továbbfejlesztőjét, Szálasit Keresztes-Fischer Lajos, Horthy katonai irodájának főnöke (a későbbi belügyminiszternek, a nemzeti szocializmus következetes ellenségének a fivére) egy országos helyzetjelentés megírására kéri. Szálasi - országjárása, elmélyült vizsgálódásai után - ún. Emlékeztetőt ír, amelyben honi állapotaink felett alapos bírálatot gyakorol, hangsúlyozván: a nemzet válságban van.
Egyszersmind kihallgatást kér Horthytól. Keresztes-Fischer Szálasi írását elsüllyeszti, az államfő és Szálasi kapcsolatfelvételét pedig megakadályozza. A kabinetfőnök e tettével egy sorozatot indít el: a következő években Szálasi számtalanszor keresi a kapcsolatot a Kormányzóhoz, ebbeli igyekezetében azonban egészen 1944 májusáig minduntalan elgáncsolják. 1937 tavaszán megindul a NAP első lapja, az Új Magyar Munkás. A lapban megjelent cikkek bírálják a kormányzatot, a liberális világszemléletet, a nemzetközi nagytőkét és a kommunista internacionálét és taglalják a hungarizmus politikáját és programját. A következmény: a kormányzat gyorsan feloszlatja Szálasi pártját (ez ebben a "műfajban", tehát a hungarista pártok feloszlatásának sorában az első eset) és 1937. április 15-én, szinte hajszálra 100 évvel azután, hogy Kossuth Lajost bebörtönzik - és ugyancsak egy sorozat nyitányaként - letartóztatják magát Szálasi Ferencet is. A bírói szabadlábra helyezést nem sokkal követően még ugyanez év augusztusában egy röpirat miatt újból letartóztatják, majd szabadlábra helyezik, de vádat emelnek ellene. 1937 nyarán Szálasit britek keresik fel azzal az ajánlattal, hogy hajlandók támogatni a hungarista mozgalmat, ha az elkötelezi magát egy délkelet-európai konföderáció mellett. Szálasi nemet mond, viszont rájön arra, hogy a Hungária Egyesült Földek elnevezés zavarba ejtő lehet (ő sem konföderáció, sem föderáció formájában nem tartotta volna helyesnek a Kárpát-Duna medence állami feldaraboltságának tartósítását), ezért ettől kezdve a Hungarista Magyar Birodalom kifejezést használja.
Mindezen közben a hungarista pártépítés nem szűnik meg: 1937 augusztusában Szálasi megegyezik vitéz Endre Lászlóval, hogy a hungaristák új pártot hoznak létre, amelybe belép Endre is pártjával, a Magyar Fajvédő Szocialista Párttal. Az új párt, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt 1937. okt. 24-én a Budai Vigadóban tartja alakuló nagygyűlését, amelyen kimondják: a párt a teljes hatalmat akarja átvenni, mégpedig egyrészt az államfő, másrészt a nemzet akaratából.
Mint Szálasi kifejti: a hatalomhoz vezető úton a börtön és a szabadság édestestvérek, az első az utat jelöli, a második a célt. A cél a teljes rendszerváltozás, mert csak ez hozza meg a kívánt új valóságot, az ezt tükröző új igazságot és az új - és igazi - szabadságot. Ez a rendszerváltozás csak forradalomban születhet, ez a forradalom azonban tudatos és nemes szándékú népmozgalom. Jól vezetett és építő szellemű, nem az alacsony rendű ösztönöktől vezérelt és nem egy romboló szenvedélyű tömeg hajtja végre. Ha mármost csupán a nemzet akaratából - az államfő és az alkotmányosság ellenében - akarnák a hatalmat átvenni, akkor nem az említett igazi forradalmat hajtanák végre, hanem a tömegek terrorisztikus és anarchista lázadása előtt köveznék ki az utat, ha viszont a hatalom átvételében pusztán az államfő akaratára támaszkodnának, akkor ez diktatúrára vezetne, ami elfogadhatatlan és nem tévesztendő össze a - hivatalos felhatalmazáson alapuló - tekintélyre építő rendszerrel.
A hungarista eszme a hónapok, az évek során egyre szélesebb körben hódít. 1938-ban az uralkodó körök úgy döntenek, hogy - a nemzeti szocializmus további előretörését megakadályozandó - az elnyomás eszközéhez nyúlnak. A hungaristáknak is helyet adni kívánó és puhakezűnek mondott Darányit menesztik. (Szálasi véleménye szerint Sztójay előtt Darányi volt az utolsó magyar kormányfő, aki tisztességesen viszonyult a hungarista mozgalomhoz.) Ugyanakkor az új miniszterelnök, Imrédy Béla vezetésével nagyarányú támadást indítanak a hungarizmus ellen. Ún. rendtörvényeket hoznak, amelyekkel korlátozzák az egyesülési jogot, megszigorítják a sajtórendészetet, nagy internálótáborokat alakítanak ki, az ítélőtáblák székhelyén öttagú ún. különbíróságokat állítanak fel a politikai perek meggyorsítására és az államfogházbüntetéseket börtön- és fegyházbüntetésekkel váltják fel. (Ebben az időben a börtönbe zárt politikai foglyok csaknem mindegyike hungarista!) 1938 tavaszán a hungarista vezetőket rendőri felügyelet alá helyezik, majd betiltják a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot is.Szálasi értékelése szerint Horthyt egy olyan klikk szigetelte el a nemzettől, amely 1938-ban hozzákezdett a hungarizmus megsemmisítéséhez. Ennek érdekében a szóban forgó klikk természetesen nemcsak szigorító intézkedéseket foganatosított, de nagyszabású politikai propagandaakcióba is kezdett. Másfelől a hungarizmus állhatatosságára jellemzően az egyik időközi választás során a parlamentbe is bekerülő Hubay Kálmán bejelenti az újabb - immár harmadik - hungarista párt: a Nemzeti Szocialista Magyar Párt - Hungarista Mozgalom megalakulását. (Az új párt 1938 augusztusában egy újabb nemzeti szocialista párttal egészül ki.) Az államhatalom fokozódó nyomásának körülményei között Szálasi érzi, hogy már nem sokáig maradhat szabadlábon. Hozzákezd tehát eszmerendszerének írásos rögzítéséhez, az Út és cél megírásához.
Előérzetei nem csalják meg, az államhatalom Szálasi egyik árulóvá lett munkatársának közreműködésével "bizonyítékot" gyárt ellene s ezzel a korábban megfogalmazott vádat tárgyalhatóvá teszi. Ezután 1938. július 6-án másodfokon három évi fegyházbüntetésre ítélik s az ítéletet augusztus 16-án a Kúria is helybenhagyja, ami után Szálasi Ferencet azonnal a szegedi Csillagbörtönbe szállítják.
Ezekben az években a külső mintákat (Mussolini fasizmusát, a hitleri népi mozgalmat, Franco falangizmusát, stb.) is erőteljesen figyelő, magukat nemzeti szocialistának nevező hazai áramlatokat Szálasi hungarizmusa át- meg áthatja, és kétségtelen, hogy e táboron belül neki lett a legnagyobb tekintélye, mind erkölcsi, mind szellemi vonatkozásban. E tekintélyét azután bebörtönzése csak fokozza. Ez a körülmény is közrejátszik abban, hogy az államhatalomnak a hungarista mozgalom elleni támadásai nem csitulnak: Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter 1939. febr. 24-én betiltja még egy esztendőt sem megélt hungarista pártot, valamint egy hasonló nevű kisebb pártot. Igaz, mindez Hubay Kálmánt nem zavarja abban, hogy a közelgő választások hírére - Szálasi nevével fémjelezve, az ő eszméit hirdetve - új és immár tartósan életben maradt pártot alapítson. Ez volt a Nyilaskeresztes Párt, amely az 1939-es országgyűlési választásokon meglepően jól szerepelt, minden elnyomó intézkedés ellenére - kis szövetségeseivel együtt - a képviselői helyek közel 20%-át szerezte meg s különösen jelentős sikert ért el Budapest munkáskerületeiben és a földműves nép szegényebbjeinek körében, ékesszólóan bizonyítva, hogy Magyarországon égetővé vált a szociális kérdés, de azt is, hogy a margóra szorított hungarizmus az egyetlen igazi reménysége a "három millió koldus országának". Mindez összefüggött azzal is, hogy a nép jelentős csoportjai Szálasiban nem bűnöst, hanem mártírt láttak. Beigazolódott az Út és cél híres jelmondata: "Nem az a hatalmas, aki üldöz, hanem az, akit üldöznek!"
A II. Világháborúban a német megszállók csak 1944 augusztusában, a román kiugrás és Horthy hasonló irányba tett lépései hatására álltak végül a hungaristák mögé. Hitler külön parancsára szeptember folyamán a nyilasok megkezdték a hatalomátvétel megszervezését. Ez október 15-én történt meg: a kormányzó kiugrási kísérletét követően a német és nyilas csapatok megszállták a főváros stratégiai fontosságú pontjait, este pedig Szálasi bejelentette a rádióban a hatalomátvételt és a háború folytatását.
Nemzetvezetőként november 4-én felesküdött a Szent Koronára, és másnap megalakította a Nemzeti Összefogás Kormányát. A nyilas kormányzat azonnal elrendelte a magyar társadalom hivatásrendi átalakítását, és minden erőforrást az előrenyomuló szovjetek elleni harc folytatására rendeltek. Szálasi és a hungaristák (a sulykolt hazugságokkal ellentétben) azért hirdették meg a totális háborút, mert az átmeneti német hatalom, - a primitív és vérszomjas szovjet-orosz hordák várható dúlásához mérten -, a kisebbik rossz volt.
A hungarista nyilasmozgalom és németek által ellenőrzött területen anarchia és terror tombolt. Tény, hogy ezek az atrocitások egy része (elsősorban Budapesten) a zsidó lakossággal szemben nyilvánult meg. Ezeket azonban egyrészt nem meggyőződéses hungaristák követték el jórészt, hanem olyan csőcselékelemek, akik újonnan csatlakoztak a nyilasokhoz („zöld ár”), mert úgy gondolták: a fegyveres hatalomhoz való csatlakozásuk örve alatt fosztogathatnak, erőszakoskodhatnak. Persze, sajnálatos módon, olyan valóban nyilas érzelmű fiatalok és némely veterán párttagok is részt vettek (például ideológiai képzettségük hiányánál fogva, avagy a küzdelmi évek keserűsége során fölhalmozódott indulatok folytán) egyes atrocitásokban, akiket a közeledő, állatias szovjet-orosz horda kegyetlensége nihilista fanatizmussal töltött el, s ebben az eltorzult pszichés állapotban úgy gondolták, bosszút állhatnak az ellenséggel rokonszenvező, sőt, cimboráló(!) zsidóságon.Ezeket az atrocitásokat azonban a hungarista kormányzat nem tűrhette, és nem is tűrte! Adott esetekben drákói ellenlépésekkel igyekezett az ilyesmiknek útját állni, ami a fölbomló, fronthoz közeli helyeken, helyzetekben sajnos már nem mindig volt lehetséges.
És hogy ki lövette, kik lőtték a zsidók egy részét a Dunába?
A zsidók Dunába lövését Nidosi Imre rendelte el, aki nyilas kiskirályként egy önálló "uradalmat" épített ki az ostromlott fővárosban. Nidosi Imre parancsaihoz semmi köze nem volt Szálasi Ferencnek, aki már ekkor nem tartózkodott a fővárosban. Nidosi valójában parancsmegtagadást követett el, mivel ahelyett hogy az alája tartozó amúgy számos nyilas pártszolgálatost elküldte volna a főváros védelmére, azok élén rabolt, fosztogatott és gyilkolt.
(részletesen: Szekeres József - A pesti gettók 1945 januári megmentése)
Ma már egyes zsidó történészek, mint pl. Karsai László véleménye is az, hogy Szálasi Ferencről (ergo: a hungarizmusról) kialakult kép némi átértékelésre szorul. Szálasit politikai ellenfelei gyakran dilettáns kalandornak, vallási hóborttól szenvedő vagy tébolyodott személynek próbálták beállítani. Az un. "holokausztról" valóban tudott, de Sztójay Dömével szemben ő vonakodva, kényszerűségből deportálta a magyar zsidóságot! Ugyan a Nemzetvezető antiszemitizmusa vitathatatlan tény, de a németek erőteljes nyomása ellenére ő mégis 1944 novemberében létrehozatta a védett pesti gettót!!! A német fél felhívta Szálasi figyelmét a védlevelek nemzetközi jog szerinti érvénytelenségére, ő azonban mégis elfogadta azokat!
Az előrenyomuló szovjet csapatok miatt a későbbiekben a nyilas vezetőség – miközben jelentős erőket hagyott Budapesten, hogy a német ígéretekben bízva egy ellentámadást indítva visszavegyék a főváros környékét – a nyugati országrészbe tette át székhelyét 1944 végén. Szálasi először Farkasgyepűn (Gyepű I.), majd Brennbergbányán, végül Kőszegen (Gyepű II.) állította fel főhadiszállását, majd Ausztriába, Mattseebe menekült 1945. március 27-én, ahol április 29-én feleségül vette Lutz Gizella tisztviselőnőt, akivel 1927 óta jegyben járt. A Nemzetvezető május 5-én esett amerikai fogságba.
Az amerikaiak október 3-án adták ki Magyarországnak Szálasit, hasonlóan a nyilas vezérkar zöméhez. Ellene 1946. február 5-én népbírósági eljárás indult, amelynek keretében végül március 1-jén halálra ítélte a Jankó Péter által vezetett bíróság emberiség elleni és háborús bűntettekért. Szálasi Ferencet március 12-én 15:24-kor akasztották fel, egy napon Vajna Gábor nyilas belügyminiszterrel, Beregfy Károly hadügyminiszterrel, Rajniss Ferenc nyilas vallás- és közoktatási miniszterrel és dr. Gera József ideológussal és propagandistával, nem várva meg a kegyelmi kérvényük elbírálását.
Cinikus módon, Szálasi Ferenc és társai kegyelmi kérvényét a Népbíróságok Országos Tanácsa március 13-án (tehát már egy nappal a kivégzésük után!) tárgyalta, és az igazságügyminiszternek javasolta elutasítását. Dr. Ries István igazságügyminiszter, Tildy Zoltán köztársasági elnöknek 1946. március 14-én küldött előterjesztésében nem javasolta a kegyelmet, egyben megjegyezte, hogy 4 elítéltet – az élen Szálasival – a népbíróság kegyelemre méltónak nem találta, így esetükben a halálos ítéletet már végrehajtották. Tildy Zoltán az előterjesztésre 1946. március 15-én írta rá a halálos ítélet végrehajtását megengedő döntését.
A volt Nemzetvezetőt ismeretlen helyen temették el. 2008-ban egy történész azt állította, hogy 1946-ban a rendőrség politikai osztálya meghamisította a nevét és halotti anyakönyvi kivonatát, s valójában „Lukács Ferenc” álnéven a Rákoskeresztúri temető 298-as parcellájában nyugszik. A felvetést a történésztársadalom megütközve fogadta, arra semmilyen forrást eddig nem leltek fel, és a felvetés eddig nem nyert kétséget kizáróan igazolást. Akárhogy is, legyen neki könnyű a föld!
(Írásomat Szálasi Ferenc: A Cél c. műve, ill a Wikipédia alapjaira építve állítottam össze)
